Úszó VB 2015 - Kazan

Múlt héten ért véget az úszó VB, Kazanyban, és mivel még ma reggel is ismétléseket néztem róla, úgy gondoltam ideje is írnom a kiváló teljesítményekről. Régi úszóbajnokság rajongó vagyok, az Olimpián is ez az egyetlen sportszám, aminek minden futamát megnézem, ha tehetem. Ez a VB pont rosszkor kezdődött, mert az úszás a 2. hetén van, én meg az első hetét töltöttem otthon, ágyban, betegen. Munkából meg azért mégsem léphettem le fél 4-kor, hogy a döntőkre hazaérjek. Ezek az oroszok meg nem jártak a kedvemre, mint valamelyik éven a valamelyik rendezők amerikának, akik reklamálták, hogy az időeltolódás miatt, ezért szegény úszók kénytelenek voltak reggel úszni a döntőket, csak hogy az amerikai esti főműsoridőben szurkolhasson Pheplpsnek és társainak.  

Nem is tudom, kivel kezdjem. A kedvencemmel? Gyurta Dani, nem teljesített, úgy ahogyan várták tőle, de hát ez van. Annyira szurkoltam neki 200 méter mellen, hogy ahogy ültem a kanapén, futottam a lábaimmal, hogy hátha úgy gyorsabb lesz és kibírja azt az utolsó 25 métert. De mivel ismerem Gyurta úszási stílusát, és tudom, hogy utolsó 50-en előz meg mindenkit, elég rossz érzés volt látni, amikor már az első 50-en ki kellett lőnie, hogy lépést tudjon tartani a többiekkel, hiszen az előfutamban sem ment.. Nem baj, így alakult, nincs miért szégyenkezni, meglátjuk a folytatást jövőre az olimpián. Azért szép volt!

Cseh Laci végre sok év után újra aranyérmes lett. Mondjuk, én őt nem nevezném örök másodiknak, pár évig sajnos nem tudott mit csinálni, de ha egy olyan robot volt vele a medencében, aki Michael Phelpsnek hívtak… De az éven az ő érem kollekciója a legszebb, hiszen beszerzett minden típusból egyet.

Hát akármennyire nem akarok, de kénytelen vagyok megemlíteni Hosszú Katinkát is. Nem kedvelem, mert nem szimpatikus, de amit Kazanyban leúszott, le a kalap előtte. Nagyon ügyes volt, és amennyi számban ő elindult, és döntős lett, és még így is szerzett 2 aranyat és egy ezüstöt, ezt nem sok sportoló képes utánozni. Szinte minden nap a medencében volt valamilyen számban, és a vasárnapi utolsó futamig kitartott az ereje (igaz a saját számában) és egy újabb arannyal zárt, sőt világrekordot úszott. Kedvelni azért nem fogom, mert ha megszólal, akkor kiszakad a dobhártyám többek között, de azt hiszem valóban nevezhető Iron lady-nek. Mondjuk, akkor legközelebbre még több érmet kérünk! :)

Meglepetés emberke Kapás Boglárka lett, aki 1500 méteren hipp-hopp bronzot vitt haza, szegény a nyilatkozatában utána elmondta, azt sem tudta mi történt a medencében. Ő szerintem egy olyan személy, akire figyelni kell a jövőben, reméljük, szállítja majd a további érmeket.

Kivel folytassam? Verrasztó Dávid is hazavitt egy ezüstöt, akivel azóta szimpatizálok, amióta ki merte mondani – azt hiszem az EB érme után – hogy ez Magyarországon úgysem ér semmit. És el is hiszem, hogy igazat beszélt. Sajnos ezekbe nem látok bele, de elég az uszodák minőségét megnézni, hol kell edzeniük, ezeknek a kiemelkedő tehetségeknek. Magyarország ilyen sikereket semmiben nem ér, mint az úszásban, de erre az uszodákban hullik a csempe és telt ház van… De fő az, hogy van x számú focistadionuk az olyanok számára, akik labdába sem találnak. Gratulálok. Jól invesztálnak.

