Az utóbbi időben,
valahogy ebbe a témakörbe is gyakran beleakadok, ezért gondoltam, hogy itt az
ideje, hogy írjak néhány gondolatot. Nem is azt szeretném hangsúlyozni, mik
azok – a sokak számára már köztudott – furcsaságok, hanem inkább a teóriát ami
e mögött meghúzódhat. Ami furcsa, hogy az utóbbi időben, körülbelül 2 különböző
oldalról olvastam beszámolót, kb. két vég véleménnyel.
Az egyik, egy
elég pozitív összegzés, egy kanadai diák „tollából”, aki érdekesen a beton
tömbleteket állította kontrasztba a cseresznyevirággal. Ezzel próbálta
jellemezni a kormányt, mint a kemény militarizmus képét, az emberekével,
akikről teljesen pozitív véleménye volt. Szerinte boldogok így is, és szívesen
megosztják azt a keveset is amijük van. Az egyedüli nap Észak-Koreában a május
nap, amikor az emberek szabadon járhatnak-kelhetnek, piknikezhetnek a szabadban
néhány órára. Persze felmerül a kérdés, hogy a kanadai jó benyomása, nem-e csak
látszat, amit igazából nem tudhatunk.
A másik oldal, amiről
nem olyan régen olvastam, már nem volt ennyire fényes. Ez a cikk magyaroktól
származott, akik több oldalán át, sajnos egyetlen pozitívummal sem szolgáltak.
Sőt. A cikk elolvasása után úgy voltam vele, hogy eddig is rengeteg elrettentő
dolgot hallottam ÉK-ról de úgy látszik, még mindig vannak dolgok – és valószínűleg
lesznek is – amiket újonnan tudok meg.
Nem is akarom
túlszaporítani a szót, és nem is a példák miatt írtam ezt. Aki tudni akarja,
szerintem nem gond bárhol utána olvasni interneten. Kicsit szomorú a tény, hogy
ebből az országból – és így az emberekből – úgy érzem, kirakati majmokat
csinálnak a turistáknak, akik azért járnak ide, hogy lássák milyen rossz is
itt. És a szomorú, hogy az idegenforgalom, úgy ahogy hivatalosan kísérővel, de engedélyezett,
de már egy riporter nem mehetne be az országba.
