Olimpia előtt 2016

Na szóval. Az amerikai NBC televízió megvette 2032-ig minden Olimpia sugárzási jogát. Ezzel megszerezte magának – mellesleg érthetetlenül – azt a jogot is, hogy nem az Olimpiát rendező város időzónájában, nem a sportolók számára a csúcsteljesítményt jelentő optimális, este 6-8 közötti időpontban, hanem az amerikai főműsoridőben kell úszniuk a döntőket.

Ez azt jelenti, hogy bárhol is rendezik meg az olimpiát, az úszás döntőket olyan időpontban kell rendezni, hogy az amerikai tv nézők, este 8.00-kor nézhessék a fotelükből. Nem fontos, hogy az úszás nem egy játék, ahol csak az a fontos hogy ki nyer, és lehet játszani bármikor. Tudományosan adott, hogy ezek az úszók a csúcsteljesítményüket este 6 és 8 között tudják hozni. Ekkor vannak pszichikailag és fizikailag is a toppon, ekkor képesek világrekordokat dönteni, és a legjobbjukat úszni. Az általánosan elfogadott idő az elődöntőkre pedig délelőtt 10-12 óra.  Az úszás időre megy és távolságra, fontos a megfelelő légzés. Nem lehet őket a rajtmezőre állítani, és tessék, úszd le az elődöntőt a legjobb teljesítményedben, amikor normál körülmények között éppen a délutáni pihenődet tartanád. Hol van a demokrácia? Hol van a békés és sportszerű játékok szlogen? Mennyire sportszerű ez? A legtöbb olimpikonnak egyébként is nagy időátállással kell számolnia, a szervezetüknek hozzászoknia, és amikor/vagy ha egyáltalán sikerül átállniuk, még azután is átállhatnak egy erőltetett, művi időzónára, az ún. NBC America időzónára? Mégis hogy nem juttatja előnyhöz ez az amerikaiakat? Ők akkor úsznak, amikor otthon is úsznának, és nem kell azzal törődniük, hogy akklimatizálódjanak az adott ország időzónájához. (Lehet, Phelphs azért nem indult az úszó VB-n, mert ott nem volt meg ez az előnye J). Az olimpiai úszók NEM AMERIKÁNAK ÚSZNAK, HANEM A VILÁGNAK. Ez innentől kezdve már csak a pénzről szól, és innentől kezdve az olimpia eldobhatja a charta szabályaiknak a tábláját!

A 4. olimpia vezérelv:

The practice of sport is a human right. Every individual must have the possibility of practising sport, without discrimination of any kind and in the Olympic spirit, which requires mutual understanding with a spirit of friendship, solidarity and fair play.

A probléma azért a rendszeres olimpia nézőket is kissé frusztrálja, mert ok, az olimpia bárhol a világon megrendeződhet. Akkor tudom, hogy aszerint fogom nézni. Nem várom el, hogy miattam felforgassák az olimpiát. Erre fel, az európai nézők, már a sokadik olimpia úszás döntőket fogják nézni a leghihetetlenebb időkben… Ezen az éven éjjel 3 és 5 között. Köszönjünk NBC America.

Mérges vagyok és érthetetlen, hogy ilyet meg lehet engedni. Az olimpián az úszás az egyetlen sportszám, amit rendszeresen 100%-ban nézek/néznék, de erre sajnos az utóbbi időben kevés lehetőségem volt. De én alkalmazkodnék az adott országhoz. Életem első olimpia szurkolása Koko aranyérmes bokszmeccse volt 1996-ban, amikor anyukámmal éjjel néztük a versenyt. De azért néztük éjjel, mert Atlantában volt. És természetesnek vettük, hogy ekkor kell nézni. Úgyhogy nekem nem probléma  amerikai időzónához alkalmazkodni, ha ezt hozza a fordulat. De akkor nekik se legyen már.

Úszó VB 2015 - Kazan

Múlt héten ért véget az úszó VB, Kazanyban, és mivel még ma reggel is ismétléseket néztem róla, úgy gondoltam ideje is írnom a kiváló teljesítményekről. Régi úszóbajnokság rajongó vagyok, az Olimpián is ez az egyetlen sportszám, aminek minden futamát megnézem, ha tehetem. Ez a VB pont rosszkor kezdődött, mert az úszás a 2. hetén van, én meg az első hetét töltöttem otthon, ágyban, betegen. Munkából meg azért mégsem léphettem le fél 4-kor, hogy a döntőkre hazaérjek. Ezek az oroszok meg nem jártak a kedvemre, mint valamelyik éven a valamelyik rendezők amerikának, akik reklamálták, hogy az időeltolódás miatt, ezért szegény úszók kénytelenek voltak reggel úszni a döntőket, csak hogy az amerikai esti főműsoridőben szurkolhasson Pheplpsnek és társainak.  

Nem is tudom, kivel kezdjem. A kedvencemmel? Gyurta Dani, nem teljesített, úgy ahogyan várták tőle, de hát ez van. Annyira szurkoltam neki 200 méter mellen, hogy ahogy ültem a kanapén, futottam a lábaimmal, hogy hátha úgy gyorsabb lesz és kibírja azt az utolsó 25 métert. De mivel ismerem Gyurta úszási stílusát, és tudom, hogy utolsó 50-en előz meg mindenkit, elég rossz érzés volt látni, amikor már az első 50-en ki kellett lőnie, hogy lépést tudjon tartani a többiekkel, hiszen az előfutamban sem ment.. Nem baj, így alakult, nincs miért szégyenkezni, meglátjuk a folytatást jövőre az olimpián. Azért szép volt!

Cseh Laci végre sok év után újra aranyérmes lett. Mondjuk, én őt nem nevezném örök másodiknak, pár évig sajnos nem tudott mit csinálni, de ha egy olyan robot volt vele a medencében, aki Michael Phelpsnek hívtak… De az éven az ő érem kollekciója a legszebb, hiszen beszerzett minden típusból egyet.

Hát akármennyire nem akarok, de kénytelen vagyok megemlíteni Hosszú Katinkát is. Nem kedvelem, mert nem szimpatikus, de amit Kazanyban leúszott, le a kalap előtte. Nagyon ügyes volt, és amennyi számban ő elindult, és döntős lett, és még így is szerzett 2 aranyat és egy ezüstöt, ezt nem sok sportoló képes utánozni. Szinte minden nap a medencében volt valamilyen számban, és a vasárnapi utolsó futamig kitartott az ereje (igaz a saját számában) és egy újabb arannyal zárt, sőt világrekordot úszott. Kedvelni azért nem fogom, mert ha megszólal, akkor kiszakad a dobhártyám többek között, de azt hiszem valóban nevezhető Iron lady-nek. Mondjuk, akkor legközelebbre még több érmet kérünk! :)

Meglepetés emberke Kapás Boglárka lett, aki 1500 méteren hipp-hopp bronzot vitt haza, szegény a nyilatkozatában utána elmondta, azt sem tudta mi történt a medencében. Ő szerintem egy olyan személy, akire figyelni kell a jövőben, reméljük, szállítja majd a további érmeket.

Kivel folytassam? Verrasztó Dávid is hazavitt egy ezüstöt, akivel azóta szimpatizálok, amióta ki merte mondani – azt hiszem az EB érme után – hogy ez Magyarországon úgysem ér semmit. És el is hiszem, hogy igazat beszélt. Sajnos ezekbe nem látok bele, de elég az uszodák minőségét megnézni, hol kell edzeniük, ezeknek a kiemelkedő tehetségeknek. Magyarország ilyen sikereket semmiben nem ér, mint az úszásban, de erre az uszodákban hullik a csempe és telt ház van… De fő az, hogy van x számú focistadionuk az olyanok számára, akik labdába sem találnak. Gratulálok. Jól invesztálnak.