A fiúk 4-es vegyesét pedig azóta sajnálom. Nem akarom Danit hibáztatni, de sajnos ő ugrott hamar a medencébe, ezzel a csapat diszkvalifikációját eredményezve. Hiszem, hogy ezzel a 3. legjobb idővel a döntőben, bővítették volna a magyar csapat éremtáblázatát. De hát így alakult, lehet az már túl nagy szégyen lett volna más óriás nemzetre, hogy ez a kicsi Magyarország, ezzel a maroknyi sportolójával még a 6. helytől is magasabban végez az éremlistán.

Ami még nagyon érdekes volt, és megjegyezném, az a nyílt vízi úszás volt, ahol a női mezőnyben szurkolhattunk 10km-en Risztov Évának és Olasz Annának. Risztov nem is tudom mennyi kilométerig második helyen úszott, a végére valószínűleg elfáradt, mert eléggé eltűnt, és 10.nek ért célba. Ami azért szomorú mert 11.-ként pedig Olasz Anna ért. Pontosan nem tudom a szabályokat, de az azt eredményezte, hogy egyedül Risztov mehet az olimpiára, mert csak az első 10 helyezett mehet, aztán nemzetenként 1 darab… Azt hiszem. Szóval a lehető legszomorúbb helyzet alakult ki, hogy nem tudott Anna 10. helyen beérni és így újra lemaradt az Olimpiáról. A nyilatkozata a verseny után érdekes volt, nyilvánvaló konfliktusok Risztovval, amit nem akart akkor nyilvánosan elmondani, de szavaiból úgy lehetett kivenni, hogy Risztov nem viselkedhetett vele nagyon sportszerűen. És annak a Risztov Évának a nyilatkozatából – aki Londonban nagy meglepetésre arany érmet úszott 10 km-en – az jött le, hogy ő csak annak örül, hogy mehet az olimpiára, és hogy Anna még fiatal ő még kijuthat, neki ez volt az utolsó esélye. Így azt hiszem összerakhatók a darabok, hogy nagy verekedés lehetett kettejük között. Szó szerint. Ugyanis a nyílt vízen az úszok annyira egymáson úsznak, hogy rugdosás és egyéb nem kizárt. Szerencsére Anna bebizonyította, amit szeretett volna, és 25km-en ezüstöt szerzett, amiről sajnos kevesebb szenzációt lehetett olvasni, mint a többiek érmeiről.. Halihó, mások is ügyesek, nem csak Gyurta, Hosszú és Cseh…

Amit még megjegyeznék az a 2017-es staféta átvétel, és Budapest lehetősége, hogy megrendezze a következő vizes VB-t, pár évvel korábban a tervezettnél Mexikó visszalépése miatt, de nem baj. Már épül a Dagály, a tervképek szerint szép is lesz, és várom, hogy elkezdjék árulni a jegyeket, hogy első legyek a sorban.  És BOL-DOG kutya sorsa? Komolyan? Mi bajuk volt azzal a kutyával? Nem volt vele semmi baj. Igen, elismerem az az emberméretű változat az ronda volt, de szerintem az nem officiális volt. Csak valami béna tervezés. nyílván a VB-n nem az szaladgált volna. Úgyhogy én sajnálom, remélem, legalább annyival tisztelegnek az emlékének, hogy a következő kabala figura is puli lesz, csak kicsit tuningoltabb BOL-DOG.

Ennyit a Kazanyi VB-ről, és találkozunk Budapesten 2017-ben, előtte még egy riói olimpia!

Meghalt John Nash :(

John Nash, a híres matematikus, a játék elmélet Nobel-díjasa, és felesége meghalt tegnap egy taxibalesetben. Állítólag, éppen Norvégiából jöttek vissza, ahol az Abel díjat vette át, és a baleset során nem voltak bekötve és kirepültek. Hát elég szomorú, hogy ami mindent ez a skizofréniával és sok más problémával küszködő matematikus átélt, éppen egy autóbalesetben kell életét veszteni. Matematikusok ágyban halnak meg. Vagy a tornácon egy székben pokrócba becsavarva.

A könyv és film is remek. Mindenkinek ajánlom. Nyugodjanak békében. 

Sylvia Nasar: Egycsodálatos elme

Felfedezők napja 2015

Ha május, akkor Felfedezők napja, ez most sem volt másképp, tegnap egész napos programmal érkeztek a szervezők a Millenárisra.

