A Magyar
Földrajzi Társaság tegnap este megtartotta az idei év első előadását, Irán
tematikában. Amennyire vártam az új előadást, annyira sikerült benne
csalódnom.. De komolyan. Ha már én (aki nagyon szeretem ezeket az előadásokat)
annyira szenvedtem, hogy 20 perc után azt hittem felállok és elmegyek, akkor az
már valami. De erről kicsit később.
Az előadást
Ferencz Márton tartotta, aki szemmel láthatóan meghívott tücsköt-bogarat, mert
kivételesen nem hogy ülőhely nem maradt, de állni sem nagyon tudtak már hol az
emberek. De legalább kivételesen az átlagéletkort 50 alá nyomta ezzel
(általában 50+ J). A
fiatalember állítólag földrajz szakot végzett (és Iránban utazásokat vezet
talán), de miután végighallgattam ezt az előadást biztos vagyok benne, hogy
történelmet is és/vagy kultúrtörténetet is tanult…
Az előadást azzal
kezdte, hogy Iránról nem útleírást akar adni, és nem is a politikáról vagy a
vallásról beszélne, hanem inkább a turizmusáról. Hmm. Na, hát ez a turizmust ki
is élte kb. 10 mondatban… Elmondta, hogy a legfontosabb útvonal Iránban
Shiraz-Yazd-Esfaham-Teherán négyese, de mégis a szállodák több mint 50%-a
Mashad városában található. Mashad Irán legszentebb városa, ezért járnak oda
annyian zarándokolni. A 4 nagyváros mind
1500 m tengerszint feletti magasságban található, és az éghajlatuk nem annyira
szélsőséges, mint pl. a perzsa öböl partján fekvő településeknek.
Az előadás többi
része (kb.85%-a), történelemi és kultúrtörténeti beszámoló volt, ahol – mint
már feljebb említettem – majdnem felálltam és eljöttem (mondjuk ki sem tudtam
volna menni a sok rokonságtól…). Amennyire nem akart vallásról beszélni, 25
percen keresztül mesélt Mohamedről, síitáktól, szunnitákról
ki-hova-merre-meddig. Az este folyamán a
leggyakrabban használt szavak, amiket hallottam: oszlopcsarnok, dombormű,
lépcsőzet, dinasztia, Perzsia, hogy csak néhányat említsek. Aztán amikor a
városokhoz ért, megmutatott minden mecsetet és elmondta történetüket, sőt még
más államokban megegyező korban épült mecseteket is mutatott.. Kössz szépen. Az
előadás csúcspontja pedig az Egri csillagokból való felolvasás volt (shoot me
now). Csak mert Gárdonyi megemlített valami Husszeint benne. Na jó, biztos nem
azért. De itt már olyan szinten nem tudtam lekötni az agyamat, hogy az már
borzalom (és felolvasott 1,5 oldalt…).
Hát nagyon
negatívvá vált ez a beszámoló, de sajnos 100%-ig így éreztem. Azt azért
megjegyezném, hogy ez teljesen szubjektív, csak mert nem bírom a történelmet,
lehet másoknak élmény volt ezt hallgatni. A végén még Norbi is megjegyezte
„látszik milyen jó előadás volt, mert senki nem állt fel hogy elmenjen” J. Nahát, ez annyira illő, kétértelmű volt,
hogy taps. Tudom, hogy nem úgy értette, de én igen. Azért az előadó védelmében
legyen szólva, az előadás tényleg nagyon jól fel volt építve, és tényleg sok
mindent tudott a helyről, de nem egy földrajzos előadásnak nevezném.