A fiúk 4-es vegyesét pedig azóta sajnálom. Nem akarom Danit hibáztatni, de sajnos ő ugrott hamar a medencébe, ezzel a csapat diszkvalifikációját eredményezve. Hiszem, hogy ezzel a 3. legjobb idővel a döntőben, bővítették volna a magyar csapat éremtáblázatát. De hát így alakult, lehet az már túl nagy szégyen lett volna más óriás nemzetre, hogy ez a kicsi Magyarország, ezzel a maroknyi sportolójával még a 6. helytől is magasabban végez az éremlistán.

Ami még nagyon érdekes volt, és megjegyezném, az a nyílt vízi úszás volt, ahol a női mezőnyben szurkolhattunk 10km-en Risztov Évának és Olasz Annának. Risztov nem is tudom mennyi kilométerig második helyen úszott, a végére valószínűleg elfáradt, mert eléggé eltűnt, és 10.nek ért célba. Ami azért szomorú mert 11.-ként pedig Olasz Anna ért. Pontosan nem tudom a szabályokat, de az azt eredményezte, hogy egyedül Risztov mehet az olimpiára, mert csak az első 10 helyezett mehet, aztán nemzetenként 1 darab… Azt hiszem. Szóval a lehető legszomorúbb helyzet alakult ki, hogy nem tudott Anna 10. helyen beérni és így újra lemaradt az Olimpiáról. A nyilatkozata a verseny után érdekes volt, nyilvánvaló konfliktusok Risztovval, amit nem akart akkor nyilvánosan elmondani, de szavaiból úgy lehetett kivenni, hogy Risztov nem viselkedhetett vele nagyon sportszerűen. És annak a Risztov Évának a nyilatkozatából – aki Londonban nagy meglepetésre arany érmet úszott 10 km-en – az jött le, hogy ő csak annak örül, hogy mehet az olimpiára, és hogy Anna még fiatal ő még kijuthat, neki ez volt az utolsó esélye. Így azt hiszem összerakhatók a darabok, hogy nagy verekedés lehetett kettejük között. Szó szerint. Ugyanis a nyílt vízen az úszok annyira egymáson úsznak, hogy rugdosás és egyéb nem kizárt. Szerencsére Anna bebizonyította, amit szeretett volna, és 25km-en ezüstöt szerzett, amiről sajnos kevesebb szenzációt lehetett olvasni, mint a többiek érmeiről.. Halihó, mások is ügyesek, nem csak Gyurta, Hosszú és Cseh…

Amit még megjegyeznék az a 2017-es staféta átvétel, és Budapest lehetősége, hogy megrendezze a következő vizes VB-t, pár évvel korábban a tervezettnél Mexikó visszalépése miatt, de nem baj. Már épül a Dagály, a tervképek szerint szép is lesz, és várom, hogy elkezdjék árulni a jegyeket, hogy első legyek a sorban.  És BOL-DOG kutya sorsa? Komolyan? Mi bajuk volt azzal a kutyával? Nem volt vele semmi baj. Igen, elismerem az az emberméretű változat az ronda volt, de szerintem az nem officiális volt. Csak valami béna tervezés. nyílván a VB-n nem az szaladgált volna. Úgyhogy én sajnálom, remélem, legalább annyival tisztelegnek az emlékének, hogy a következő kabala figura is puli lesz, csak kicsit tuningoltabb BOL-DOG.

Ennyit a Kazanyi VB-ről, és találkozunk Budapesten 2017-ben, előtte még egy riói olimpia!

Felfedezők napja 2015

Ha május, akkor Felfedezők napja, ez most sem volt másképp, tegnap egész napos programmal érkeztek a szervezők a Millenárisra.

Sajnos, ez a program már nem az lesz, amire én járni fogok, az előadások színvonala is esik, és rendezvény már inkább óvodává alakult, mintha a program célközönsége a 10 év alatti gyerek lenne, arról nem is beszélve, hogy a kinézete is szinte identikus a tavalyival. Semmi újjal nem rukkoltak elő. Egyedüli pozitív dolog az akciós Földgömb előfizetés, ami idén már nem volt annyira olcsó, mint tavaly, de még így is megérte.  

A nap témája a vulkánok voltak, amit már hetekkel ezelőtt meghirdettek, és teljesen véletlenül közben ki is tört a chilei Calbuco vulkán (nem hiszem hogy közük lett volna hozzá J). Ennek vagy nem ennek fényében a nap díszvendége a chilei nagykövetség egyik konzulja volt, aki felvonult a színpadra, mint valami „Fernando Carlos José”, mintha most lépett volna ki valamelyik mexikói szappanoperából. Miután bemutatkozott és megköszönte a magyaroknak, hogy foglalkoznak kutatásokkal Chilében, annyit mondott, hogy szívesen válaszol a kérdésekre. És mivel, mint már említettem, a kérdezők átlagéletkora sem haladta meg a 8 évet, ezért a kérdéseket sem ismételném el, mert olyan szinten is maradtak. Nem is értem a szervezők miért nem készültek kicsit jobban, mindössze 10 percet kellett volna kitölteniük, azt nem hiszem, hogy olyan sok lenne.

Aztán jött dr. Nagy Balázs előadása, ami jó volt, ő jó előadó, de nekem azért már ez is ismétlés volt. Az Ojos del Salado-n végzett méréseikről, 2-3 éve napi szinten számoltak be, és előadásokat is tartottak róla miután visszatértek. Megint jön a kérdésem: nem tudnak valami újjal, jobbal felkészülni? Ez a téma is nagyon érdekes volt (főleg akik még nem hallottak róla), de nekem ez már kevés volt. Nem ütötte meg a színvonalamat.

Húú, hát megint nagyon negatívra sikeredett a beszámoló, de tényleg így éreztem, és tényleg csalódva távoztam. Meggondolom, hogy jövőre, csak ennyiért kimegyek-e a Millenárisra. 

1 éve keresik

Már egy éve hogy a Malaysian Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járata eltűnt, és mint akit a föld nyelt el, azóta sem került elő. Az elmúlt 1 évben sok minden történt a keresésével kapcsolatban, és összefoglalva semmi. Úgyértem, igen, tudjuk, elkezdeték keresni, először itt aztán ott, aztán rájöttek hogy teljesen máshol. Tagadtak, majd elismertek és ment a végtelenségig a találgatás mi történhetett. Jelenleg az Indiai-óceán egy elhagyatott részére teszik a gép roncsainak kilétét, de ez annyira nehezen közelíthető, hogy eddig a potenciális terület körülbelül 40%-ának feltérképezésével készültek el. Ezalatt az egy év alatt a hatóságok és a speciális keresőalakulatok nem tudtak szolgálni semmilyen magyarázattal, hogy egy nagy gép hogyan tűnhetett el minden nyom nélkül. Sem roncsok, sem jelek, sem radarképek…

Természetesen, ez utat adott konspirációs elméletek születésének. Leghíresebb, és pont a napokban színt valló – miszerint ő tudja hol van a gép és mi történhetett vele – az Jeff Wise összefoglalója. Wise újságíró, és amatőr pilóta, a gép eltűnése után akár napi 3x analizálta és magyarázta a történteket a CNN-nek. Állítása szerint a gép valahol Kazahsztánban leszállt azon az éjszakán. A teljes teória és a részletek, képes igazolásokkal a következő oldalon olvashatók: 

http://nymag.com/daily/intelligencer/2015/02/jeff-wise-mh370-theory.html 

Legutóbb azt olvastam, hogy újabb időpontot hirdettek ki, újabb határidőt, amivel bezárólag befejezik a kutatást, feltéve, hogy megtalálják a gép roncsait. Ez jelenleg az Indiai-óceán területét jelenti, és mivel jön a jó idő, ezért most fogják folytatni (mondjuk itt azt nem értem, hogy ez a terület a déli féltekén van, akkor hogyan írhatták, hogy most jön a jó idő…?? Lehet valamit félreolvastam, de szerintem nem). Meglátjuk milyen szerencsével járnak. Nagyon kíváncsi vagyok mi történhetett, mert a kezdetektől osztom abban az újságíró véleményét, hogy az érintettek többet tudnak, amit nem akarnak megosztani, és ennek az lehet majd a bizonyítéka, ha ez a gép sosem kerül elő.