Sajnos, ez a program már nem az lesz, amire én járni fogok, az előadások színvonala is esik, és rendezvény már inkább óvodává alakult, mintha a program célközönsége a 10 év alatti gyerek lenne, arról nem is beszélve, hogy a kinézete is szinte identikus a tavalyival. Semmi újjal nem rukkoltak elő. Egyedüli pozitív dolog az akciós Földgömb előfizetés, ami idén már nem volt annyira olcsó, mint tavaly, de még így is megérte.  

A nap témája a vulkánok voltak, amit már hetekkel ezelőtt meghirdettek, és teljesen véletlenül közben ki is tört a chilei Calbuco vulkán (nem hiszem hogy közük lett volna hozzá J). Ennek vagy nem ennek fényében a nap díszvendége a chilei nagykövetség egyik konzulja volt, aki felvonult a színpadra, mint valami „Fernando Carlos José”, mintha most lépett volna ki valamelyik mexikói szappanoperából. Miután bemutatkozott és megköszönte a magyaroknak, hogy foglalkoznak kutatásokkal Chilében, annyit mondott, hogy szívesen válaszol a kérdésekre. És mivel, mint már említettem, a kérdezők átlagéletkora sem haladta meg a 8 évet, ezért a kérdéseket sem ismételném el, mert olyan szinten is maradtak. Nem is értem a szervezők miért nem készültek kicsit jobban, mindössze 10 percet kellett volna kitölteniük, azt nem hiszem, hogy olyan sok lenne.

Aztán jött dr. Nagy Balázs előadása, ami jó volt, ő jó előadó, de nekem azért már ez is ismétlés volt. Az Ojos del Salado-n végzett méréseikről, 2-3 éve napi szinten számoltak be, és előadásokat is tartottak róla miután visszatértek. Megint jön a kérdésem: nem tudnak valami újjal, jobbal felkészülni? Ez a téma is nagyon érdekes volt (főleg akik még nem hallottak róla), de nekem ez már kevés volt. Nem ütötte meg a színvonalamat.

Húú, hát megint nagyon negatívra sikeredett a beszámoló, de tényleg így éreztem, és tényleg csalódva távoztam. Meggondolom, hogy jövőre, csak ennyiért kimegyek-e a Millenárisra. 

1 éve keresik

Már egy éve hogy a Malaysian Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járata eltűnt, és mint akit a föld nyelt el, azóta sem került elő. Az elmúlt 1 évben sok minden történt a keresésével kapcsolatban, és összefoglalva semmi. Úgyértem, igen, tudjuk, elkezdeték keresni, először itt aztán ott, aztán rájöttek hogy teljesen máshol. Tagadtak, majd elismertek és ment a végtelenségig a találgatás mi történhetett. Jelenleg az Indiai-óceán egy elhagyatott részére teszik a gép roncsainak kilétét, de ez annyira nehezen közelíthető, hogy eddig a potenciális terület körülbelül 40%-ának feltérképezésével készültek el. Ezalatt az egy év alatt a hatóságok és a speciális keresőalakulatok nem tudtak szolgálni semmilyen magyarázattal, hogy egy nagy gép hogyan tűnhetett el minden nyom nélkül. Sem roncsok, sem jelek, sem radarképek…

Természetesen, ez utat adott konspirációs elméletek születésének. Leghíresebb, és pont a napokban színt valló – miszerint ő tudja hol van a gép és mi történhetett vele – az Jeff Wise összefoglalója. Wise újságíró, és amatőr pilóta, a gép eltűnése után akár napi 3x analizálta és magyarázta a történteket a CNN-nek. Állítása szerint a gép valahol Kazahsztánban leszállt azon az éjszakán. A teljes teória és a részletek, képes igazolásokkal a következő oldalon olvashatók: 

http://nymag.com/daily/intelligencer/2015/02/jeff-wise-mh370-theory.html 

Legutóbb azt olvastam, hogy újabb időpontot hirdettek ki, újabb határidőt, amivel bezárólag befejezik a kutatást, feltéve, hogy megtalálják a gép roncsait. Ez jelenleg az Indiai-óceán területét jelenti, és mivel jön a jó idő, ezért most fogják folytatni (mondjuk itt azt nem értem, hogy ez a terület a déli féltekén van, akkor hogyan írhatták, hogy most jön a jó idő…?? Lehet valamit félreolvastam, de szerintem nem). Meglátjuk milyen szerencsével járnak. Nagyon kíváncsi vagyok mi történhetett, mert a kezdetektől osztom abban az újságíró véleményét, hogy az érintettek többet tudnak, amit nem akarnak megosztani, és ennek az lehet majd a bizonyítéka, ha ez a gép sosem kerül elő.

