A hét
közepén elkezdődött a Magyar földrajzi társaság tavaszi előadás sorozata,
amelyet Sulek János beszámolója nyitotta, Nepálról, és a hegyeiről. Annyira
mély benyomást tett rám az előadás, és a téma is, hogy legszívesebben pakoltam
volna a hátizsákom és mentem volna hegyet mászni Nepálba. Az előadó személye
nálam mindig már fél siker, és ebben az esetben egy nagyon jól felkészült embert
ismerhettünk meg, és érződött rajta a hegyek és Nepál szeretete.
Nepál
is részben az otthona a Himalájának, a Föld legmagasabb hegyvonulatának, és itt
találjuk meg a legmagasabb tengerszint feletti magasságú hegyet, a Mount
Everestet. Ezen kívül a 14 nyolcezres hegyből, 8 darab szintén Nepálban van. A
Himalája folyamatosan mozog, évente körülbelül 20-27mm nő, a folyamatos
tektonikus mozgások miatt. A lemezek tolakodásának is köszönhetjük ezt a
lélegzetelállító hegyvonulatot, hasonlóan keletkeztek a dél-amerikai Andok
hegyvonulata, vagy északon a Sziklás-hegység. Azzal a különbséggel, hogy ott a
lemezek inkább egymás alá mozdulnak, míg Ázsiában csúcsosodnak.
Nepál
területén 5 éghajlati öv található, kezdve a leginkább az indiai trópusi
éghajlatra hasonlítóval, majd a mérsékelt övvel, azt követve a hűvös mérsékelt
övvel, ahol több mint 3000 méteren még simán megterem az alma. Ezt követi az
alpesi övezet, ahol már a növényzet eltűnik, és végül az örök hó birodalma
zárja a sort. Az ország, vegyes nemzetiségek tárháza, érdekességként megtudtam,
hogy a serpák valójában egy népcsoport megnevezése. Ahogy a különböző
népcsoportok, úgy a legkülönbözőbb vallások is elterjedtek Nepálban, és békességben
megélnek egymás mellet. Természetesen a leggyakoribb a hindi és a buddhizmus,
de megtalálható az iszlám vagy a kereszténység is.
Az
előadáson megismerkedhettünk a legismertebb, legszebb, legjobb trekking
útvonalakkal, amelyek többsége 5000-6000 méter tengerszint feletti magasság kemény
átküzdését jelenti. Ezek a túrák, egyéntől függően, néhány naptól, akár hetek
hosszúságáig is tarthatnak. Meg lehet őket csinálni egyedül, vagy segítséggel
(bérelni valakit, aki cipeli a csomagot). Az útvonalak kis településeken haladnak
keresztül, amely mindegyikében szállásra találhat az elfáradt turista. A helyiek
vendégszeretete pedig kiemelkedő. Vannak természetesen könnyű útvonalak, és
vadregényes nehéz útvonalak, amikre nagyon kevés engedélyt bocsátanak ki a
helyi hatóságok. Vannak híres útvonalak, amelyekről a legszebb kilátásban részesülhetünk
az Evrestről, vagy az Annapurnáról. Ezen kívül vannak a szent hegyek, melyekre
engedélyt nem adnak ki, szentként tisztelik, és tilos a megmászásuk. Egyik
ilyen, a halfarkat megformáló Machapuchare.
Ezekhez
a túraútvonalakhoz, természetesen el is kell jutni, az ország belföldi kis
járatokat üzemeltet a magas hegyi településekre. Ezek a kicsi repülőterek is
felkerülhetnek az érdekességek listájára, ahogy a világ legveszélyesebbjei közé
is simán beférnek. Természetesen, belföldi, kis gépek használják ezeket a
kifutópályákat, amik már majdnem 4000 m fölötti t.f. magasságban vannak.
Leszállni és felszállni, csak a kora reggeli órákban engedélyezett, mert amikor
a nap megsüti a hegy ormokat, már nagyon veszélyes. Rendszeresen kell széllökésekkel,
és viharfelhőkkel számolni, így az a 20 perces repülőút, ami például Pokhara és
Jomsom között zajlik, lehetséges, hogy egyik helyen gyönyörű időben indul a
gép, míg a másikon már nem tud leszállni.
Visszatérve
a helyi lakosokra, szinte hihetetlen az a súly mennyiség, amit ők játszi
könnyedséggel cipelnek fel-le ezeken az óriási hegyeken. Általában olyan 130 kg
súlyokkal „szaladgálnak”, nők és férfiak egyaránt. Egy, a fejükön áthelyezett
pánttal tartják csak a csomagot, így a teljes terhet nem a hátukon, de a fejükön
cipelik. A helyi pihenőhelyek is úgy vannak kialakítva, hogy ekkora súllyal is
lehetséges legyen a leülés és a felállás. Az öszvérek már szinte fejből ismerik
az utat, szabadjára engedik őket, súlyokkal a hátukon, és mennek egymagukban,
emberi kísérő nélkül, a hegyi utakon, és a takarmány (vagy amit épp szállítanak
– gyakran csirkéket), mindig célba ér.
Az
előadás tökéletes volt, a téma teljesen feldobott, utána napokig a hatása alatt
voltam olyannyira, hogy újranéztem az Everest c. filmet. Már csak egy ilyen hegyi
túrára kéne beiratkoznom. Ezt a videót, a Nepálról való elmélyedéseim alatt találtam,
számomra nagyon érdekes volt, mindenkinek ajánlom! Sok mindent elmond...