Költőnk és Korea, avagy Karafiáth Orsolya élménybeszámolója Észak-Koreáról

Kedd este Karafiáth Orsolya élménybeszámolót tartott az Észak-Kóreai élményiből, tavaly májusról. Megpróbálom összefoglalni az érdekességeket, amik vagy újbóli megemlítést érdemelnek, vagy számomra is új információk voltak. 

Kezdeném azokkal az információkkal, amik valóban egy turistához jutnak el, élmények inkább, nem tények, és szabályok, ahogyan ezt a Koreai Népköztársaság engedélyezi. Air Koryo járatával érkezett az országba, amint mint később megtudta lehet nem volt a legjobb döntés, mivel nem lehet tudni hol szerzik a gépeiket vagy a kiképzést a pilótáik. Második lehetőség vonat lett volna Pekingből, de az 22 órát utazik. Új szabályok szerint, mobiltelefont már be lehet vinni az országba, de a SIM-kártyát már a repülőtéren elkobozzák. Fényképezni csak azt szabad, amit a kísérők megengednek, de távozás előtt azért a fényképezőgép memóriakártyáját is ellenőrzik. Állítólag ezeken a programokon való részvétel hatalmas önfegyelmet kíván, mert nem szabad nevetni a nagyvezér képe előtt, vagy ha egy katona van a közelben. Ami – annak, aki kicsit is ismeri ÉK-t – annyit jelent, hogy sosem, mert minden sarkon vagy egy kép, vagy egy szobor vagy egy katona virít. Újságot sem szabad kidobni, ez két dolognak is betudható. Egyik, hogy nagyon kevés a papír, a másik, hogy minden újság címlapján a vezér mosolyog, tiszteletlenség lenne kidobni, vagy összegyűrni (mondjuk felmerül a kérdés, hogy akkor mit csinálnak vele?). Az emberek nem is nagyon tudnak hol információkhoz jutni, max, az ilyen kiállított újság bulletinekről közhelyeken. A fővárosban, ahol működő metró van (állítólag), a turistáknak mindössze 2 megállóba szabad lemenniük, azt is csak meghatározott időben. A képekből ítélve nagy fényűzésű megállók ezek, óriási csillárokkal. Egyébként a legmélyebb metró pont Észak-Koreában található 120 méter mélyen. Állítólag a megengedett időpontban tényleg jöttek szerelvények, emberek pedig valóban fel-le szálltak… (itt felmerül megint a kérdés, hogy ez mennyire valós… amikor köztudott, hogy minden amit az ország a turistáknak mutat egy mese, egy szerep…).  A kedvencem a fodrászat és hajviselet szekció volt J. A nőknek 18 féle frizura áll a rendelkezésükre, a férfiaknak 10 féle verzió. Ezek közül választhatnak, és mást nem viselhetnek. 

Szintén információ, amit csak a belépő turisták tudhatnak meg, az az élelmezésükről való adat. Míg ők kaptak azért meleg ételt és kvázi rendes eledelt, már a kísérőik, csak a kiszabott fejadag hideg tésztájukat ehették (nem is volt szabad megkóstolni). Viszont például az ásványvizes palackok, vagy bármi más kínai importáru, hónapokkal lejárt szavatosságúak voltak (mondjuk legalább nem titkolják). Amikor 1-2 nap után rájöttek a kísérők, hogy túl sokat beszélnek magyarul, másnapra kaptak egy magyarul beszélő kísérőt is… Telefonálni nagyon komplikáltan lehetett, csak a fővárosból, útlevél leadás, a hívott személy kiléte. És érdekesmód másnap megkérdezték tőle, mi nem tetszik Észak-Koreában. Tehát a lehallgatás is bizonyítva van. A fővárosban állítólag 3 szálloda van, de a harmadikat még senki sem látta. Vidéken azért előjött a rizspapír a falak helyén, vagy ablak gyanánt verzió is. A tengerpartot nem lehet megközelíteni, duplaszögesdrót áll az útba. Amikor megemlítették/megkérdezték, hogy miért ilyen szomorúak, egyarcőak az emberek, hogy nem örülnek soha? A kísérők azt válaszolták, dehogynem, lesz itt mulatság. És láss csodát, másnap belebotlottak egy csoport munkásba, akik épp táncolgattak, örültek és énekelgettek… Képeket látva megjátszva, szegények.

Juuj, hát annyi mindent írnék, de tényleg ÉK napestig lehetne beszélni. Nem fogom most leírni az életkörülményeiket meg a nagy éhínséget. Mindenkinek ajánlom Barbara Demick könyvét, akit érdekel…  Karafiáth Orsolya vicces volt az előadás közben, főleg azért mert már régen járt ott, és még így is a dolgok felét elfelejtette. Például a kedvencem: „Erről nagyon sokat lehetne beszélni, de nem tudok, mert már elfelejtettem”. Nagyon laza J. Mondjuk igen talán látszott rajta, hogy a legtöbb infó számára a látogatásból van, ő nem olvashatta agyon magát ÉK-ról előtte, vagy extra könyveket (persze nem útikalauzokra gondolok). Néha úgy kiegészítettem volna J. Például amikor szörnyülködve mesélte, hogy nekik 6 napból áll a munkahét, a 7. Napon pedig ki kell menniük önkéntes munkát végezni, például gyomlálni. Na itt jegyezném meg, hogy nemhogy gyomlálni, de füvet kell nyírniuk. Ami nem is lenne olyan nagy gond, ha szegényeknek nem egyszerű ollóval kellene ezt megoldaniuk… Kábé szálanként. Na, de tényleg csak ennyit fűznék hozzá, mert sosem hagyom abba máskülönben J. Egyébként jó volt, semmi rosszat nem mondhatok sem a programról (kivéva az áradó alkohol szagot egy ponton túl…), sem az előadóról. Jó fej volt.

Kapcsolódó írások:

http://repulokutya.blogspot.de/2013/09/beton-es-cseresznyefavirag-eszak-korea.html

Toulouse-Lautrec kiállítás, utolsó pillanatban

Igaz utolsó nap, de végül eljutottam a Toulouse-Lautrec kiállításra a Szépművészetibe. Amióta megtudtam, hogy lesz, készülök rá, csak mert olvastam az életrajzi könyvét (amit a Kossuth kiadó adott ki sorozatban), és úgy gondoltam így látnom kell. Cézanne-ra is elmentem annak idején.

Ami a tömeget illeti, körülbelül pont annyian voltak mint a Cézanne-on. Igaz akkor is kábé az utolsó hétvégén mentem, úgyhogy nem tudom, hogy ez ennek-e a következménye, vagy mert vasárnaponként járok. De ami az emberek mennyiségét illeti, annyian voltak. Ami annyit tesz, hogy nehéz volt közlekedni, sokan torlódtak, főleg a szebb képek előtt és a fontosabb/hosszabb írások körül.