Eddig sem akartam Iránba menni, ezután még annyira sem

A Magyar Földrajzi Társaság tegnap este megtartotta az idei év első előadását, Irán tematikában. Amennyire vártam az új előadást, annyira sikerült benne csalódnom.. De komolyan. Ha már én (aki nagyon szeretem ezeket az előadásokat) annyira szenvedtem, hogy 20 perc után azt hittem felállok és elmegyek, akkor az már valami. De erről kicsit később. 

Az előadást Ferencz Márton tartotta, aki szemmel láthatóan meghívott tücsköt-bogarat, mert kivételesen nem hogy ülőhely nem maradt, de állni sem nagyon tudtak már hol az emberek. De legalább kivételesen az átlagéletkort 50 alá nyomta ezzel (általában 50+ J). A fiatalember állítólag földrajz szakot végzett (és Iránban utazásokat vezet talán), de miután végighallgattam ezt az előadást biztos vagyok benne, hogy történelmet is és/vagy kultúrtörténetet is tanult…

Az előadást azzal kezdte, hogy Iránról nem útleírást akar adni, és nem is a politikáról vagy a vallásról beszélne, hanem inkább a turizmusáról. Hmm. Na, hát ez a turizmust ki is élte kb. 10 mondatban… Elmondta, hogy a legfontosabb útvonal Iránban Shiraz-Yazd-Esfaham-Teherán négyese, de mégis a szállodák több mint 50%-a Mashad városában található. Mashad Irán legszentebb városa, ezért járnak oda annyian zarándokolni.  A 4 nagyváros mind 1500 m tengerszint feletti magasságban található, és az éghajlatuk nem annyira szélsőséges, mint pl. a perzsa öböl partján fekvő településeknek.

Itt most próbálom olvasgatni a jegyzeteimet, ami jelen esetben 1,5 oldal (általában ilyen előadásokon 5-6 oldalt szoktam jegyzetelni, gyakran még többet), de nem találok semmi fontosat, amit FÖLDRAJZILAG elmondhatnék ezekről a városokról. Teheránnál megjegyezném, hogy 1979 óta nincs Amerikai nagykövetsége (akkor volt az forradalom, túszejtés). Amikor képeket mutatott az amerikaellenességről a városban kicsit megdöbbentem. Milyen falfirkák vannak, vagy épületek oldalfalán (mint nálunk a reklámtáblák), náluk lefolyó amerikai zászló azzal a szöveggel, hogy le Amerikával, és még valami arab írás… Az előadó elmondta, hogy ez azért már állítólag nem így van, hogy az emberek már kellemetlenül érzik magukat ezektől az írásoktól és képektől. Hát nem tudom. Meg állítólag már amerikai turistákat is látni hébe-hóba. És még egy földrajzos dolog. Teheránról mutatott egy képet, az Elburz hegységgel a háttérben, ami valóban képeslapra való.

Az előadás többi része (kb.85%-a), történelemi és kultúrtörténeti beszámoló volt, ahol – mint már feljebb említettem – majdnem felálltam és eljöttem (mondjuk ki sem tudtam volna menni a sok rokonságtól…). Amennyire nem akart vallásról beszélni, 25 percen keresztül mesélt Mohamedről, síitáktól, szunnitákról ki-hova-merre-meddig.  Az este folyamán a leggyakrabban használt szavak, amiket hallottam: oszlopcsarnok, dombormű, lépcsőzet, dinasztia, Perzsia, hogy csak néhányat említsek. Aztán amikor a városokhoz ért, megmutatott minden mecsetet és elmondta történetüket, sőt még más államokban megegyező korban épült mecseteket is mutatott.. Kössz szépen. Az előadás csúcspontja pedig az Egri csillagokból való felolvasás volt (shoot me now). Csak mert Gárdonyi megemlített valami Husszeint benne. Na jó, biztos nem azért. De itt már olyan szinten nem tudtam lekötni az agyamat, hogy az már borzalom (és felolvasott 1,5 oldalt…).

