Kirgizisztán - Ázsia Svájca

A Magyar Földrajzi Társaság legújabb előadása "Ázsia Svájcáról" szólt, Kirgizisztánról. Legnagyobb részét magashegységek borítják, amelyek a Tian-San részét képezik.

Legnagyobb tava, amely a második legnagyobb hegyvidéki tó (1. Titicaca) a világon és második legsósabb tó (1. Kaszpi-tenger) az - Isszyk-Kul. A tavat a Tian-San szemének is nevezik.

Nevének magyar jelentése nagyon jól tükrözi a tó jellemét. Magyarul a neve annyit jelent "forró tó". Nemhiába, körülölelve 7000 méter magas csúcsokkal, a tó sohasem fagy be. Mélysége 600-700 méter közötti. Nagyon sok kisebb folyó és forrás folyik a gyűjtőterületébe, és földrajztudósok feltételezései szerint a Chu folyó az, amely a vízét levezeti. A tó történelméről
jelentős elmondani, hogy hosszú ideig Szovjet atom-tengeralattjáró és torpedó kísérletek folytak a vizeiben. 2 éve az oroszok újra használják a térséget hasonló kísérletekre, sőt újabban India is érdeklődik iránta. A tó további érdekessége az ún. "víz alatti város". Az északi sarkán a tónak állt egy vár/erőd. A tó vize megemelkedett 10 méterrel, és így ez víz alá került.


Kirgizisztán fővárosa és egyben legnagyobb városa Bisek körülbelül 1,5 millió lakossal, előadónk szerint nagyon jó kedélyű emberek lakják. Ami említésre méltó a városról az a sok zöldje, nagyon sok fa található, amely a helyiek szerint a város katonai múltjára tehető vissza, ugyanis a várost így lehetett a legjobban álcázni. A város specifikussága az őt körülölelő havas gleccsercsúcsok.
Kirgizisztán területén is keresztül haladt a selyem út. A mai szerkezetén helyenként már van burkolat, de a nagy része még mindig földút vagy hegyiút. E tény ellenére, napi 4000 kamion halad át a térségen, mindenféle kiépített egyéb kommunikáció híján. Ha egy kamion bajba esik út közben, másik kamion ad hírt róla és így tovább. Mivelhogy a legtöbb kamion és teherautó kínai, a kirgizek a kínaiakat (napi 10$-ért) bízták meg az út építésével, melyet a kirgizek majd ingyen használhatnak.
Kirgizisztán lakosai a jól ismert kirgiz nomádok. Sokuk hegyeken, jurtákban él még mindig amíg az időjárás engedi. Télen a hegyekben élő emberek lemennek a szűrtökből a völgybe. Kurut golyócskákat esznek (sűrített joghurt) és kumiszt isznak. Rendes tejet nem is fogyasztanak. Az a hír járja, hogy az igazi kirgiz férfi a lováról nem száll le, ezért gyakran lehet őket látni képtelen pozíciókban, például lóhátról szedik a virágot. Legfontosabb állatuk a birkákon és a lovakon kívül a jakok. Ezek szarvasmarhára emlékeztető állatok, amelyek jól megélnek a hegyvidékeken, amíg kicsi valami is nő, addig találnak maguknak élelmet, kapirgálnak, az embertől nem fogadnak el semmilyen eledelt. A jurták fala nemezből készül, ha elkopik befedik egy újabb réteggel. Kevés jurta van, amiben fűtés is lenne, de amelyekben van, nagyon alkalmas tüzelőanyag a trágya, mást nem is használnak. Legbecsesebb eledel a birkafej, nagyrabecsülésük kimutatása képen a vendégeknek a fejet adják, amely meglepő módon állítólag nagyon finom. Ami még orosz kötődésről elmondható az az, hogyha egy kirgiz ember több mint fél évet hivatalosan Oroszországban dolgozik, automatikusan megkapja az orosz állampolgárságot. A Kirgiz hegyek legpraktikusabb állata a feljutásra a baktriai teve (2 pupu), akienek nem számít a hideg és a hó (ellentétben a sivatagi társával az egypupu tevével) olyan a bundája mint a medvének, viszont a köves talajon nem tudnak járni a lábukkal.

Említésre méltó hegysége az ún. Chan Tengri. A gyönyörű, majdnem 7000 méter magas hegyet véres hegynek is nevezik, mert ahogy a havas és jeges csúcsait megvilágítja a nap rózsaszínűvé válik, olyan mintha márványból lenne. Ez a területen található a az Antarktiszon kívül a világ 4. leghosszabb gleccsere.