Maguk a képek olyan plakát-szerű, főleg újságokban és ténylegesen plakáton megjelent képek voltak, legtöbb ceruza skicc-nek látszott, kevesebb volt színes. Majdnem mind litográfia volt, amik – mint később kiderült – kőre festett képről keletkeznek. Nem vagyok nagyon művész lélek, mint írtam nem is az volt az elsődleges célom, tényleg csak a könyv miatt mentem, ezért a művészi oldalába nem megyek bele kicsit sem. A litográfiával kiégtem J. Olyan jó 90 perc kell a végignézéshez, ha tényleg mindent látni akar az ember.

Összefoglalva, az volt amire számítottam, nem csalódtam, és még a múzeum shop-ban is nyári vásár volt. Nem túl sok dolog van akcióban, de akit érdekel, az még augusztus végéig megnézheti, addig tart. 

Május/június repül

Szégyen, nem szégyen, sajnos egyre kevesebb poszt kerül fel repülőkutyára. Talán mert kevés időm is van a jó időjárás bekövetkezésével, talán mert mostanság kevesebb a kedvem is irogatni (jó idő lustaságban szenvedek J). Amit meg írok, azok pipire kerülnek fel, mert a olvasni meg olvasok még mindig eleget. 

Tartozok egy földrajzos előadással is, a nagy fehér cápákról, de arról talán nem is fogok írni külön posztot, mert nem volt túl „földrajzos”. Inkább biológia/tengerbiológia témakörű. De az előadó nevét tekintve (Elter Tamás) nem is várhattunk mást. 

Az utolsó földrajzos előadásra pedig nem tudtam elmenni májusban, mert aznap nagyon fáradt voltam, meg egyebek. Nagyon sajnálom, és azóta is eszembe jut, hogy az tuti jó előadás lehetett és mennyi érdekes infóról maradhattam le.

Ott volt még májusban a felfedezők napja is, ami most kicsit csalódás volt, ha nem az Antarktiszos térkép, akkor azt mondanám meg sem érte volna kimenni. Előadások nem voltak nagyon érdekesek, végülis 2 akartam meghallgatni. Egyik Nagy Balázs Antarktiszos beszámolója volt, amit sajnálattal kell konstatálnom, hogy a múlt évi ismétlése volt.

Ott volt még az a Napiskolás előadás, aminek egy kicsit nagyobb feneket kerítettek talán mint kellett volna. Nem tudom pontosan miért, de nekem a dolog nem volt szimpatikus. Mert jó dolog amit csinálnak, de valahogy ez az agyonhirdetés hogy mit csinálnak, és gyűjtsünk minél több pénzt, és még a nem tudom melyik társaság is milliókkal támogatta… Hát nem tudom…  Most nem azt mondom h akkor itthon abból a pénzből a etnikai kisebbségnek építsenek iskolát amit átadás után tönkretennének, de lehet itthon is lehetett volna valami jót belőle kihozni. Mondjuk jó az a napiskola, legalább a nepáli gyerekek nem fáznak télen, de azért egy kicsit elvont. Ennek ellenére azért én is támogattam egy 500 forintos kávéval a gyűjtést, csak úgy teljességében valamiért nem azt adta vissza amit várnék. Talán a szervező gyerek is egy kicsit túl nagyképűvé vált a nagy felhajtás miatt, ugyanis ez az ő ötlete és iniciatívája volt. Egyébként a dologról azt hiszem a májusi (?) Földgömb magazinban olvashattok részletesebben, és ha már magazin, akkor sikerültt féláron előfizetnem rá még egy évre J.

Aztán múlt hétvégén elmentem a múzeumok éjszakájára, amiről csak annyit mondanék, hogy inkább kifizetem  a teljes árú belépőjegyet, minthogy órák hosszú soraiba várjak a bejutásra. Egy látogatás után elegünk is lett. És tudom, állítólag ilyenkor nem a legközkedveltebb múzeumokba kéne menni, de hát itt még nem voltam, na. Amúgy maga a múzeum jó volt (a Sziklakórházat néztük meg, csak elég gyorsan kellett körbemenni a folyosókon), de a közlekedés meg volt bolondulva. Ahhoz képest, hogy 10 körül már indultam haza, kábé éjfél ellőttre értem haza…

Volt könyvhét is, amire ki sem dugtam az orromat (pedig utolsó percig készültem Vámos dedikálására), elmentem még egy szexuálpszichológus előadására is és talán ennyi volt ez a 2 hónap csend. Híradásban sem fogott meg semmi különös, amiről írnék, nem is vagyok nagyon up-to date a hírekkel kapcsolatban, de alig nézek tv-t, interneten sem olvasom. Hát így. Kábé így telt a május-június és a szótlanság okai.

Sztrájkolnak a serpák? Sztrájkoljanak!

Valószínűleg mostanra már mindenki hallott a serpák lavina balesetéről, amikoris múlt héten egy lavina 16 serpán temetett maga alá, amelyek közül 13 halott 3 társuk pedig még elveszett. Akiknek nem ismert a serpák foglalkozás, ők azok, akik az – egyre több – hegymászónak segít, akik úgy gondolják, megmásznák a Mount Everestet (az ottani helyzet elfajulásáról, egy korábbi írásban, itt). A lényeg ami a lényeg a hegymászóknak jóformán semmi dolguk nincs, azonkívül hogy felmennek, mert a serpák, kis szolgaként dolgoznak nekik. Persze ennek meg is van az ára, ha valaki úgy dönt hogy megmássza a Mt. Everestet. 10 ezer dollárba kerül az engedély. A serpa „bizniszség” hogy mit ne mondjak, nagyon jól jön a Kathmandu kormányának, mert ez engedélyeken kívül, külön összegeket kell fizetni például filmezésért és egyéb tevékenységekért.

Jelenleg nagy a káosz a hegységben, ugyanis a serpák azt tervezik, hogy az elveszített társaik tiszteletére, nem másznak fel ezen az éven többé. Ezenkívül, megfenyegették a kormányt, hogy teljesen beszüntetik a munkásságukat, ha az nem emeli fel a fizetségüket valamit a biztosításukat.

Várom, mi fog kisülni ebből az ügyből, az igazat megvallva már nem is tudom melyik fél oldalára inkább. A múltkori írásom, a tömegekről a hegyekben elég lehangoló volt, de viszont egy nem gazdagsághoz szokott serpa, kezd kapzsinak tűnni a fizetésemelés kéréssel. A másik oldalról pedig, természetesen az ő munkájuk az igazi, nem maguké a hegymászóké. Nagyon sokáig, én tudatában sem voltam annak, hogy a hegymászókat serpák segítik. Amikor ezt megtudtam, azért nagyon estek a szememben… Már bocs, de az csak olyan fél munka… Menjen fel a saját erejével, vagy akkor ne örvendezzen, hogy megmászta a Mt. Everestet. Mint az előző írásban is rávilágítottam, ma már jól szituált, edzett, akár idősödő polgár is kevés megterheléssel megteszi az utat. Ez szomorú… Most már nem is bánom, ha sztrájkolnának, hogy meglássuk ki az a hegymászó, aki nélkülük is felmegy J.

A fekete doboz - és még mindig MH370

Még mindig nagyon érdekel az eltűnt maláj gép sorsa, de túl sok új információval nem szolgálnak a keresők. Most legújabban a fekete doboz birizgál a legjobban. Ugyanis jeleket fogtak a kereső hajók, amiket valószínűleg a lezuhant gép fekete doboza sugároz (ámbár még ez sem biztos). Mivel elég rövidek a jelek, még az sem biztos hogy mitől származik. A fekete dobozzal pedig az a baj, hogy állítólag ma-holnap lemerül az akkumulátora, és így még nehezebb lesz a további keresés.

