Földrajzos hírek - június

• - Vietnám aggódik, hogy elveszíti a tengerparti üdülőhelyeit a jövőben a növekvő tenger magasság miatt
• - Gyönyörűségek, nem csak a földrajzot szerető szemeknek :) http://www.guardian.co.uk/environment/gallery/2013/jun/11/satellite-eye-in-pictures#/?picture=410511036&index=0
•  - Colorado Springs megint tűz alatt, zsinórban másodszor :(
•  - Új tudósítás szerint, az Antarktisz jégpáncélja alatt egy nagy sziklás hegység húzódik.
•  - Nicaragua engedélyezte egy kínai konzorciónak, hogy építsenek egy Panama csatornához hasonló csatornát az Csendes-óceán és a Karib-tenger között. Hozzáértők szerint körülbelül 11 évet venne igénybe, és 40 ezer munkalehetőséget biztosítana
•  - Új kutatások szerint az északi földteke 80-as évek kitermelései okozták Afrika magas mértékű szárazságát (Chad-tó)
•  - Ha Bankokba mennél kirándulni az éven – nem lennél egyedül. MasterCard felmérése szerint Bankok a leglátogatottabb kirándulóhely, amelyet közel 16 millió turista látna az éven.
•  - Elsüllyedhet Shanghai? Shanghai és a Pudong körzet nagyon gyors fejlődésnek indult az elmúlt 25 évben. A talaj viszont, amire a várost építették nem, és elkezdett süllyedni. A körzetben 5 millió ember él (4000/km²), és az intenzív fejlődés évi 1,5 cm talajsüllyedést eredményez.

Felfedezők napja a Millenárison (csapó 3.)

Még tartoztam a Felfedezők napjáról az utolsó bejegyzésről. Bizony, már nem is emlékszem mikor volt pontosan, valamikor májusban. Most pedig már akárhogy nézem június van.  Az utolsó cikk, amit meg akartam osztani, az a második előadás volt, amin részt vettem. A vulkánokról, pontosabban azok veszélyeiről, amit talán sokan fel sem fognak. Amit én sem tudtam, hogy valójában a Föld lakosságának 10%-a történelmi időkben működött tűzhányók közelében él ma is. A nagy kérdés, hogy ezek a tűzhányók már örök álmot alszanak-e, vagy csak elbóbiskoltak? A tudósok szerint, minden egyes vulkántól félni kell. Mindig. Az utolsó szunnyadótól is. Lásd, a nemrég bekövetkezett katasztrófát a Fülöp-szigeteken. Igaz a vulkán nem volt inaktív, mégis egy bátor turistacsoport felmerészkedett, és öten életüket vesztették a lezúduló kövektől. Ez a kis példa is szemlélteti az ún. vulkánturizmus veszélyeit.

A felfedezők napján erről közelebbről Harangi Szabolcs előadása ismertette az érdeklődőket. Maga a téma nagyon érdekes volt, az előadás mód kicsit monoton. Természetesen mint vulkanológust őt is az a kérdés foglalkoztatta a legjobban, mikor fognak kitörni a hosszú időn át mélyen szunnyadó vulkánok. Melyik lesz a következő és mikor? Beszámolt, hogy 2000 óta nem volt nagynak számító vulkánkitörés a világon (még a 2011-es izlandi is a kisebb kategóriába tartozott – ugye ott inkább a hatása okozott nagyobb problémákat). Az előző évszázadban 11 nagy vulkánkitörés volt, ebben pedig még egy sem. Egyik legemlékezetesebb szerinte, az 1815-ös indonéziai vulkánkitörés volt, aminek érezhető következményei lettek. Állítólag 1816-ban elmaradt a nyár. Egyébként egyik közismert klímahatása a vulkánkitöréseknek a lehűlés. Szerintük (mármint vulkanológusok szerint) a következő nagy vulkánkitörés egy olyan vulkántól fog származni, ami egy ideje békésen aludt. Mondjuk ehhez nem kell vulkanológusnak lennem, hogy ilyet kijelentsek J. Szerintem is várható majd valamikor a jövőben egy nem várt vulkán kitörése. Megemlítette még Auckland határterületeit, amelyek vulkánmezőre épültek, és egy Bolíviai vulkán az Uturuncu emelkedését 1992 óta. Hát az előadása körülbelül erről szólt, hiányoltam azt az „érdekes” feelinget belőle. Mondott jó dolgokat, de a legtöbb olyasmi, amit kiguglizva is megtalálunk. Ha már ilyesmivel foglalkozik professzionálisan, legalább mondhatott volna infókat, ami azért plusz mínusz laikus embereknek érdekes.

Összeszedtem a legtöbb halálesetet kívánt kitöréseket a múltból, és h mi okozta az emberek halálát elsősorban:

1815 – Trambora, Indonézia: 92 000 halott, halál oka: éhhalál

1883 – Krakatau, Indonézia: 36 417 halott, halál oka: tsunami

1902 – Mt. Pelee, Martinique: 29 025 halott, halál oka: hamuáramlás

1985 – Ruiz, Colombia: 25 000 halott, halál oka: sáráradat

1792 – Unzen, Japán: 14 300 halott, halál oka: a vulkán összeomlása és tsunami

1783 – Laki, Izland: 9 350 halott, halál oka: éhhalál

1919 – Kelut, Indonézia: 5 110 halott, halál oka: sáráramlás

Ezek a halottak számát tekintve a legnagyobbak, voltak ettől nagyobb kitörések is, de nem fenyegettek embereket. Azért érdekes, hogy hogyan okozhatja a vulkánkitörés az emberek éhhalálát, habár ha a kort nézzük, belefér, hogy nem jutott el hozzájuk olyan könnyen élelem. Nyílván azok a halálesetek inkább közvetetten kapcsolhatók a vulkánhoz, és nem azonnali halállal járt.

