Toulouse-Lautrec kiállítás, utolsó pillanatban

Igaz utolsó nap, de végül eljutottam a Toulouse-Lautrec kiállításra a Szépművészetibe. Amióta megtudtam, hogy lesz, készülök rá, csak mert olvastam az életrajzi könyvét (amit a Kossuth kiadó adott ki sorozatban), és úgy gondoltam így látnom kell. Cézanne-ra is elmentem annak idején.

Ami a tömeget illeti, körülbelül pont annyian voltak mint a Cézanne-on. Igaz akkor is kábé az utolsó hétvégén mentem, úgyhogy nem tudom, hogy ez ennek-e a következménye, vagy mert vasárnaponként járok. De ami az emberek mennyiségét illeti, annyian voltak. Ami annyit tesz, hogy nehéz volt közlekedni, sokan torlódtak, főleg a szebb képek előtt és a fontosabb/hosszabb írások körül.

Maguk a képek olyan plakát-szerű, főleg újságokban és ténylegesen plakáton megjelent képek voltak, legtöbb ceruza skicc-nek látszott, kevesebb volt színes. Majdnem mind litográfia volt, amik – mint később kiderült – kőre festett képről keletkeznek. Nem vagyok nagyon művész lélek, mint írtam nem is az volt az elsődleges célom, tényleg csak a könyv miatt mentem, ezért a művészi oldalába nem megyek bele kicsit sem. A litográfiával kiégtem J. Olyan jó 90 perc kell a végignézéshez, ha tényleg mindent látni akar az ember.

Összefoglalva, az volt amire számítottam, nem csalódtam, és még a múzeum shop-ban is nyári vásár volt. Nem túl sok dolog van akcióban, de akit érdekel, az még augusztus végéig megnézheti, addig tart. 

A Manhattan project

A Manhattan project-et, az új nyári sorozat jutatta eszembe (Manhattan címmel), és olyan témának találtam, mi megér egy írást.

A Manhattan project az Egyesült Államok szupertitkos programja volt, aminek a célja az atombomba előállítása volt, a 2. világháború idején. A Manhattan projekt során a semmiből új városokat építettek fel, ami soha nem létezett a térképen, és nem derülhetett ki a létezésük. Nem csak egy helyszínen zajlott, de talán a legjelentősebb központi helyszín Los Alamos volt, Új Mexikóban – Y telep (további titkos helyszínek: Oak Ridge, TN, - X telephely,  Hanford, WA – W telephely, és egyéb más kisebb helyszínek). A telephely vezetője Oppenheimer lett, akit ugye bemutatni nem kell, az atombomba atyjának tartják számon.  Az uránium bomba fedőneve Little boy lett, a plutónium bombáé pedig Fat man.

Természetesen ezekről a helyszínekről senki nem tudhatott, ezért elég elszigetelt területeken építették fel a „városkákat”. Saját boltokkal, iskolával, szórakozási lehetőségekkel, ugyanis a meghívott tudósok nem egy esetben magukkal vitték a családjukat. A Los Alamosiak címe, mindössze annyi volt, hogy P.O.Box 1663. Azoknak a gyerekeknek a születési bizonyítványukban, akik itt születtek, szintén ez a postafiók szerepel, mint születési hely (aztán ha jól emlékszem egy időben túl sok gyerek született, mert az asszonyok unatkoztak otthonJ). Az ide került tudósok, senkinek nem szólhattak hová mentek, és mit csinálnak. A közvetlen családjuk, akik velük költöztek Los Alamosba, szintén nem tudták, mit csinálnak a tudósok a „kerítésen túl”. Levelek és fényképek engedélyezve voltak, de nagyon erősen cenzúrázták őket, nem derülhetett ki a családok lakhelye.

Magába a fizikai lényegébe nem akarok belefolyni, nem az én területem, és nem is az a legérdekesebb része az egésznek. De maga a folyamat, és a szervezés, amit amerika létrehozott, amint fenyegetve érezte magát. És ez évtizedekkel ezelőtt volt. Ilyenkor csak töröm a fejem, hogy vajon a 21. században milyen titkos projektek létezhetnek, és mi mindenre lehetnek képesek.

MH17 esete a Malaysian airlines újabb tragédiája

Már egy ideje megtörtént, de mégsem tudtam rávenni magam hogy írjak róla. Először nem is akartam, nem tudtam volna mit írni az iszonyatos dühtől (és talán még most is ez lesz érezhető). Még csak pár hónapja tűnt el egy maláj utasszállító a semmibe, ami szintén érzékenyen érintett, na de ezt inkább nem is jellemezném milyen érzéseket hozott ki belőlem. Haragot, persze, mint már említettem, és ugyanolyan együttérzést, nem is a halottak iránt – mert nekik már mindegy, legyenek bárhol is – de a családjuk iránt. Megint. El sem tudom képzelni mit érezhetnek. És hogy ennek a gépnek nem kellett volna ilyen végzetet érnie csak olaj a tűzre. Mármint, itt nem egy meghibásodásról volt szó, vagy időjárási következményekről. Itt szimplán emberi mulasztásról, amiért nem tudom mikor fognak az illetékesek felelni, ha egyáltalán fognak. Az már csak még egy kis tejszínhab a tortán, hogy természetesen a becsapódás is a „forradalmi” Donyetsk vidéken történt, amit (tisztelet a kivételnek), paraszt ukránok/oroszok uralnak, ami minden téren megnehezíti a hely biztosítását, és a nyomozás gördülékeny lefolyását. Az ukránok a tragédia után, az emberiesség leghalványabb szikráját sem mutatták, sorról sorra jelentek meg fényképek a helyszínről, ahol kivehető holttestek, vagy testdarabok voltak. Még mindig az eszemben vannak a képkockák (legalább 100 különböző forrásban láttam) az I love Amsterdam trikóval, a Bali és Lombok lonely planet utazási könyvvel, és a kismajommal, ami méghozzá a legkülönbözőbb helyzetekben is előbukkant (egy katona-szerű ember kezében, vagy egy bőröndön csücsülve). Hogyan érezhettek azok a hozzátartozók, akik megismerték a tárgyakat, vagy egy szerettük holttestét… Aztán kábé az első perctől jöttek a hírek a fosztogatásról. Hihetetlen.  

picrure source

Szerintem nem kell senkinek összefoglalnom mi történt július 17-én, aki nem akart róla tudni, szerintem az is előbb-utóbb tudomást szerzett. Így több mint 2 hét távlatában, jelenleg – az akkorihoz képest – eléggé elcsendesültek a dolgok a gép körül. Ami talán pont, hogy aggasztó. Már egy ideje megvan a fekete doboz is, állítólag használható információkkal, és mégis nagy a hallgatás. A holttestek lassan haza kerülnek, ahol (jelen esetben Hollandiában) legalább méltósággal bánnak velük, nem holmi szemeteszsákként mint Ukrajnában. Szakértők is kiutaztak a tragédia helyszínére vizsgálódni, mégsem hallani mire is jutottak… Elgondolkoztató.

És természetesen (miért ne?) felmerülnek a konspiráció elméletek is. Van, ami egész hihető, van, ami teljes vicc. Van, aminek részei akár igazak is lehetnek, és talán nyugodtabban mehetnénk aludni, ha csak abban bíznánk hogy a „kedvesebb” elmélet lehet az igaz. De ezt a témát hagyjuk is, nem akarok terjeszteni vagy igazolni egy-egy teóriát sem, mindenki megtalálhatja máshol ha érdekli.

Rest in peace and prayers to the families.