Kína és az olipmia

Az olimpián 28 különféle sport, több, mint 300 eseményén, 2488 kiosztható érem várakozik. 206 ország,  11 ezer sportolója pályázik az érmek egyikére. Hirdetik a sport szeretetet, a fair-playt, és a nemzetközi együttműködést, de a végén, mégis csak az számít, hogy melyik nemzet, és milyen színű érem. A kínaiknak ehhez is egy kicsit más hozzáállása van. Nem titkolják azt a vágyukat, hogy Kínát, és a kínai sportolókat a világ legjobbjainak és megközelíthetetlenjeinek mutassák a legfontosabb sporteseményen. Olyannyira nem titkolják, és hajtják ezt a vágyat, hogy számukra az olimpiai felkészülés inkább hasonlít a spártai állapotokhoz, mint egy tradicionális edzéshez. Céljuk, hogy az anyaországnak dicsőséget és csillogást hozzanak, és ez a csillogás, számukra, csak egyféle éremszínben következhet be.

Amikor 120 évvel ezelőtt, ez első újkori játékok elkezdődtek Athénban, Kína – belső kormányzása és határai fenyegetettségei miatt – nem vett részt rajtuk. Egészen 1932-ig, amikor is, még nem nyertek egyetlen aranyat sem. A kommunista forradalom után újra kihagytak 24 évet. Ezalatt, 1959-ben, Rong Zedong, megszerezte Kína valaha első világbajnoki címét, asztali teniszben. Mao Ce-tung ezt a győzelmet „szellemi atomfegyvernek” titulálta, és már ekkor érezni lehetett, hogy hamarosan milyen szerepet fog betölteni a sport az ország életében. Végül Kína, 1984-ben tért vissza a játékokra, és a sportolói, összesen 15 aranyérmet szereztek. Zheng Wang szerint (ő írta a könyvet „Never forget national humiliation” – és egy egész fejezetet szánt az olimpia politikájának), ezekután az aranyérem a Kommunista párt működésének a bizonyítéka volt, és Kína globális szerepének egy betonbiztos pontja.

Kína hirtelen jött aranyérem sikerét, főleg, a nyolcvanas években alapított állami sport iskoláknak köszönheti. Ígéretes, fiatal atlétákat ragadtak ki otthonukból, és beállították őket ebbe a kemény, izolált edzésrendszerbe (nem ritka, hogy pl. a kézmérettük miatt, nem pedig azért mert ennyire érdekelné őket a sport). 8 és 9 évesek áldozták fel az általános tanulmányaikat, hogy részesei legyenek ennek az inkubált rendszernek, aminek végeredménye még kicsit sem biztos, hogy olimpia szereplést hozhat nekik. A 2008-as pekingi játékok előtt 3 ezer sportolójuk gyakorolt folyamatosan, és csak az egyötödük jutott el a játékokig. És még akkor is, egy 3. helyezés szinte semmit nem ért. A mottójuk akár az is lehetett volna, hogy „menj aranyért, vagy haza”. Az első helyezettek egy éjszaka alatt nemzeti hősökké váltak, amely gazdagságot és hírnevet hozott nekik a jövőben. Akik nem aranyat vittek haza, azokat csalódásnak könyveltek el. És hogy még tetőzzük, a legtöbbjének ekkor már hiányoztak az alapok, a szaktudás és az anyagi forrás, hogy új életet kezdjenek, mint – nem professzionális sportolók.

Ekkora nyomás alatt, nem is csoda, hogy néhány kínai versenyző megkockáztatja a győzelmet, és doppingol. A 96-os atlantai futó-győztes, Wang Junxia bevallotta, hogy részese volt az államilag támogatott dopping rezsimnek (jelenleg vizsgálják az ügyet). 1990 és 98 között 28 kínai úszó produkált pozitív eredményt, teljesítmény növelő szerekre. Az idei olimpiát is beárnyékolták a dopping botrányok, de Fu Yuanhui úszó révén végre más hozzáállást és szereplést is láthattunk a kínai sportolóktól. A 24 éves lány – aki egyébként egy riportertől tudta meg, hogy bronzérmet nyert – kitörő örömmel fogadta a hírt, és az mondta nem is tudta, hogy ilyen gyors volt és nagyon elégedett az eredményével. Nem szégyelte azt sem bevallani, hogy nincsenek nagy reményei a következő 4x100-as döntőre. Mindezt az után, hogy egy férfi úszó társa, Sun Yang, 2 nappal korábban elsírta magát, amikor csak ezüst helyezést ért el 400 gyorson, Hortonnal szemben, mindössze 13 század különbséggel. Valószínűleg (reméljük) Sun heves reakciója csak annak volt köszönhető, hogy próbálta megvédeni a 2012-es aranyérmét – ami az első arany volt Kína számára férfi úszásban – és nem sikerült neki.

