A Manhattan
project-et, az új nyári sorozat jutatta eszembe (Manhattan címmel), és olyan
témának találtam, mi megér egy írást.
A Manhattan
project az Egyesült Államok szupertitkos programja volt, aminek a célja az atombomba
előállítása volt, a 2. világháború idején. A Manhattan projekt során a semmiből
új városokat építettek fel, ami soha nem létezett a térképen, és nem
derülhetett ki a létezésük. Nem csak egy helyszínen zajlott, de talán a
legjelentősebb központi helyszín Los Alamos volt, Új Mexikóban – Y telep
(további titkos helyszínek: Oak Ridge, TN, - X telephely, Hanford, WA – W telephely, és egyéb más kisebb
helyszínek). A telephely vezetője Oppenheimer lett, akit ugye bemutatni nem
kell, az atombomba atyjának tartják számon. Az uránium bomba fedőneve Little boy lett, a
plutónium bombáé pedig Fat man.
Természetesen
ezekről a helyszínekről senki nem tudhatott, ezért elég elszigetelt területeken
építették fel a „városkákat”. Saját boltokkal, iskolával, szórakozási
lehetőségekkel, ugyanis a meghívott tudósok nem egy esetben magukkal vitték a családjukat.
A Los Alamosiak címe, mindössze annyi volt, hogy P.O.Box 1663. Azoknak a
gyerekeknek a születési bizonyítványukban, akik itt születtek, szintén ez a
postafiók szerepel, mint születési hely (aztán ha jól emlékszem egy időben túl
sok gyerek született, mert az asszonyok unatkoztak otthonJ). Az ide került tudósok, senkinek nem
szólhattak hová mentek, és mit csinálnak. A közvetlen családjuk, akik velük
költöztek Los Alamosba, szintén nem tudták, mit csinálnak a tudósok a
„kerítésen túl”. Levelek és fényképek engedélyezve voltak, de nagyon erősen
cenzúrázták őket, nem derülhetett ki a családok lakhelye.
Magába a fizikai lényegébe
nem akarok belefolyni, nem az én területem, és nem is az a legérdekesebb része
az egésznek. De maga a folyamat, és a szervezés, amit amerika létrehozott,
amint fenyegetve érezte magát. És ez évtizedekkel ezelőtt volt. Ilyenkor csak
töröm a fejem, hogy vajon a 21. században milyen titkos projektek létezhetnek,
és mi mindenre lehetnek képesek.
No comments:
Post a Comment