A fekete doboz 2 részből tevődik össze, az egyik a „cockpit voice recorder” a másik pedig a „flight data recorder”.  Az első funkciója a mindenféle elhangzott kommunikáció felvétele, és itt nem csak a személyzet hangjáról van szó, hanem minden hangról, amit a gép hallat (motor hangok, esetleges robbanás, gép hiba, hibás működés és hasonlók). A másodiknál a gép működési funkciója kerül felvételre. Ilyen az idő, a magasság, sebesség, irány, amelyek az alap vételek közé sorolhatók, de olyasmiket is meg tud állapítani mint a szárnyirány, üzemanyag fogyasztás, automata pilóta. Ez az alapja minden video rekonstrukciónak, amik valósan tükrözik magát a balesetet, miután a nyomozás véget ért és lezárult. A fekete doboz tartalmaz még egy ún. Underwater Locator Beacon (ULB) részt is. Ez az, ami a segítségére van a kutatóknak, ha a gép nagy valószínűség szerint óceánban landolt. Az a szerkezet, amint vizet ér, működésbe lép, és akár több mint 4.000 méter mélységről is sugároz jeleket. Jelen esetben állítólag a jelek több mint 4.500 méter mélységről származnak…

AZ AF 447-es fekete doboza, ami 2 év után is olvasható volt
(http://aviation.stackexchange.com/questions/2869/black-box-under-water-pressure)

A fekete dobozoknak is több fajtájuk létezik. Nem vagyok fekete doboz szakértő, de az a hír járja, hogy az L-3 FA 2100-as nagyon jó J. Képes működni 1100°C-os tűzben 1 órán keresztül, vagy 260°C-os forróságban 10 órán át, normál üzemben pedig -55°C és +70°C között 25 óra repülési adatot rögzít. Maga a szerkezet az egy ausztrál találmány. 

A jelek, egy hegyvidéki területről jönnek (mármint a víz alatt), mint már írtam több mint 4.500 méter mélységből, ami azt jelentené, hogy a gép mélyebben lenne, mint az elsüllyedt Titanic roncsai. A kutatók jelezték a problémát, hogy a tengeri állatvilág befolyásolhatja a jeleket, főleg a bálnák. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az Indiai-óceán mélysége elérheti a több mint 6.000 méter mélységet, de állítólag még ekkora, mélységben is 30 napig működnie kéne. Ezen felül minden 10 méter mélység után, 1 bar-ral megnő a nyomás is a tengerfenéken.

Persze a minősége és megbízhatósága nagyon jó ezeknek a szerkezeteknek, nem egyszer előfordult sajnos olyan példa is, hogy nem voltak képesek megtalálni a fekete dobozt, vagy az adatok rajta olvashatatlanok lettek. Egyelőre még optimisták a kutatók, és örülnek a talált jeleknek, de az a kérdés meddig sugároz még a doboz. Én azért sokkal nagyobb ambíciókkal láttam el ezt a fekete dobozt, valahogy azt gondoltam nem csak megsemmisíthetetlen, de végtelen életű is. Hát azért mégiscsak ez is akkumulátorral üzemel J. Szerintem van dolguk a mérnököknek és feltalálóknak, hogy még ettől is spécibb kis eszközöket tervezzenek, minden körülményre, aminek az lenne a dolga mint egy nagyon erős nyomkövetőnek, hogy amint szükség van rá, mutatná hol található a keresett objektum. 

Az igazi kalózoknak, NEM Johnny Depp kinézetük van!!

Tegnap megnéztem a Phillips kapitányt. Nagy benyomást tett rám. Először nem is volt szimpatikus az előzetese, gondolkoztunk is, hogy elkezdjük-e vagy sem, de nagyon örülök, hogy mégis amellett döntöttünk hogy igen. A film a 2009-es szomáliai partoknál történt kalózkodás cselekményeivel foglalkozik, és mutatja be, eléggé hitelesen, ami egyben eléggé nevetséges és hihetetlen, de igaz.

Ebben a bejegyzésben nem a filmről akarok írni, hanem ezekről a kalózokról ebben a térségben. A film ébresztett rá, hogy ez valóban így van. Mármint nagyon jól emlékszem arra az időszakra, amikor szinte heteken keresztül ez ment a híradóban. De akkor nekem valami más kép volt a fejemben a kalózokról. A meséket hibáztatom ezért, mert amikor kalózokat mutattak, azok félszemű, kampókezű, nagykalapos, papagájos matrózok, akik nagy hajókon közlekednek, halálfejjel a zászlójukon. Hát a valóság, az kicsit más… A szomál kalózok 40 kiló vaságyastól típusú, szakadt ruhájú, sárga fogú, mezítlábas lények, akik rozsdás kis motorcsónakkal és egy létrával száguldoznak a szomál partoknál (sőt ha a film igazat ír – azt mondanám egész mélyre behajóznak a tengerre), és egy nagy gépfegyveren kívül (még azon is csodálkozok, hogy bírják ezt el) másra nincs is szükségük, hogy megszálljanak egy kb. 20 legénységből álló teherhajót.

Szomáliában mi sem könnyebb a kalózkodásnál. Mivel nemzetközi hajókon tilos a fegyvertartás, ezért a kalózok rögtön fölénybe részesülnek, amint utolérik a hajót. Amit szintén nem nehéz, hiszen ezek a több tonna rakományt szállító hajók csak lassan tudnak közlekedni, és egy kis motorcsónakkal hamar utol lehet őket érni. És ami a legrosszabb, a helyek, ahol a kalózkodást végrehajtják olyan területek, ahol kérdőre sem lehet őket vonni. Nemzetközi vizek, ahol nincs működő kormányzás, így hát ha el is kapják őket, mindössze kirakják a legközelebbi szomáliai partoknál. Állítólag a nagy zsákmányokról, kémeken keresztül szereznek tudomást, nagyon sok feltételezés szerint, nagyon is jól tudják melyik hajó lesz megtámadva, hogy így lenyúlhassanak „hivatalosan” a rakományból, kalózkodás címszó alatt.

Gyakran a hajósok nagyon jól tudják mire számítsanak, és felkészülnek ha Afrika partjainál hajóznak. Több esetben harcolnak is, olyan módon ahogyan tudnak. Ledobják a létrájukat, vagy „házi” molotov-koktélt dobnak rájuk. Állítólag igaz példa a üvegszilánkok szétszórása is (amit a filmen is eljátszottak), mert gyakran mezítlábas kalózok érkeznek.

Jelenleg szerintem már a helyzet kicsit változott, sok mindent lehet olvasni, hogy mit próbálnak, és mit az, amit valóban meg is tettek a helyzet normalizálódásának. Én azt mondom, aki eddig még nem látta a Phillips kapitány filmet az nézze meg,én legszívesebben újranézném. Az pedig hogy mennyire beavatottak ezeknek a rakományszállító hajónak a nagyfejesei, egy másik, konspirációelméletes bejegyzésbe tartozna J.

Update a maláj gépről… több mint 2 hét után…

Tegnap este, mikor végre hazaértem, a hírcsatornán olvasom a „breaking news” hírt, hogy bejelentették az eltűnt maláj gép az Indiai-óceán déli részén lezuhant, Ausztrália nyugati partjától körülbelül 2500km-re, amerre a madár sem jár.

