Atacama sivatagról az expedició tagjaitól

     A Földgömb Atacama expedíciója volt a téma a legutolsó Földrajzi Társaság előadásának. Az expedíció tagjai, A Föld legmagasabb vulkánjára mentek, műszereket elhelyezni, amelyek a klímakutatást segítik. A vulkán az Ojos del Salado, Chilében és 6893m magas. Az expedíció ez év január-februárjában zajlott, és 2 év múlva fognak a műszerekért visszatérni.

     Az Atacama sivatagról előzőleg annyit kell tudni, hogy a világ egyik legszárazabb területeihez tartozik. Évi átlagos csapadékmennyisége 2mm, ami eléggé hamiskás… Az a hír járja, hogy úgy volt felállítva, amikor az 1800-as években volt itt egyszer valami nagy felhőszakadás és azt a mennyiséget elosztották napjainkig. Ebben a nagyon száraz környezetben található az a bizonyos Ojos del Salado vulkán,  Chile és Argentína határánál.

     A vulkán és környékének talaja, az örökfagy világához tartozik már, ami azt jelenti, hogy ebben a magasságban a földben levő nedvesség, már fagyott állapotban van. Az elbeszélő szerint, az adott magasságot, ameddig autóval lehetséges menni, egyenes utak jellemzik, nem kanyargósak mint máshol. 1000m tengerszint feletti magasságot úgy lehet megtenni, hogy csak egy tábla jelzi, mert nem kanyarognak az utak. Még több ezer méter magasságban is pampa-szerű füvek nőnek az útszélén, és még oázisokkal is lehet találkozni. Jellemző még a területre, hogy a hegyek törmeléklejtőkbe mennek át a gravitáció hatására, mert víz már itt nincs jelen. A talaj a száradás miatt ún. „Dasht-e Kevir” típust vesz fel (Dasht-e Kevir a legnagyobb sivatag Iránban, amelyre jellemző ez a talajtípus – a szerző megjegyzése), ami azt jelenti, hogy olyan agyagos-repedéses talajról van szó, amelyet a száradás hoz létre, nem úgy mint a bazalt réteg vulkánoknál, ahol a kihűlésnek köszönhető a talaj.

     A 4000-5000m tengerszint feletti magasságra jellemzők a sóformák a talajon és az ún. „szélfújt” sziklák. Ez annyit jelent h a sziklák felszínén, csíkos barázdák jelennek meg amely az erős szél hosszú éves munkájának az eredménye. Azt hogy erős szél ki is hangsúlyoznám, ugyanis a kutatók hoztak haza ilyen köveket, próbálnák tesztelni őket, de Magyarországi viszonylatban, nincsen olyan hely ahol hasonló erősségű szelet tudnának produkálni. Hogy tudjuk mekkora erősségről van szó, talán jó hasonlat, hogy egyetlen helyek ahol ilyen kövek/sziklák megtalálhatók, az a repterek fel- és leszállópályái közvetlen közelében található. Tehát valami sugárhajtású gépek sebessége lenne szükséges az ilyen formák manuális kialakulásához.

     Ebben a magasságban nem ritkák a bányászok sem, ugyanis a chilei réz és érc bányák nem ritkán ekkora magasságokban helyezkednek el.

     A csapat következő táborhelye a Laguna Verde. Ez egyike a három ott lévő „officiális” táborhelynek, ahol 160 dollárért cserébe van konyha, orvosi ellátás (nem orvossal, hanem oxigénpalackkal és defibrillátorral). Az itt található tó vize 5-10 °C, aminek a szélén meleg vizű források vannak 35°C-os vízzel, a vulkáni területnek köszönhetően. A meleg forrásoknál algák és moszatok is megtalálhatóak, különböző színekben. A színükről tudjuk meghatározni milyen melegségű forrásról van szó, ugyanis különböző színű algák, moszatok különböző hőmérséklethez tudnak alkalmazkodni. Ezeken  a helyeken a növényekre is kiül a só, amely végeredményében a növény pusztulását okozza. Annyira száraz ez a környezet, hogy a holttesteket is képes teljes mértékben konzerválni (mikor a csapat 2 éve itt volt, volt itt egy mumifikált puma, ami mostanra eltűnt – még a helyiek sem tudják mi történt vele). Az itt megtalálható, ún. homokfodrok a tengerpartokon arra következtetnek, hogy valaha a tengerszint magasabban lehetett.

     Ennek a helynek az érdekessége, hogy ekkora magasságban található egy emlékmű ami a 2010-es tsunami és földrengésnek állit emléket. A terület érdekes jellemzője továbbá a firtek (homoksapkás hópiramisok) amikor a homok és a hó egymásra rétegzik a felső rétegen a havat felolvasztja a nap, az elkezd csobogni és újra megfagy. Valahogyan így lehetne jellemezni, de ennek nem ártana közelebbről utánanézni. Másik alakformák, amiknek lehet köze van az előzőhöz is, az ún. penitenteszek – vagyis bűnbánó jég. Ezt a télen lehullott hó öngerjesztő hatására több méteres formákat (kúpokat, tűszerű alakzatokat) hoznak létre. Új terminológia még továbbá a sivatagi máz, ami a köveken jön létre és ezeket a köveket ha összeütjük fémes hangjuk van. A sivatagi máz nap, víz és párolgás körforgásával jön létre, és így alakul ki a mangán vagy vas kérge, máza. Az ottlétük alatt megfigyeltek fumarikus tevékenységet is, a föld füstöld, szemmel látható volt a vulkáni közelség. A vulkán maga szunnyadó, nem tudni mikor volt az utolsó kitörése. Itt található a föld legmagasabban elhelyezkedő tava is, 6400m tengerszint feletti magasságban. Ehhez a tóhoz a már említett peritenteszeken kell átkelni. Megtudtuk azt is, hogy ebben a magasságban akkora elektromosság volt, hogy az egyik útjuk során felfelé, elkezdett nekik minden kisülni. Megrázta őket a villám. Ilyen esetekben a sziklafalnak nem szabad támaszkodni, mert a repedések vezetik az áramot, minden fém dolgot le kell venni magukról, és legalább 10m-nyire kell haladni egymás mögött (azt valami kövek miatt magyarázták, hogy ne dobják egymásra, hát nem igen értem aki tudja leírhatja).

     Zárás képpen talán még az örökfagyról megemlítenék pár apróságot. Ahol jelen van, ott tudni lehet, hogy a föld alatt víz van, ha ez eltűnik, nem marad más csak kiszáradt terület. Ilyen helyek a világban például Kanadában találhatók, vagy Szibériában, az Antarktiszon. Nagyon trükkös és rendkívüli ezeken a területeken az akármilyen építkezési forma a nagy nyomáskülönbségek miatt. Ezért is ajánlatos az ilyen helyeken mindent cölöpökre építeni. Az Antarktisz is addig alkalmas bázisok kialakítására, amíg megvan az örökfagy. Innen kapják az ivóvizet. Ha az eltűnik, akkor nem marad más csak sivatag.