Hát nagyon negatívvá vált ez a beszámoló, de sajnos 100%-ig így éreztem. Azt azért megjegyezném, hogy ez teljesen szubjektív, csak mert nem bírom a történelmet, lehet másoknak élmény volt ezt hallgatni. A végén még Norbi is megjegyezte „látszik milyen jó előadás volt, mert senki nem állt fel hogy elmenjen” J. Nahát, ez annyira illő, kétértelmű volt, hogy taps. Tudom, hogy nem úgy értette, de én igen. Azért az előadó védelmében legyen szólva, az előadás tényleg nagyon jól fel volt építve, és tényleg sok mindent tudott a helyről, de nem egy földrajzos előadásnak nevezném.

Költőnk és Korea, avagy Karafiáth Orsolya élménybeszámolója Észak-Koreáról

Kedd este Karafiáth Orsolya élménybeszámolót tartott az Észak-Kóreai élményiből, tavaly májusról. Megpróbálom összefoglalni az érdekességeket, amik vagy újbóli megemlítést érdemelnek, vagy számomra is új információk voltak. 

Kezdeném azokkal az információkkal, amik valóban egy turistához jutnak el, élmények inkább, nem tények, és szabályok, ahogyan ezt a Koreai Népköztársaság engedélyezi. Air Koryo járatával érkezett az országba, amint mint később megtudta lehet nem volt a legjobb döntés, mivel nem lehet tudni hol szerzik a gépeiket vagy a kiképzést a pilótáik. Második lehetőség vonat lett volna Pekingből, de az 22 órát utazik. Új szabályok szerint, mobiltelefont már be lehet vinni az országba, de a SIM-kártyát már a repülőtéren elkobozzák. Fényképezni csak azt szabad, amit a kísérők megengednek, de távozás előtt azért a fényképezőgép memóriakártyáját is ellenőrzik. Állítólag ezeken a programokon való részvétel hatalmas önfegyelmet kíván, mert nem szabad nevetni a nagyvezér képe előtt, vagy ha egy katona van a közelben. Ami – annak, aki kicsit is ismeri ÉK-t – annyit jelent, hogy sosem, mert minden sarkon vagy egy kép, vagy egy szobor vagy egy katona virít. Újságot sem szabad kidobni, ez két dolognak is betudható. Egyik, hogy nagyon kevés a papír, a másik, hogy minden újság címlapján a vezér mosolyog, tiszteletlenség lenne kidobni, vagy összegyűrni (mondjuk felmerül a kérdés, hogy akkor mit csinálnak vele?). Az emberek nem is nagyon tudnak hol információkhoz jutni, max, az ilyen kiállított újság bulletinekről közhelyeken. A fővárosban, ahol működő metró van (állítólag), a turistáknak mindössze 2 megállóba szabad lemenniük, azt is csak meghatározott időben. A képekből ítélve nagy fényűzésű megállók ezek, óriási csillárokkal. Egyébként a legmélyebb metró pont Észak-Koreában található 120 méter mélyen. Állítólag a megengedett időpontban tényleg jöttek szerelvények, emberek pedig valóban fel-le szálltak… (itt felmerül megint a kérdés, hogy ez mennyire valós… amikor köztudott, hogy minden amit az ország a turistáknak mutat egy mese, egy szerep…).  A kedvencem a fodrászat és hajviselet szekció volt J. A nőknek 18 féle frizura áll a rendelkezésükre, a férfiaknak 10 féle verzió. Ezek közül választhatnak, és mást nem viselhetnek. 