Már nagyon vártam, hogy többet is megtudjak a dolgokról, mivel feltételeztem, hogy akkor találtak végre valamit ami miatt ezt így ki lehet jelenteni. Hát szépen csalódtam. Annak alapján jelentette be a maláj miniszterelnök a hírt, hogy valami új brit technikai rendszer, ott mérte be őket utoljára. Sem egy törmelék, sem egy holttest, semmi. De még csak információ sem. Annyi volt az üzenet – ami nagyon tetszett – „beyond reasonable doubts” . Hát elhiszem, hogy egy idegennek ez reális, hogy nem fogják őket élve megtalálni, de egy hozzátartozónak szerintem nem. Legalábbis jelen esetben én nem vagyok érintett, de még így is várom hogy mutassák már meg hol van az a gép. És legfőképpen, magyarázzák már meg mit keresett a kiindulási pontjától több ezer kilométerre? Miért ott zuhant le? Ennyivel le akarják tudni? Én megértem, ha megakarták nézni az Antarktiszt, csak elfogyott az üzemanyag. De akkor mondják már meg. Erről semmi hír nem volt, hogy miért feltételezik, hogy ott végezte ahol. Úgyhogy amíg nem bizonyítanak másképp, én is többet várok ettől az ügytől. Hogy elkönyveljem hogy lezuhant. Nem is csodálkozom, hogy Kína is elvárja a bizonyítékot. Az a minimum. Most pedig még az időjárás miatt el is halasztották a további keresést. Egyébként azt olvastam, a napokban mégegy Malaysian Airlines gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtania, valami meghibásodás miatt. Az egy Airbus volt. Rájár a rúd a malájokra…

Hová tűnt a maláj gép??

Annyi mindenen jár mostanában a fejem, listám van, hogy mi mindent kéne ide megírnom, úgy le vagyok maradva, de most mégis valami más, valami jobban „jelenlegi” hírről írnék kicsit.

Nem tudok eleget gondolkodni, és elmélkedni az eltűnt Malajziai utasszállító ügyében. Mindig is valahogy jobban megviselt, ha egy utasszállító balesetéről hallottam, talán azért mert annyira ritkán fordul elő, vagy azért mert valahogy az utasszállító repülőket sérthetetlennek képzelem, legalábbis szeretném képzelni. Amikor legjobban felfigyeltem erre, az a majdnem 4 éve lezuhant Air France gép esete volt Rio de Janeiro-ból Párizsba az Atlanti-óceán fölött. Akkor annak az érdeklődését inkább annak tettem be, hogy rá két napra szólt az én Air France jegyem is Párizsból Chicagóba… De most nem ez a lényeg. Ott ha jól emlékszem rögtön tudták, hogy lezuhant a gép. De itt? Eltűnt? Már 2 napja? Se híre se hamva? Ez annyira furcsa mint a Langolierek, vagy a Lost… Talán ezért is írnak, és születnek konspirációk az ügyben. Vagy csak egy újabb Bermuda háromszög, ezúttal a Dél-Kínai tengeren? Hogy veszíthetnek el minden adást egy óriási géppel? Nem vagyok egy repülőgépmérnök, de feltételezem a fekete doboz bocsát ki jeleket, hogy belehessen mérni hol van az esetleges roncs… De itt nincs semmi, abban sem biztosak, földrajzilag hol lehet a gép.

Lássuk a lehetséges okokat:

Katasztrofális szerkezeti hiba – ami eléggé valószínűtlen. Ezek a Boeing 777-esek hosszú távú útvonalakra lettek tervezve, nagyon jó biztonsági bizonyítvánnyal. Nagyobb esély van a hasonló meghibásodásra a kisebb gépeknek, rövid távú utakon, akik például napjában 10x-20x szállnak le-fel, ezzel nagy nyomásnak kitéve a gépek alumínium szerkezetét.

Rossz idő – a gépek úgy vannak tervezve, hogy azért keresztül tudjanak száguldani komoly viharokon is, de nem példátlan az időjárás miatt lezuhant gépek esete. Ez volt az a bizonyos Air France, amit már említettem. Ott sem igazán az idő okozta a problémát, hanem az ennek következtében kialakult hibás helyzetjelentés a pilótáknak, és maguk a pilóták rossz döntéshozatala tehető be ennek a szerencsétlenségnek. Ebben az esetben sem küldtek a pilóták vészjelzéseket. A malajziai ügyben talán ez is kizárható, ugyanis abban az időben, tiszta eget mutattak a jelzések.

A pilóták zavara – megintcsak, kicsi esély, de megeshet. Levehették a gépet automatapilótáról, és valahogy elkeveredtek az egekben, és mire erre rájöttek, már túl késő volt. Állítólag a gép még repülhetett 5-6 órát az utolsó érintkezést követően. Viszont ha ez a szcenárió történt volna, akkor valami radar már rájuk talált volna. Azért nem kóvicálhatnak eltévedt repülőgépek az égben..

Mindkét motor meghibásodása – elemzők szerint lehetséges, de az ilyen esetek mindig adnak elegendő időt a pilótáknak a vészjelzés leadására. Precedensileg ilyen estek eddig hamar felszállás után következtek be, így halálos következményei nem voltak. Persze sokan emlékezhetnek, a 2009-es Hudson folyóban kényszerlandoló pilótára. Chesley Sullenberger „Sully” kapitányt később szinte nemzeti hőssé hirdettek (függetlenül ettől az a fickó egy tipikus pilóta megtestesítője, aki mellett nem fél az ember, és megbízna abban amit mond, és tudná hogy lerakja a gépet ha csak rajta függ. Mintha egy filmcastingból hozták volna a pilótaszerepre).

Bomba – Ilyen esetről már többet tartanak számon. Jelen esetben, még ez a lehetőség is benne van a pakliban.

Eltérítés – a tipikus esete, azért eléggé ki van zárva, mivel olyankor a gépek azért leszállnak, és az eltérítőknek valamilyen követelésük van. De egy szeptember 11.-ei hasonló eltérítést elképzelhetőnek tartanak, bekényszerítve a gépet az óceánba.

Öngyilkos-pilóta-merénylet – a 90-es évek végén történt 2 olyan eset, amikoris a pilóták szándékosan zuhantak le a géppel. Egyik eset sem lett hivatalosan öngyilkos merényletként elkönyvelve, ám a szakértők megegyeznek a szándékos műveletben.

Véletlen „leszedés” (shoot down-csak a lelövés nem tetszik) – voltak sajnos olyan esetek is már, amikor az országok katonaságai, véletlenül civil gépeket lőttek le. Egyszer amerikaiak lőttek le egy Iran Air gépet, egyszer pedig oroszok egy Korean Air Lines gépet. Mindkét eset 80-as évekből való, nem hiszem, hogy most ilyesmit elkövetnének, véletlenségből.

Az ügyhöz hozzájön az „ellopott útlevelek” eset, ami szintén mondhatni elég furcsa, és még jobban követeli hogy a szakértők és a laikusok is az utóbbi felsorolt esetekre vonatkoztassanak. Kérdéses még az is, hogy mit jelentett a Vietnam mellett megtalált 2 nagy olajfolt a tengerben, aminek az eredményét még mindig várják. Örülök, hogy más – talán kifejlettebb és kifinomultabb technikával rendelkező – országok is segítenek a keresésben. Kíváncsian várom a híreket, és végre, hogy találjanak valami nyomot a gép hollétére. És persze hihetetlenül sajnálom és imádkozom azokért, akiknek a hozzátartozóik a gépen voltak.

Sochi te várva várt (avagy ahol a lift egy különösen veszélyes eszköz)

A 2014-es téli Olimpia helyszínéül Sochi szolgál, Oroszországban. Már a város kijelölése után fellebbentek az első negatív kommentek és félelmek a választással helyességével kapcsolatban, de talán ezek a félelmek az elmúlt 2 év alatt voltak jobban előtérben és az Olimpia közeledtével egyre hangosabbá és láthatóbbá váltak.

