Érdekességek a Kalahári-sivatagról

A napokban részt vettem egy Kalahári előadáson. Egy olyan bácsi beszélt a sivatagról, aki már több mint 50 alkalommal járt a fekete kontinensen, és leghosszabban fél évet töltött ott. Nem szeretném leírni az elhangzottakat, nem is tudnám, csak lejegyzeteltem néhány hasznos és érdekes dolgot, amit jó, ha tud az ember – gondoltam. Plusz, meg hát ugye tetszett.

Tehát először is arról egy kicsit, hol is van a Kalahári-sivatag. A Kalahári-sivatag, Afrika déli részén terül el, Botswana, Namíbia, Dél-Afrikai Köztársaság területén főként, de benyúl Angola, Zambia és Zimbabwe területeire is. A Kalahári sivatag a baktérítőn terül el, ahol jellemző a magas légnyomás, meleg időjárással, alacsony csapadékmennyiséggel évente. Az, hogy mennyire megbecsülik az esőt, árulkodik Botswana pénzneme is, amely a pula nevet kapta, vagyis eső. A kalahári medencét – ahogy azt az előadó bácsi mondta – úgy kell elképzelni, mint egy nagy tálat. Oda csak folynak befelé a folyók, de onnan nem folynak tovább sehová. Ugye itt található a híres Okavango folyó, amelynek a vize összegyűlik és elpárolog a Makgadikgadi medencében.
Sokféle érdekességet megfigyelhetünk a Kalahári területén, persze nem csak azért, mert specifikus és szélsőséges időjárási viszonyokkal rendelkezik. Mivel a terület már a déli féltekén terül el, érdekes a tény, hogy a Göncölszekér csillagkép például ott fordítva található meg. Na de persze gondolom ez más déli területre is igaz lehet. Továbbá felhívták a figyelmünket a Dél Keresztje nevű csillagképre. Afrika nem csak egyedi faunájáról, de flórájáról is híres. Különleges az ún. majomkenyérfa (baoba), ami még Ausztráliában megtalálható, és amit az elefántok előszeretettel dézsmálgatnak. És ha már elefántok, akkor megemlítenék egy másik érdekességet. A sivatagban csak táblák jelzik a kempinghelyeket, mindenféle felszerelés nélkül. Az egyik ilyen kempinghelyen, azért akadt egy nyilvános mosdó, ami köré korallöveket raktak, hogy az elefántok ne menjenek száraz időben a közelükbe, és ne tegyék tönkre a vízvezetékcsöveket. Tudniillik, az elefántok talpa nagyon érzékeny, ezért nem lépnek a korallkövekre. Másik figyelemre méltó növényke az ún. velvícsia (nem tudom pontosan, hogy kell leírni, csak hallás után írtam, fonetikusan, ha valaki tudja, szóljon), amely főleg Algériában és Namíbiában honos és érdekessége, hogy 1000-1500 évet is képesek megélni. Van belőlük külön lány és fiú. Az afrikai zuzmók a ködből táplálkoznak és a dél-afrikai zebrának a fekete csíkjai között barnák is találhatók.
Afrikában homok utak, só utak és aszfaltozott utak is megtalálhatók. A só utak a tengerek közelében vannak. Mielőtt pedig homok úthoz érünk járművünkkel, érdemes a gumiból kiengedni egy kis levegőt így nagyobb lesz a tapadó felülete erre a trükkös útra. Földünk legmagasabb homokdűnéi is itt találhatóak, mégpedig a Namib-sivatagban.
Ami számomra még újdonság volt, az a Viktória vízeséssel kapcsolatos tény volt, miszerint van időszak, amikor ki van száradva és teljesen csak a sziklafal látszódik víz nélkül (a vízesés a leszélesebb vízesés a világon, a teljes szélességét csak az égből lehet látni, az Angels Fall vízesés Venezuelába a legmagasabb a világon és a Niagarának, USA-ban van a legnagyobb vízhozama – a szerző megjegyzése, vagyis az ényém). Ez volt az első ilyen kép, amin víz nélkül láttam ezt a vízesést (persze nem kéne meglepődnöm, boci emlékszel a Yosemite-ben sem volt épp vízesés akkor, pedig pont azt akartam látni).