Ausztrália

Február elején a Magyar Földrajzi Társaság az idei évi első előadását tartotta meg. Témája Ausztrália volt. Serényen jegyzeteltem mint mindig, hogy leírhassam mindazt az okosságot amit megtudtam. Az igazság az, ebben az előadásban én egy kicsit csalódtam.

Na most már, nem tudom hogy azért-e, mert kivételesen ennek az előadásnak a helyszínén én is jártam, vagy csak azért mert az előadás kicsit strukturálistalan volt, de kicsit csalódtam az előadásban. Persze voltak vetítési gondok is, el is húzódott így a prezentáció. De ne is akarjanak már az emberekkel megismertetni egy egész kontinenst (mégha a legkisebb is) másfél óra alatt. Talán ha az előadó csak egy részére koncentrál, de nem így volt. Sőt. Próbálta elmondani a történetét a felfedezésétől a mai városjellemzésekig. Elmondta milyen nemzeti parkokba lehet például eljutni honnan, de magáról a nemzeti parkról egy-két mondaton kívül többet nem mondott. Na most már én AU nyugati és középső részén nem voltam, nem ismerem az ott található természeti nevezetességeket (az Ayers Rock-on kívül, természetesen), de ebből az előadásból sem ismertem meg őket túlzottan. 

Én gondolkodom, mit is osszak meg az információból, amit megtudtam, amelyek bár érdekesek, de nekem kevésnek tűnnek. Szinte mindenre visszanéznék interneten, hogy valóban hogy is van az, amiről beszélt. Azért ennek ellenére megemlítem a dolgokat, amik számomra is újak voltak, de előre elnézést kérek, ha nem lesz teljes az információ, vagy ha esetleg hibás…

1. Ausztrália északi területén nincs sebesség korlátozás, és a kengurubaleseteknél nem fizet a biztosító.

2. Valamilyen érdekes történet volt egy Burke és Wills nevű felfedezőről, akik végülis meghaltak, valami butaság miatt – de utána kell még nézni

3. Nullarbor-síkság arról híres, hogy ezer km-eken keresztül nincs fa. Nagyon monoton terület.

4. A canberrai parlament legtöbb helyisége a föld alatt található. Erről mem tudtam, pedig bejártuk azt a parlament épületet azért.

5. A sydneyi Harbour Bridge terveit egy rab álmodta meg.

6. Amit nagyon érdekesnek találtam az a Sydney torony. Ennek jobban utána is néztem. Ugye Sydneyben messziről kimagaslik. A déli féltekén a második legmagasabb megfigyelő torony, az aucklandi Sky Tower után. A 420 ablakát egy Charlie nevű, félig automatizált gép tisztítja, ami újrahasznosít és tisztít 50 liter vizet, és 2 napba telik míg megmossa az összes ablakot. A 162 ezer literes víztartály stabilizálóként is szolgál a torony kilengései ellen. További stabilizálását az az 56 kábel biztosítja, amelyeket ha teljes hosszukban kifektetnénk, elérnének Sydneytől Új-Zélandig. 

A képek a sajátjaim.

Greenbrier Hotel - Az atombunker

Projekt X, projekt Casper, projekt Greek Island... Ezek voltak a megnevezései az amerikai kormány által létesített és fenntartott atom bunkernek, amely Eisenhower kormányzása során volt kialakítva és fizetve. Az USA félt és komolyan felkészült az atomtámadás lehetőségére, mondjuk ez a hidegháború környékén érthető volt. Ezt a föld alatti bunkert, White Sulpher-beli (West Virginia) Greenbrier Hotel alatt igazgatták. Valójában az új szárnyát a hotelnek (West Virginia szárny) pont azért építették, hogy alá kerüljön a bunker, ami 1958-ban lett kész.  A bunker a képviselőknek volt építve, nem volt lehetséges a családjukat magukkal hozni egy esteleges atomtámadáskor. A bunker úgy volt létesítve, hogy a tagok túléljenek egy lehetséges atomtámadást akár 15-30 mérföldnyire is. Sokan a fausti egyességnek nevezik (vagyis alku az ördöggel). 

A bunker egy álcéggel volt vezetve, aminek a munkatársai hotel dolgozóként voltak öltözve. 4 bejárata volt,  az ajtók 25 tonnás légnyomásosak, amit csak olyan 20kg nyomással volt lehetséges kinyitni. A bunker mindig teljesen fel volt szerelve élelemmel, még aktuális újságokkal is. Az általános kollégiumszerű hálószobákon kívül, volt étterem, gyógyszertár, laboratórium. Speciális szoba a képviselők nyugtatására és, bármilyen morbidnak is hangzik, krematórium a ún. „biológia hulladéknak” vagy a szennyezett testeknek. Természetesen teljesen fel volt szerelve ülésteremmel és minden ahhoz szükséges dologgal, hogy a külvilágnak azt a jelet adhassák, hogy „minden rendben”. Volt egy fal, amire feltapétázva a Kapitólium volt, ami elé állva azt az érzést kelthették, hogy a közvetítések valóban onnan zajlanak. Voltak zászlók, mikrofonok és képek az alapítóatyákról, tehát minden, hogy az amerikai kormány folytathassa munkáját egy nukleáris támadáskor is.

A bunker nyilvánosságra kerülése után 1992-ben teljesen kiürítették, és 1995-től megnyitották a nyilvánosságnak. Feltételezem, az hogy ez nyilvánosságra került nem azt jelenti, hogy nincs másik, sőt… Szerintem sokkal több van. És az, hogy egyáltalán egy nyomozó riporter (a Washington Post embere, Ted Gup hozta nyilvánosságra egy cikkében) a helyére tudott bukkanni, valószínűleg azt jelenti, már nem törődtek vele annyira, mint kellett volna. Egy ilyen helyzettől azért sokkal nagyobb profizmusra számítanék. Nyílván Amerika nem engedné meg, hogy ekkora súlyú információ csak úgy nyilvánosságra kerüljön. Én teljes profiknak gondolom őket. Azért ez nem egy Superman rész, ahol Lois és Clark olyan jók, hogy persze hogy erre rájönnek :). Egyébként állítólag a hidegháború idején több hotelt is építettek, hasonlóan, hegyek oldalába, egyet például Colorado Springsbe is…