Reméljük Fu reakciója és jókedve már annak köszönhető, hogy egy másik generációban versenyez, és Kína már nem nyomja el a kevésbé sikeres sportolóit. Nem is hiába nevezték őt az olimpia pokémonjának a vicces arckifejezései és nyílt természete miatt. (Magyar rajongók láthatták egy pódiumon Hosszú Katinka 100 hát győzelmekor). Fu nemcsak a kínaiak szívét nyerte el a magatartásával, de az egész világ felfigyelt a személyiségére, ami vidám, kötetlen, kicsit bolondos és szabad.

Olimpia előtt 2016

Na szóval. Az amerikai NBC televízió megvette 2032-ig minden Olimpia sugárzási jogát. Ezzel megszerezte magának – mellesleg érthetetlenül – azt a jogot is, hogy nem az Olimpiát rendező város időzónájában, nem a sportolók számára a csúcsteljesítményt jelentő optimális, este 6-8 közötti időpontban, hanem az amerikai főműsoridőben kell úszniuk a döntőket.

Ez azt jelenti, hogy bárhol is rendezik meg az olimpiát, az úszás döntőket olyan időpontban kell rendezni, hogy az amerikai tv nézők, este 8.00-kor nézhessék a fotelükből. Nem fontos, hogy az úszás nem egy játék, ahol csak az a fontos hogy ki nyer, és lehet játszani bármikor. Tudományosan adott, hogy ezek az úszók a csúcsteljesítményüket este 6 és 8 között tudják hozni. Ekkor vannak pszichikailag és fizikailag is a toppon, ekkor képesek világrekordokat dönteni, és a legjobbjukat úszni. Az általánosan elfogadott idő az elődöntőkre pedig délelőtt 10-12 óra.  Az úszás időre megy és távolságra, fontos a megfelelő légzés. Nem lehet őket a rajtmezőre állítani, és tessék, úszd le az elődöntőt a legjobb teljesítményedben, amikor normál körülmények között éppen a délutáni pihenődet tartanád. Hol van a demokrácia? Hol van a békés és sportszerű játékok szlogen? Mennyire sportszerű ez? A legtöbb olimpikonnak egyébként is nagy időátállással kell számolnia, a szervezetüknek hozzászoknia, és amikor/vagy ha egyáltalán sikerül átállniuk, még azután is átállhatnak egy erőltetett, művi időzónára, az ún. NBC America időzónára? Mégis hogy nem juttatja előnyhöz ez az amerikaiakat? Ők akkor úsznak, amikor otthon is úsznának, és nem kell azzal törődniük, hogy akklimatizálódjanak az adott ország időzónájához. (Lehet, Phelphs azért nem indult az úszó VB-n, mert ott nem volt meg ez az előnye J). Az olimpiai úszók NEM AMERIKÁNAK ÚSZNAK, HANEM A VILÁGNAK. Ez innentől kezdve már csak a pénzről szól, és innentől kezdve az olimpia eldobhatja a charta szabályaiknak a tábláját!

A 4. olimpia vezérelv:

The practice of sport is a human right. Every individual must have the possibility of practising sport, without discrimination of any kind and in the Olympic spirit, which requires mutual understanding with a spirit of friendship, solidarity and fair play.

A probléma azért a rendszeres olimpia nézőket is kissé frusztrálja, mert ok, az olimpia bárhol a világon megrendeződhet. Akkor tudom, hogy aszerint fogom nézni. Nem várom el, hogy miattam felforgassák az olimpiát. Erre fel, az európai nézők, már a sokadik olimpia úszás döntőket fogják nézni a leghihetetlenebb időkben… Ezen az éven éjjel 3 és 5 között. Köszönjünk NBC America.

Mérges vagyok és érthetetlen, hogy ilyet meg lehet engedni. Az olimpián az úszás az egyetlen sportszám, amit rendszeresen 100%-ban nézek/néznék, de erre sajnos az utóbbi időben kevés lehetőségem volt. De én alkalmazkodnék az adott országhoz. Életem első olimpia szurkolása Koko aranyérmes bokszmeccse volt 1996-ban, amikor anyukámmal éjjel néztük a versenyt. De azért néztük éjjel, mert Atlantában volt. És természetesnek vettük, hogy ekkor kell nézni. Úgyhogy nekem nem probléma  amerikai időzónához alkalmazkodni, ha ezt hozza a fordulat. De akkor nekik se legyen már.