Thursday, February 19, 2009

Jeremy Enigk : Don't go racing


Don't go racing
When you're on your own
Your feet down and raining
You see that you have flown

Now then the years seem
like memories,
broken dreams.

How can I turn back around?
Slip back and join in the crowd

If I could love you

Don't go racing
With the world in your head
It's no generation

Now let the fear be
Memories broken dreams

How can you turn back around?
Slip back and join in the crowd
Forces keep pushing me down

Yet I would love you
If you could love everyone of us
If I could love you



Wednesday, February 4, 2009

Magyar Filmszemle


Hát... már máskor is természetesen felfigyeltem arra, amikor a híradóban a Magyar Filmszemléről beszéltek. Tisztában voltam vele, hogy magyar produkciókat mutatnak be és díjaznak. Azzal viszont nem voltam tisztában, hogy hogy is néz ez ki, hogyan csinálják, milyen körülmények között. Ma viszont valami rettenetes élményben volt részem. A híradóban videóbejátszásokat adtak a díjak átadásáról. Hát hogy mennyire alacsony szinten van ez az egész, nagyon meglepett. Persze, nem Oscart vártam, vagy ilyesmit, de hogy már még rendesen felöltözni sem öltözzenek fel a résztvevők... Hát komolyan mondom ott mindenki elment amiben kedve tarotta. Tyeplákiban meg bundzsérban, nó problémó (aki nem érti ezeket a szavakat, sorry). Tisztelet a kivételnek, azoknak akik esetleg valami zakófélében voltak, csak valami egyszerű nadrággal, miközben a zakó alatti ing felső gombjai persze ki voltak gombolva, hogy látszódjon a sexi teste, egy nem éppen vonzónak mondható középkorú férfin (olyan Lincoln-féle megoldás, a Prison breakből - csak természetesen Lincoln éppen menekült és legalább a zakója és a nadrágja párban voltak, egy szín, egy stílus). Nyakkendőről természetesen álmodni sem lehet. Ez a nulla színvonal... Hát legalább valamit kezdhetnének ezzel az egésszel. Lehet én látom rosszul - sőt remélem tévedek, és valamilyen csoda folytán az, amit láttam nem az volt, amit ide most leírtam - mondom, személyesen nem vettem részt még a filmbemutatón sem, dehát ez van... A rendezőség egy kicsit elgondolkozhatna, hogy most egy nemzeti fontosságú eseményről van-e szó, vagy az utcáról összeszerett emberek találkozójáról.

Tuesday, February 3, 2009

US National Anthem at Super Bowl 2009

Great performance from Jennifer Hudson =)

Monday, February 2, 2009

A szibériai aranykeselyű


Na, épp most olvastam egy filmről ami a Transz-szibériai vasútvonallal foglalatoskodik =). Ezért jutott eszembe egy poros újság a padlásról (persze nem, csak innen a polcról). Volt benne 1 cikk a vasútról, ami miatt főleg akkor megvettem.
A Transzszibériai vasútvonal Moszkvát köti összi Oroszország keleti csücskével Vlagyvosztokkal, Kína határánál. Ez a világ leghosszabb és a legridegebb körülmények között haladó vasútvonala, összesen 9288,2 km hosszú. Megtétele egy hetet vesz igénybe és Oroszország 10 időzónájából 7-en halad keresztül. A vasútvonal megépítésének fő oka Szibéria bekapcsolódását jelentette az orosz gazdasági életbe (köztudott Szibéria bővelkedése ásványkincsekben), emellett nem kis oka volt hadi szempontból (védőfalat építeteni Japánnal szemben) A vasútvonalat extrém gyorsan felépítették, mindössze 10 évbe teltek a munkálatok, (habár újabb értesüléseim szerin 25-be, nem tudom melyik az igazabb) föleg száműzöttek, fegyencek, katonák és kínai fizetett munkások kemény erőfeszítéseibe.
Aki úgygondolja, hogy kedveszotyan ennek a kimerítő de egyben figyelemreméltó utazásra, 2 lehetösége van. A vonatat, a moszkvai Jaroszlavl pályaudvarról indul, csak hálókocsis vagonokkal, amik közül luxus-, és harmadosztályt biztosít. Persze a luxus osztály is minimum 2 ágyat jelent 1 kupéban, a harmadosztály pedig 1 egytérű teret, ágyakkal teli. A vonat a nagyobb megállókon 20-30 percet áll, ami épp elegendő idő, a kenyerüket kereső árusoknak, hogy eladják portékaikat (ami föleg élelmiszer, vodka...) az éhes utazók számára pedig a fontosabb dolgok beszerzésére. A legtöbb árus, csak azt árulja ami a kertjében megterem.
Az oroszok az omult, a vodkát és a kaviárt nevezik meg nélkülözhetetlen orosz hagyatéknak. Azt hiszem a vodka és a kaviár nem szorul bővebb ismertetésre, az omul a Bajkál-tóban élö lazacfélékhez tartozó hal.
Hát tömören ennyit erről a lokomotíváról, személyi véleményem szerint egyszer végig utaznék benne, de amíg ez bekövetkezik, addig marad a film és ez a cikkecske, amit a Földgömb című folyóirat alapján írtam =).
By the way, aki utazótársnak akar csatlakozni szóljon és majd megbeszéljük (LOL).