Szintén információ, amit csak a belépő turisták tudhatnak meg, az az élelmezésükről való adat. Míg ők kaptak azért meleg ételt és kvázi rendes eledelt, már a kísérőik, csak a kiszabott fejadag hideg tésztájukat ehették (nem is volt szabad megkóstolni). Viszont például az ásványvizes palackok, vagy bármi más kínai importáru, hónapokkal lejárt szavatosságúak voltak (mondjuk legalább nem titkolják). Amikor 1-2 nap után rájöttek a kísérők, hogy túl sokat beszélnek magyarul, másnapra kaptak egy magyarul beszélő kísérőt is… Telefonálni nagyon komplikáltan lehetett, csak a fővárosból, útlevél leadás, a hívott személy kiléte. És érdekesmód másnap megkérdezték tőle, mi nem tetszik Észak-Koreában. Tehát a lehallgatás is bizonyítva van. A fővárosban állítólag 3 szálloda van, de a harmadikat még senki sem látta. Vidéken azért előjött a rizspapír a falak helyén, vagy ablak gyanánt verzió is. A tengerpartot nem lehet megközelíteni, duplaszögesdrót áll az útba. Amikor megemlítették/megkérdezték, hogy miért ilyen szomorúak, egyarcőak az emberek, hogy nem örülnek soha? A kísérők azt válaszolták, dehogynem, lesz itt mulatság. És láss csodát, másnap belebotlottak egy csoport munkásba, akik épp táncolgattak, örültek és énekelgettek… Képeket látva megjátszva, szegények.

Juuj, hát annyi mindent írnék, de tényleg ÉK napestig lehetne beszélni. Nem fogom most leírni az életkörülményeiket meg a nagy éhínséget. Mindenkinek ajánlom Barbara Demick könyvét, akit érdekel…  Karafiáth Orsolya vicces volt az előadás közben, főleg azért mert már régen járt ott, és még így is a dolgok felét elfelejtette. Például a kedvencem: „Erről nagyon sokat lehetne beszélni, de nem tudok, mert már elfelejtettem”. Nagyon laza J. Mondjuk igen talán látszott rajta, hogy a legtöbb infó számára a látogatásból van, ő nem olvashatta agyon magát ÉK-ról előtte, vagy extra könyveket (persze nem útikalauzokra gondolok). Néha úgy kiegészítettem volna J. Például amikor szörnyülködve mesélte, hogy nekik 6 napból áll a munkahét, a 7. Napon pedig ki kell menniük önkéntes munkát végezni, például gyomlálni. Na itt jegyezném meg, hogy nemhogy gyomlálni, de füvet kell nyírniuk. Ami nem is lenne olyan nagy gond, ha szegényeknek nem egyszerű ollóval kellene ezt megoldaniuk… Kábé szálanként. Na, de tényleg csak ennyit fűznék hozzá, mert sosem hagyom abba máskülönben J. Egyébként jó volt, semmi rosszat nem mondhatok sem a programról (kivéva az áradó alkohol szagot egy ponton túl…), sem az előadóról. Jó fej volt.

Kapcsolódó írások:

http://repulokutya.blogspot.de/2013/09/beton-es-cseresznyefavirag-eszak-korea.html

Ujgurisztán és a Karakoram Highway

A december elejei, egyben a tavalyi év egyik utolsó (legalábbis nekem) földrajzos előadása egy nagyon érdekes részről szólt – bevallom, számomra eddig ismeretlen – Ujgurisztán területről.

Ujgurisztan Kína, észak-nyugati részén terül el, és talán nagyon nehéz is megfogalmazni mennyire tartozik Kínához. Lehet inkább csak úgy nevezném, hogy Kína által megszállt terület. Talán nem is véletlen volt az előadó megjegyzése, hogy olyan itt, mint Tibetben. Ezen a vidéken magas hegységek, szürtök (magashegységi legelők) találhatók. Itt húzódik a Tian Shan, és ezeken a nehéz hegyes vidéken húzódott a selyemút egyik része is. És itt található a Karakoram Highway – G314 (Kínát és Pakisztánt köti össze, és a világ 9. csodájának is emlegetik).

