Tuesday, December 21, 2010
Saturday, June 12, 2010
Igazság a Dél-Afrikai Köztársaságról
Mivelhogy a 2010-es foci vb, ebben az – első látásra talán exotikusnak, különlegesnek, az afrikai országok közül fejlettnek mondható – államban foglal helyet, arra gondoltam, talán nem ártana néhány szépnek nem igazán mondható információt közzé tenni a talán sokak számára „paradicsomnak” látszó országról.
A Dél Afrikai Köztársaság hírhedt az erőszakosságról, mondhatni a legerőszakosabb ország, amelyben nem folyik háború. Az országban a legmagasabb a gyilkossági arány per capita, ami 59-nek felel meg 100 000 lakosra. Az USA összehasonlításképpen, 6-al rendelkezik… Olyannyira magas a bűnözés ebben a „szabad” országban, hogy a kormány ún. „blackout”-ot hirdetett a bűnözési statisztikával kapcsolatban. Az annyit jelent, hogy egy ideig nem volt hivatalos számadat az ország bűnözési arányáról. Jelenleg, évente egyszer közlik az adatokat. Dél Afrikában, átlagban 51 gyilkosság történik naponta. Miközben egy olyan államról van szó, ahol 47 millió az összlakosság (habár ha így folyatatják, ki tudja meddig J). Sőt, néhány adat szerint, 3x annyi gyilkosság történik az országban, mint amiről rendőrségi adat készül. Konkrét eseteket inkább nem írok, megrendítőek, hogy csak egy család mennyi bűncselekményről tud beszámolni, ami csak az ő személyeiket érintette. Nem hivatalos adatok szerint, a bűnözésekért nem fehér lakosok a felelősök…
A bűnözés pedig nemcsak az egyetlen probléma ebben az utópiának nem nevezhető térségben. Befektetések csökkenése, projektek visszatartása, energiahiány, infláció, a rand (Dél Afrika pénzneme) elértéktelenedése és zuhanása, korrupció, szinte semmi igazságszolgáltatás, melyet a maffia tart a markában.
Történelmi érdekességnek megemlíthető, hogy 1948-tól a DAK ún. apartheid politikát folytat, amely a lakosokat bőrszín szerint osztotta szét (pontosa: fehér, fekete-afrikai, színes), és minden hatalom a fehéreké volt. Nevezhető faji diszkriminációnak is, minden feketének ún. „engedély könyvre” volt szüksége, amely ujjlenyomatot, fényképet és adatokat tartalmaz, mely területeket közelítheti meg, amelyek nem fekete tulajdonban voltak. Egy 1978-as adat szerint, az apartheid politika alatt az ország népessége 19 a 4,5 millióhoz volt a feketék javára. Ezzel szemben a földtulajdon 87 %-a a fehérek kezében volt. A nemzeti össztermék 75 %-a szintén a fehéreknek mondható volt. A fehérek évi költsége tanulmányokra 696$- t tett ki, míg a feketéké 45$-t. Az adatokat sorolhatnám tovább, amely csak azt bizonyítja tovább, hogy a fehérek mennyire kiszipolyozták a fekete lakosokat. Az apartheid politika Nelson Mandela megválasztása után törölve lett, így a DAK, 1994-ben ment át a fehér kisebbség által irányított kormányról a többség által kontrolált multifaji Afrikai nemzeti kongresszusra (African National Congress - ANC). Jelenleg ANC élén Jacob Zuma áll, aki börtön elő menekült, HIV pozitív nő megerőszakolásáért, lefizetés elfogadásáért, francia, német és brit fegyvergyártókkal való üzletelésért.
Hát ez az ország tartja a 2010-es futball világbajnokságot. Ahol jelenlegi DAK-i foci liga is csak éjfél után játszhat, mert csak ekkor van biztosítva a reflektorvilágítás, ahol turisták százai lehetnek majd elrabolva, lelőve, miközben az államfők mosolyogva állítják, minden rendben.
Sources:
http://www.thetruthseeker.co.uk/article.asp?ID=8099
http://www-cs-students.stanford.edu/~cale/cs201/apartheid.hist.html
2010 hurrikánnevei
Hogy hogyan nevezik a hurrikánokat, azt már egy bejegyzésben írtam (http://repulokutya.blogspot.com/2008/09/hurriknnevek-csakgy.html), ABC sorendben, stb., nem írom le újra. A lista 6 évente körforog, és csak a nagyon nagy károkat okozó hurrikánok nevie távoznak belőlük.