Háttérzaj

Iszlamista csoportok több bombatámadást hajtottak végre Oroszországban, az Olimpia előtti időkben, és leveleket küldöztek különböző országok Olimpiai bizottságának fenyegetésekkel. Putinnak is többször említették, hogy a sportolók veszélyben lesznek, ahogy a látogatók is. Az USA segítséget nyújt az oroszoknak az ellenőrzésben és a biztonság biztosításában. Már talán meg is érkeztek a hajók a Fekete-tenger partjaihoz. Állítólagosan, az oroszok örültek a segítségnek, de nagyon sok információt visszatartottak, és nem adtak ki az amerikaiaknak. Azt mondják az olimpiai falu lett a világ legvigyázottabb helye ezekben a napokban. Ennek ellenére sok ország magasabb képviselője visszamondta a részvételt. Persze nem csak a biztonsági kérdések miatt van az olimpiai helyszín a média középpontjában. Mindenhol cikkek, és fotók keringnek a lehetetlen körülményekről, a koszos utcákról, a nem megfelelő infrastruktúráról. Járdák, utak, nem készültek el időben, hotelek félig készen állnak – ahol állítólagosan újságíróknak kellett volna lakniuk. Most az újságíróknak probléma szállást találni. Persze külföldi megfigyelők, ezt úgy adják elő mint a legnagyobb problémát, míg az oroszok szerint  – a melegek és leszbikus problémákon kívül –  a kóbor kutya helyzet a legveszélyesebb. Befogták, és nem tudom mit csináltak a kóbor ebekkel, mert szerintük ha egy is bekerülne egy ilyen sportversenyre, az maga lenne a katasztrófa. De ne lepődjünk meg semmin…

Sportok és sportolók

Persze ez csak néhány apróság ami Sochi körül kering, lassan úgy gondolom több szó esik minden másról, mint magáról az eseményről. Nem az oroszok, vagy a problémáik a lényeg, hanem a sportolók. Arról nem is akarok túl sokat megjegyezni, talán csak annyit, hogy Lindsey Vonn nem épült fel teljesen a balesetéből, ezért „csak” szakkommentátorként lesz jelen az olimpián. Vagy ami meglepetés Vannesa Mea Tájföldet fogja képviselni a síléceken. Mármint nem az a meglepő, hogy Tájföldet (az apja oda valósi – gondolom könnyebben kvalifikálódott ott, habár így is elég abszurd), hanem hogy hát nemcsak hegedülni tud ezek szerint… Meglátjuk milyen a sí tudása. Egyébként ha keresitek Vanakorn néven találjátok meg (szintén az apjától).

Hát izgatottan várjuk a holnapi megnyitó ünnepséget, az eddigi legdrágább Olimpiának (persze ez valahogy majdnem minden Olimpiánál előjön). Milyen szép outfittel mutatkoznak be az amerikaiak :). Nemcsak ezért. Elsőként mutatkozik majd be a női síugrás, mint új sport szám (erről jut eszembe akkor már tényleg belobbizhatnák a rúdtáncot a nyárira),vagy hogy meglássuk az amerikaiak bobjait melyeket a BMW tervezett. A verseny már elindult, azt hiszem a snowboardosokkal, ahol csak úgy megjegyzem a leggazdagabb sportoló is indul Shaun White személyében.

És hogy miért Sochi?

Tudtátok, hogy a zord hidegeiről híres oroszok azt a helyszínt választották a téli olimpia helyszínéül, amit az orosz riviérának emlegetnek? E szubtrópusi környezet a Fekete-tenger partján, ahol a hőmérséklet télen is ritkán esik 12°C alá, várja a versenyzőket. Azért persze a hardcore havas sportok a hegyekben (Krasnaya Polyana) lesznek megrendezve, ahol Finnországból importált hógépekkel várnak mindenkit, ha esetleg a meleg idő bekopogna.

80 nap alatt a Föld körül foggal körömmel..

Szerdán volt a Magyar Földrajzi Társaság első idei (2013/2014-es) előadása. A megszokott helyen a megszokott arcokkal. A téma 80 nap(lap) alatt a föld körül Phileas Fogg-gal.

Amin először meglepődtem, az a prezentáció megjelenése volt, már az első szlájdnál felfigyeltem, hogy itt valami nem stimmel, túl szépen szerkesztett, nem olyan mint máskor ami tőlük szokott lenni. Ezt inkább valami ügyes készítő állíthatta össze. Mind a végén kiderült, valóban.

Az előadás lényege végülis a Phileas Fogg dédunokájának az utazása volt, aki 2012-ben, az UNESCO és a Royal Geographical Society támogatásával megtette a dédapja útvonalát, azzal a feltétellel, hogy közben 80 UNESCO emlékművet is meg kellett látogatnia. Kapott 20 ezer fontot és valami travel cardot, amivel a repülőgép ingyenes volt neki. Az a helyzet, hogy ezt nem is nagyon szeretném ragozni, mert egy az nincs mit, másik az hogy semmi érdekeset nem tudtam meg földrajzi szempontból. Én láttam anno a 80 nap alatt a föld körül mesét, meg filmet is, az tetszett, de különösebben újat nem lehet róla mondani.

A végén kiderült, hogy az említett könyv a héten jelenik meg, tehát feltételezem ennek az alkalmából tartották ezt az előadást, vagy nem volt éppen témájuk amiről beszámolhattak volna, nem tudom. Ez megmagyarázta a szép megjelenítését is a prezentációnak, mert nyilvánvalóan a könyvből voltak a képek. A következő 1 hét múlva biztosan jó lesz, ugyanis ígértek benne infókat a transzszibériai expresszről. 

Szállj hajóra...

Ma délután a Greenpeace szervezésében globális szolidaritásra buzdította az embereket az Északi-Sarki 30-asokért, avagy The Arctic 30-ért. Részletezni nem akarom mi is történt néhány hete, és annakelőtte, biztos mindenkihez eljutott a hír. Ami a lényeg, hogy Oroszország 28 Greenpeace aktivistát, és 2 szabadúszó újságírót fogott el, amiért békésen tiltakoztak egy holland zászló alatt közlekedő Greenpeace hajóról, a Gazprom északi olajfúrásai ellen.

Az esemény elég csendesen indult, nagyon kevés résztvevővel, de a végére egyre többen csatlakoztak, és jelenlétükkel hangot adtak a véleményüknek, kicsik és nagyok, kétlábúak és négylábúak. Előkerültek az elfogott aktivisták fényképei, és más lobogó lebegő bannerek, társ szövetségeké, és Greenpeace-é. A Hősök terei akció végén 30 elfogott galambot bocsátottak szabadságra. Ezután fáklyákat gyújtottak, és a petícióval átvonultak az orosz nagykövetség épülete elé, ahonnét természetesen semmi válasz nem érkezett.

Örülök, hogy elmentem, aki ismer az tudja, hogy a sarkok a szívügyem, és ha másképp nem, legalább azokért kiállok, akik kiállnak a sarkokért magasabb szinteken. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire egy szimpatikus esemény volt ez, a szkeptikus édesanyám, aki csak azért jött velem, mert nem akart egyedül hazamenni, és aki oldalt várt, amíg én közel nézelődtem és fényképeztem, és aki a végére már egész közel jött, hogy meghallgassa a magyarországi Greenpeace elnökének (azt hiszem) szavait. 

A kedvenc tüntetőim :)

15. Úszó VB

Ennek a posztnak már rég meg kellett volna íródnia, csak túl sok minden jött-volt. Nyár meg minden.

