Most már vagy
kábé két éve, rendeltem az Amazonról egy könyvet az Antarktiszról. Nem egy múlt
béli történet, vagy leírás valamelyik felfedezőről, hanem egy újabb-kori
történet, egy nőről, aki megfigyelőnek utazott le a Déli sarkra. Na, de most
nem a könyv tartalmát akarom leírni, hanem a kezembe vettem, és visszaolvastam
az Antarktiszi érdekességeket, amiket a könyvben aláhúztam. Úgyhogy ez a
bejegyzés most néhány offos, és érdekes, ismert, vagy kevésbé ismert antarktiszi
tényről fog szólni.
- Scott, amikor visszatért az antarktiszi kunyhójába, megjegyezte, hogy milyen rendetlenséget hagytak Schakleton kollégái, és még az ajtót és az ablakot sem zárták be rendesen.
- Amikor már állomások voltak az Antarktiszon kutatók számára, eleinte nagy pazarlással működtek és hatalmas italfogyasztással. Annó, csak a McMurdo állomáson 30 bár üzemelt.
- A szánhúzó kutyák be vannak tiltva már az Antarktiszon, mert az ürülékük szennyezi az Antarktiszt és nehéz őket etetni is.
- A McMurdora Californiából szállítja egy nagy gép a felszerelést, 26 millió font áruval, még fénymásolót, vagy kávégépet is.
- Eleinte 2 évre elegendő raktározás volt a McMurdon, de már ez lecsökkent 18 hónapra.
- Az 1957-ben épült (az első amerikai) Amudsen-Scott bázis a déli sarkon már legalább 15 méter hó-és jégtakaró alatt van, és csak egy titkos alagúton keresztül lehet elérni.
- A déli sarkot megjelölő tábla dátummal ellátott, mivel a jég kb. 10 métert tolódik nyugatra évente. Ezért szükséges mindig az új év kezdetén újra jelölni a pontos helyét.
- 1974-ig nők nem maradhattak a téli szezonra az amerikai állomásokon.
- A világot bejárta a hír, és könyvben is megszületett a történet arról az orvosról (Jerri Nielsen), aki mellrákkal kezelte magát egy antarktiszi télen.
- Az űrhajósok fentről, az Antarktiszt egy fehér lámpásnak hívják, ami a Főld alján világít.