Source: thevelvetrocket.com

Belső-Ázsiának ezen részén, nincs informálás, ha az ember megpróbálna megkeresni valamit, sehol semmi táblát, jelzést nem talál. Nincsenek vészhívó telefonszámok. De a kínaiak rendületlenül építik az utakat erre a helyre. Miért? Nagyon sok nyersanyagforrás található a területen. Amikor átérünk a kínai részre, ott már fényképezkedni sem szabad. Egy gerilla övezet, ahová nem is nagyon ajánlott jönni. Áthaladás nehézkes, főleg a kínai katonák hozzáállása miatt. Akkor mennek ebédre amikor akarnak, ami akár eltarthat 3 órán keresztül is. Addig az ott várakozók, minden információ hiányában csak reménykedhetnek, hogy még aznap átjutnak. Természetesen a katonák csak kínaiul beszélnek, így még ez sem könnyíti meg ez idelátogató lelkek életét. Ezek a területek annyira elhagyatottak, mégis a kínaiak ilyen 7000 m magasságban építik az „autópályáikat”. Mutattak az előadáson eredeti fényképeket, ahol az óriási építkezési daru, mint egy apró játék, néz ki a hatalmas hegyek között. Annak ellenére, hogy ez a világ egyik legelzártabb területe, térerő is van és kb. 1000 munkás, akik rendületlenül dolgoznak az utakon. A Tigristappancs út építésekor 10 munkás meghalt, amikor rájuk zuhant egy szikla, erre a kínaiak, 30 másikat hoztak helyettük.

Ujgurisztan legjelentősebb városa Kashgar. Rajta is észre lehet venni a folyamatos változást, építkezést. A város eredeti kinézete – ami kis vályogházas, labirintus-szerű házak, járatok hálózata volt – lassan teljesen eltűnik. Egy-egy házat vagy részt már csak emléknek hagynak meg, de állításuk szerint higiéniai okokból nem maradhatnak. Útjain autók nem tudnak járni, amivel egy esetleges mentőautó eljutás problémát sem tudnának megoldani. Hivatalosan a kínaiak támogatják az ujgurokat, de a valóságban talán ez még sincs ennyire így, kamerával figyelik őket. Például ha valaki egy ujgur mecsetbe bemegy, az már biztos nem kaphat kínai vízumot. Ujgurisztán zászlójának rejtegetése bűntény (világoskék csillaggal), nem szabad használni. A kínai hatóságok a hosszú szakállat is a radikalizmusnak ítélik, így itt szóba sem jöhet az ún. „aggszakáll” (vagyis de, csak szakáll nélkül J). Ami szabadabb mint Kína nagy részén az a gyerekvállalás, náluk még nincs limitálva.

Természeti adottságok

Mint ahogy már írtam, ezen a területen a magashegységek dominálnak, ezért az életvitel is ehhez van kialakítva. Nagyon sok a magashegységi legelő, aminek az alsó részén juhok, feljebb (3500m) már jakok legelésznek. Gyakran keresztezik a jakokat szarvasmarhákkal, azok így szelídebbek. Tevéket tartanak a húsáért és a tejért és ezeket a kínaiak felvásárolják, tehát jó pénzforrás is nekik. A lovak pedig havasi gyopárt esznek (ami azért vicces, mert EU-ban védett növény). Az időjárás magashegységi kontinentális, ami az előadó megjegyzése szerint itt annyit jelent, hogy vagy megfagyni lehet vagy megsülni. Köztes átmenet nincsen J.

Ujgurisztán nagyon gazdag nyersanyagokban, a kínaiak ezért is ragaszkodnak annyira hozzá, és próbálják a lehetetlent az útjaikkal a magashegységekben. Ez a terület nagyon gazdag bányákban, vasérc, rézérc és grafit a legjelentősebb. Az utakat délután 3 után lehetetlenség használni, mert sár önti el, akkor érnek le az olvadó gleccser hordalékai (Ehhez kapcsolódott egy példa, hogy hogyan itatják a lovakat a kiszáradt patakból. Hát pont így, hogy mindendélután óramű pontossággal megtelik az olvadástól.). Ezt annyira ki szeretnék használni a kínaiak, hogy legújabban a Pamírból olvadó jéggel akarják táplálni az erőműveiket (a sivatagban!!).

Rosszat megintcsak nem tudok mondani az előadásról (még bizonyos megjegyzések ellenére sem). Nagyon érdekes volt, nem gondolnám, hogy Belső Ázsia, ami földrajzi szempontból engem soha sem vonzott, ilyen érdekes is tud lenni. Mondjuk még most sem vágyok oda, de jó tudni J.