Eljött az ideje egy kis írásnak az Úszó VB-ről. Egyetlen fontos oka van annak, hogy ezt teszem. Anthony Ervin. Ő szerettette meg velem nézni az úszást még Fukuoka-ban, 2001-ben, ami akkoriban az utolsó világversenyei közé tartozott. A következő olimpián már nem vett részt. Persze aztán hamar találtam más kedvencet, akinek szurkolhattam, de sajnos pár éve már ő is visszavonult. És ekkor jött a meglepetés. Egyik este csak néztem a közvetítést, és hallom, hogy az egyik számnál a kommentátor említette Ervint. Ezt még olyan furcsának nem is találtam, mert tudtam hogy még ő tartja/vagy valamikor tartotta a világrekordot, de amikor a mondatai kezdtek számomra „furcsa” értelmet adni, felkaptam a fejem. Ekkor láttam, hogy már nem csak a neve szerepel, de ő maga is a képernyőn. Kicsit nehéz felismerni, változtatott a külsején, de ő volt az. Ekkor persze uzsgyi az internetre, és valóban kiderült, hogy visszatért. Az 50 méteres gyorsúszásban 6. helyen végzett végül. Nagyon kellemes meglepetés volt látni, de hát mégsem olyan, mint anno jó 10 éve volt.

Ami magát az VB-t illeti, eléggé csodálkoztam, hogy megint Barcelonában volt, hiszen nem olyan rég, 2003-ban is ott rendezték. Erről persze lehetne vitázni, sajnos nem tudtam túl sokat nézni, lehet mondták az okokat, csak közben kikapcsolták az analóg adásokat, így később már sok mindenről lemaradtam, hacsak nem mentem online.  Ami már biztos, hogy Budapest megkapta 2021-re, ami jelenleg még valami örökkévalóságnak tűnik, de végre lesz. Addig is érjük be a következő helyszínnel 2 év múlva Kazanban, Oroszországban. 

Felfedezők napja a Millenárison (csapó 3.)

Még tartoztam a Felfedezők napjáról az utolsó bejegyzésről. Bizony, már nem is emlékszem mikor volt pontosan, valamikor májusban. Most pedig már akárhogy nézem június van.  Az utolsó cikk, amit meg akartam osztani, az a második előadás volt, amin részt vettem. A vulkánokról, pontosabban azok veszélyeiről, amit talán sokan fel sem fognak. Amit én sem tudtam, hogy valójában a Föld lakosságának 10%-a történelmi időkben működött tűzhányók közelében él ma is. A nagy kérdés, hogy ezek a tűzhányók már örök álmot alszanak-e, vagy csak elbóbiskoltak? A tudósok szerint, minden egyes vulkántól félni kell. Mindig. Az utolsó szunnyadótól is. Lásd, a nemrég bekövetkezett katasztrófát a Fülöp-szigeteken. Igaz a vulkán nem volt inaktív, mégis egy bátor turistacsoport felmerészkedett, és öten életüket vesztették a lezúduló kövektől. Ez a kis példa is szemlélteti az ún. vulkánturizmus veszélyeit.

A felfedezők napján erről közelebbről Harangi Szabolcs előadása ismertette az érdeklődőket. Maga a téma nagyon érdekes volt, az előadás mód kicsit monoton. Természetesen mint vulkanológust őt is az a kérdés foglalkoztatta a legjobban, mikor fognak kitörni a hosszú időn át mélyen szunnyadó vulkánok. Melyik lesz a következő és mikor? Beszámolt, hogy 2000 óta nem volt nagynak számító vulkánkitörés a világon (még a 2011-es izlandi is a kisebb kategóriába tartozott – ugye ott inkább a hatása okozott nagyobb problémákat). Az előző évszázadban 11 nagy vulkánkitörés volt, ebben pedig még egy sem. Egyik legemlékezetesebb szerinte, az 1815-ös indonéziai vulkánkitörés volt, aminek érezhető következményei lettek. Állítólag 1816-ban elmaradt a nyár. Egyébként egyik közismert klímahatása a vulkánkitöréseknek a lehűlés. Szerintük (mármint vulkanológusok szerint) a következő nagy vulkánkitörés egy olyan vulkántól fog származni, ami egy ideje békésen aludt. Mondjuk ehhez nem kell vulkanológusnak lennem, hogy ilyet kijelentsek J. Szerintem is várható majd valamikor a jövőben egy nem várt vulkán kitörése. Megemlítette még Auckland határterületeit, amelyek vulkánmezőre épültek, és egy Bolíviai vulkán az Uturuncu emelkedését 1992 óta. Hát az előadása körülbelül erről szólt, hiányoltam azt az „érdekes” feelinget belőle. Mondott jó dolgokat, de a legtöbb olyasmi, amit kiguglizva is megtalálunk. Ha már ilyesmivel foglalkozik professzionálisan, legalább mondhatott volna infókat, ami azért plusz mínusz laikus embereknek érdekes.

Összeszedtem a legtöbb halálesetet kívánt kitöréseket a múltból, és h mi okozta az emberek halálát elsősorban:

1815 – Trambora, Indonézia: 92 000 halott, halál oka: éhhalál

1883 – Krakatau, Indonézia: 36 417 halott, halál oka: tsunami

1902 – Mt. Pelee, Martinique: 29 025 halott, halál oka: hamuáramlás

1985 – Ruiz, Colombia: 25 000 halott, halál oka: sáráradat

1792 – Unzen, Japán: 14 300 halott, halál oka: a vulkán összeomlása és tsunami

1783 – Laki, Izland: 9 350 halott, halál oka: éhhalál

1919 – Kelut, Indonézia: 5 110 halott, halál oka: sáráramlás

Ezek a halottak számát tekintve a legnagyobbak, voltak ettől nagyobb kitörések is, de nem fenyegettek embereket. Azért érdekes, hogy hogyan okozhatja a vulkánkitörés az emberek éhhalálát, habár ha a kort nézzük, belefér, hogy nem jutott el hozzájuk olyan könnyen élelem. Nyílván azok a halálesetek inkább közvetetten kapcsolhatók a vulkánhoz, és nem azonnali halállal járt.

A veszélyekkel ellentétben, rengeteg utazási iroda van, aki jó pénzért nagyon érdekes utakat szervez vulkánokhoz, amik még aktívak is. Egy jó 9 000 euróért, egész kis világ körüli aktív vulkánlátogatást kaphatnak az érdeklődők, egy hónapon keresztül. Függetlenül a szinte mindig fennálló veszélytől, biztos hogy engem sem hagyna otthon ülni csak az a tény, hogy lehet hogy épp kedve lesz felélednie a vulkánnak. Sajnos eddig nem sok helyen voltam, ahol aktív vagy inaktív vulkánt láttam volna, de amikor voltam, nem hagytam ki. És ezt még a hozzá kapcsolódó jó két órás séta sem tudta megváltoztatni, az élmény meg egyenesen felejthetetlen volt.

Helmut Newton kiállítás a Szépművészetiben

     A napokban megtekintettem a Helmut Newton kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Ez volt a második látogatásom ott, kellemesebb légkörrel. Igaz, hogy az első amin voltam az a Cézanne kiállítás volt, és egy vasárnap délután, rengeteg látogatóval. Ezt persze lehetett betudni az időpontnak és Cézanne-nak is. Nyílván, Helmut Newton nevét kevesebben ismerik. Én sem. Nem ismertem. Egy hirtelen ötletből mentünk be. Fotói voltak kiállítva. Mint kiderült hírességeket és kevésbé hírességeket is fotózott Berlinben, Párizsban vagy Beverly Hills-ben. A kiállítás második fele, azokat a fotókat mutatta, amelyeket különböző divatcégeknek készített. A képek itt már színesek voltak.

     Elég jó képek voltak, a nagyrésze valami miatt tetszett, persze voltak kicsit elvont vagy akár morbid-felé közelítő képek. A kiállítást pozitívan értékelem összességében, jól elolvasva és megnézve is megtekinthető 1-1,5 óra alatt. Persze ha másoknak is olyan szerencséjük van, mint nekünk volt és elkerülik a tömeget.