Már egy ideje
megtörtént, de mégsem tudtam rávenni magam hogy írjak róla. Először nem is
akartam, nem tudtam volna mit írni az iszonyatos dühtől (és talán még most is
ez lesz érezhető). Még csak pár hónapja tűnt el egy maláj utasszállító a
semmibe, ami szintén érzékenyen érintett, na de ezt inkább nem is jellemezném
milyen érzéseket hozott ki belőlem. Haragot, persze, mint már említettem, és
ugyanolyan együttérzést, nem is a halottak iránt – mert nekik már mindegy,
legyenek bárhol is – de a családjuk iránt. Megint. El sem tudom képzelni mit
érezhetnek. És hogy ennek a gépnek nem kellett volna ilyen végzetet érnie csak
olaj a tűzre. Mármint, itt nem egy meghibásodásról volt szó, vagy időjárási
következményekről. Itt szimplán emberi mulasztásról, amiért nem tudom mikor
fognak az illetékesek felelni, ha egyáltalán fognak. Az már csak még egy kis tejszínhab
a tortán, hogy természetesen a becsapódás is a „forradalmi” Donyetsk vidéken történt,
amit (tisztelet a kivételnek), paraszt ukránok/oroszok uralnak, ami minden
téren megnehezíti a hely biztosítását, és a nyomozás gördülékeny lefolyását. Az
ukránok a tragédia után, az emberiesség leghalványabb szikráját sem mutatták,
sorról sorra jelentek meg fényképek a helyszínről, ahol kivehető holttestek,
vagy testdarabok voltak. Még mindig az eszemben vannak a képkockák (legalább
100 különböző forrásban láttam) az I love Amsterdam trikóval, a Bali és Lombok lonely
planet utazási könyvvel, és a kismajommal, ami méghozzá a legkülönbözőbb
helyzetekben is előbukkant (egy katona-szerű ember kezében, vagy egy bőröndön
csücsülve). Hogyan érezhettek azok a hozzátartozók, akik megismerték a
tárgyakat, vagy egy szerettük holttestét… Aztán kábé az első perctől jöttek a
hírek a fosztogatásról. Hihetetlen.
Szerintem nem kell senkinek összefoglalnom mi történt július 17-én, aki nem
akart róla tudni, szerintem az is előbb-utóbb tudomást szerzett. Így több mint
2 hét távlatában, jelenleg – az akkorihoz képest – eléggé elcsendesültek a
dolgok a gép körül. Ami talán pont, hogy aggasztó. Már egy ideje megvan a
fekete doboz is, állítólag használható információkkal, és mégis nagy a
hallgatás. A holttestek lassan haza kerülnek, ahol (jelen esetben Hollandiában)
legalább méltósággal bánnak velük, nem holmi szemeteszsákként mint Ukrajnában.
Szakértők is kiutaztak a tragédia helyszínére vizsgálódni, mégsem hallani mire
is jutottak… Elgondolkoztató.
És természetesen
(miért ne?) felmerülnek a konspiráció elméletek is. Van, ami egész hihető, van,
ami teljes vicc. Van, aminek részei akár igazak is lehetnek, és talán
nyugodtabban mehetnénk aludni, ha csak abban bíznánk hogy a „kedvesebb” elmélet
lehet az igaz. De ezt a témát hagyjuk is, nem akarok terjeszteni vagy igazolni
egy-egy teóriát sem, mindenki megtalálhatja máshol ha érdekli.
Rest in peace and
prayers to the families.
No comments:
Post a Comment