Ez által, a 2010-es hurrikán nevek megegyeznek a 2004-es hurrikán névlistával. A nagykárokat okozó 2004-es hurrikánok, mint Charley, Frances, Ivan és Jeanne helyetesítve lettek a következő új nevekkel: Colin, Fiona, Igor, Julia.
A teljes lista 2010-re a következő:
- Alex
- Bonnie
- Colin
- Danielle
- Earl
- Fiona
- Gaston
- Hermine
- Igor
- Julia
- Karl
- Lisa
- Matthew
- Nicole
- Otto
- Paula
- Richard
- Shary
- Tomas
- Virginie
- Walter
Monday, February 1, 2010
AZ IGAZI FEHÉR SIVATAG
Elsőként a norvég Amundsen érte el szoros versenyben az angol Scott-al (és póniival ), akinek az expedíció az életébe is került, köszönet egy nagy hóviharnak.
Az Antarktiszt, az Antarktisz-egyezmény (Antarctic Treaty System – ATS) szigorúan védi. Az egyezmény alapja az, hogy az Antarktiszt csak békés célra lehet használni az államoknak. Akármelyik állam létesíthet kutatóállomást a területén, de senki nem használhatja katonai tevékenységre, nukleáris robbanásokra, vagy radioaktív hulladék elhelyezése. Ezt minden aláírott országnak be kell tartania.
A köztudott olaj és gáz készleteken kívül, az Antarktisz jégpáncélja alatt olyan anyagokat találhatunk, mint a szén, arany, ezüst, vas, magnézium, nikkel, cink és még sok más.
Földünk leghidegebb pontján – ahol a minimális hőmérsékletet is mérték –89.2ºC –, általában 1000 ember tartózkodik, akikhez a nyári hónapokban még 3000 csapódik. Kutatóállomásokon vészelik át az itt tartózkodásuk idejét. Ezeket a kutatóállomásokat speciálisan izolálják és néhány a jégtömb alá van építve, hogy jobban tartsa a hideget. A fűtésre és energiatermelésre naftát használnak. Annyi tartalékkészleteik vannak, amelyek elegendőek egy évre, ha időjárási körülmények miatt, nem lehet megközelíteni, ezáltal szállítani pótkészleteket. Legnagyobb kutatóállomásai az amerikai McMurdo, a Ross-tengernél, valamint az orosz Molodežnaja.
Természetesen sokat lehetne írni a klímaváltozás negatív hatásairól az Antarktiszre, ahogyan az legnagyobb területen elhelyezkedő ózonlyukról is az Antarktisz felett, amely már emberi termékek halogénelemeinek a kibocsátása miatt keletkezett, és amelynek kibocsátását a Montreali egyezmény tiltja 1989-től.
Az Antarktisz valóban egyedi és rendkívüli földrész. Ezt bizonyítja nemcsak az eddigi irományom, hanem olyan különleges jelenségek, mint az Aurora Australis, vagyis a sarki fény, a Gyémánt por és a Napkutya, amelyeket sehol máshol nem figyelhetünk meg, és amelyek egyediségét nem múlja fölül semmi.
Friday, January 22, 2010
Fame
Dream it.
Earn it.
Live it.
A Fame, egy tehetséges fiatalokról szóló mozifilm. A különböző művészeti irányzatokban elhelyezkedő, durván 10 diák küszködéseit, felemelkedését, csalódását mutatja be, remek zenével és táncokkal.
A diákokat a meghallgatásuk napján ismerjük, ami után felvételt nyernek a New York-i Performing Arts középiskolába. A több mint 2 órás film bemutatja az ott töltött 4 évüket. Néhányan színészettel, néhányan tánccal, mások valamilyen hangszerrel próbálnak boldogulni. Megismerhetjük az egyik fiatalt, aki filmrendezéssel szeretne foglalkozni, és remek ajánlatot kapva, elkapkodja döntését és becsapják. Az ál producer miután megszerezte tőle az apja 5000$-ját, eltűnik.
Ott van Denise, a tehetséges zongorista is, aki inkább szülei befolyására választotta a piánót, valójában énekelni szeret. Mikor ezt barátai felfedezik, közösen dalt készítenek, amelyre egy kiadó fel is figyel, de csak Denise hangja miatt.
A csalódott Kevin pedig majdnem metró alá veti magát, miután a tanára megmondja neki, hogy nem elég tehetséges, sosem lesz belőle híres balett táncos.
Többek között velük is foglalkozik ez a remek kis film. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a zenés táncos filmeket, a Denise-t alakító Naturi Naughton, valóban rendkívüli énekalakításokat nyújt.