Eddig sem akartam Iránba menni, ezután még annyira sem

A Magyar Földrajzi Társaság tegnap este megtartotta az idei év első előadását, Irán tematikában. Amennyire vártam az új előadást, annyira sikerült benne csalódnom.. De komolyan. Ha már én (aki nagyon szeretem ezeket az előadásokat) annyira szenvedtem, hogy 20 perc után azt hittem felállok és elmegyek, akkor az már valami. De erről kicsit később. 

Az előadást Ferencz Márton tartotta, aki szemmel láthatóan meghívott tücsköt-bogarat, mert kivételesen nem hogy ülőhely nem maradt, de állni sem nagyon tudtak már hol az emberek. De legalább kivételesen az átlagéletkort 50 alá nyomta ezzel (általában 50+ J). A fiatalember állítólag földrajz szakot végzett (és Iránban utazásokat vezet talán), de miután végighallgattam ezt az előadást biztos vagyok benne, hogy történelmet is és/vagy kultúrtörténetet is tanult…

Az előadást azzal kezdte, hogy Iránról nem útleírást akar adni, és nem is a politikáról vagy a vallásról beszélne, hanem inkább a turizmusáról. Hmm. Na, hát ez a turizmust ki is élte kb. 10 mondatban… Elmondta, hogy a legfontosabb útvonal Iránban Shiraz-Yazd-Esfaham-Teherán négyese, de mégis a szállodák több mint 50%-a Mashad városában található. Mashad Irán legszentebb városa, ezért járnak oda annyian zarándokolni.  A 4 nagyváros mind 1500 m tengerszint feletti magasságban található, és az éghajlatuk nem annyira szélsőséges, mint pl. a perzsa öböl partján fekvő településeknek.

Itt most próbálom olvasgatni a jegyzeteimet, ami jelen esetben 1,5 oldal (általában ilyen előadásokon 5-6 oldalt szoktam jegyzetelni, gyakran még többet), de nem találok semmi fontosat, amit FÖLDRAJZILAG elmondhatnék ezekről a városokról. Teheránnál megjegyezném, hogy 1979 óta nincs Amerikai nagykövetsége (akkor volt az forradalom, túszejtés). Amikor képeket mutatott az amerikaellenességről a városban kicsit megdöbbentem. Milyen falfirkák vannak, vagy épületek oldalfalán (mint nálunk a reklámtáblák), náluk lefolyó amerikai zászló azzal a szöveggel, hogy le Amerikával, és még valami arab írás… Az előadó elmondta, hogy ez azért már állítólag nem így van, hogy az emberek már kellemetlenül érzik magukat ezektől az írásoktól és képektől. Hát nem tudom. Meg állítólag már amerikai turistákat is látni hébe-hóba. És még egy földrajzos dolog. Teheránról mutatott egy képet, az Elburz hegységgel a háttérben, ami valóban képeslapra való.

Az előadás többi része (kb.85%-a), történelemi és kultúrtörténeti beszámoló volt, ahol – mint már feljebb említettem – majdnem felálltam és eljöttem (mondjuk ki sem tudtam volna menni a sok rokonságtól…). Amennyire nem akart vallásról beszélni, 25 percen keresztül mesélt Mohamedről, síitáktól, szunnitákról ki-hova-merre-meddig.  Az este folyamán a leggyakrabban használt szavak, amiket hallottam: oszlopcsarnok, dombormű, lépcsőzet, dinasztia, Perzsia, hogy csak néhányat említsek. Aztán amikor a városokhoz ért, megmutatott minden mecsetet és elmondta történetüket, sőt még más államokban megegyező korban épült mecseteket is mutatott.. Kössz szépen. Az előadás csúcspontja pedig az Egri csillagokból való felolvasás volt (shoot me now). Csak mert Gárdonyi megemlített valami Husszeint benne. Na jó, biztos nem azért. De itt már olyan szinten nem tudtam lekötni az agyamat, hogy az már borzalom (és felolvasott 1,5 oldalt…).

Hát nagyon negatívvá vált ez a beszámoló, de sajnos 100%-ig így éreztem. Azt azért megjegyezném, hogy ez teljesen szubjektív, csak mert nem bírom a történelmet, lehet másoknak élmény volt ezt hallgatni. A végén még Norbi is megjegyezte „látszik milyen jó előadás volt, mert senki nem állt fel hogy elmenjen” J. Nahát, ez annyira illő, kétértelmű volt, hogy taps. Tudom, hogy nem úgy értette, de én igen. Azért az előadó védelmében legyen szólva, az előadás tényleg nagyon jól fel volt építve, és tényleg sok mindent tudott a helyről, de nem egy földrajzos előadásnak nevezném.