A veszélyekkel ellentétben, rengeteg utazási iroda van, aki jó pénzért nagyon érdekes utakat szervez vulkánokhoz, amik még aktívak is. Egy jó 9 000 euróért, egész kis világ körüli aktív vulkánlátogatást kaphatnak az érdeklődők, egy hónapon keresztül. Függetlenül a szinte mindig fennálló veszélytől, biztos hogy engem sem hagyna otthon ülni csak az a tény, hogy lehet hogy épp kedve lesz felélednie a vulkánnak. Sajnos eddig nem sok helyen voltam, ahol aktív vagy inaktív vulkánt láttam volna, de amikor voltam, nem hagytam ki. És ezt még a hozzá kapcsolódó jó két órás séta sem tudta megváltoztatni, az élmény meg egyenesen felejthetetlen volt.

Tömeg a világ tetején...

Először erről, csak 1-2 mondattal akartam szólni, mint friss földrajzos hír, de miután végig olvastam a cikket úgy döntöttem, érdemes egy hosszabb beszámolóra.

A világ, de főleg Nepál a napokban (1953.május 29) a Mount Everest meghódításának 60. évfordulóját ünnepelte. A bátor új-zélandi hegymászó, Sir Edmund Percival Hillary és serpája a nepáli Tenzing Norgay személyében történt meg az első feljegyzett érkezés. Na most, az egyik londoni kiállításon, egy sokkoló képpel találkozhatnak az érdeklődők. Egy forgalmi dugó látszik az ún. Hillary step-en, (egy körülbvelül 12 mérteres egyenes szikla, több mint 8800m tengerszint feletti magasságon), több tíz bátor emberke várja az utat, hogy felléphessen a tetejére… Nem nagyon talál ez precedenst, hogy egy ekkora magasságon túlzsúfoltság legyen az emberek legnagyobb gondja. Ami még megdöbbentőbb, hogy körülbelül 7600 m tengerszint feletti magasságnál, olyan 200 mászó sorakozik a feljutásra. 

Még az sem magyarázza a tényt, hogy meteorológiai szempontokból május vége az ideális idő megpróbálni a csúcs meghódítását, és hogy az utazási irodák „akciós évfordulós” csomagokat kínálnak a vakmerő mászóknak. Ez évben már 520-an érték el a csúcsot. Múlt héten, Arunima Sinha, egy 26 éves féllábú rendőrgyakornok Indiából volt az első nő aki felért, 2 nappal később a 80 éves japán lett a legidősebb, és 2010-ben hódította meg a legfiatalabb személy az Everestet, az amerikai Jordan Romero személyében, aki akkor 13 éves volt.

A valaha a legkihívóbb hegynek vélt Everest, ma már a könnyű mászás hírét kelti, állítólag megfelelő kondícióval, és tréninggel bárki feljuthat a tetejére. Persze ennek megvannak a következményei is. Állítólag a a 1996-os tragédiát, ahol 8 mászó meghalt és többen súlyos sérüléseket szenvedtek, pont az „üzletesítés” okozta. Állítólag túl sok „gazdag, tapasztalatlan egyén” (34) tartózkodott aznap a hegyen, ami a torlódást – és végül a tragédiát okozta.

Manapság fizikai sérülésekbe torkollnak a türelmetlenségek a mérges sorokban. A serpák gazdag ügyfeleknek (50 000 font értéket fizetnek nekik) erősítik ki a köteleket, amivel lelassítják a haladást. Ezek a mérges sorok és a keresztbe kasul kötelek ma már általánosak a hegyen. A hegy lassan elveszíti a szentségét, ahogyan eddig tartották – a tibeti buddhisták a Világegyetem Anyaistennőjének nevezik, a nepáliak az Egek Istennőjének.

Nem beszélve a pénzügyi oldaláról a dolognak. Nepál köztudottan a legszegényebb országok közé tartozik, de azok, akik az Everest vonalon élnek folyamatos pénzforrásnak örvendhetnek. Így egyre mérgesebb a gazdasági helyzet is az emberek között. Jelenleg, évente 35 000 hegymászó érkezik a régióba, amiből engedélyekre a nepáli kormány 2.2 millió fontot könyvelhetett el, 337 hegymászónak.  Egyébként a pénz kérdés és a meggazdagodási vágy is elég negatív hatással van az egész Everest képre. A gazdag nyugati hegymászók nagyon sok pénzt fizetnek a serpáknak, hogy cipeljék fel a luxus sátraikat, miközben nagyon gyakran még a nevüket sem tudják. Mire felérnek, már tea és hálózsák várja őket készen a sátorban. A pénzről természetesen meglehetne említeni a sok nagy céget, akik az Everestet használják promóciós anyagként, és egész egyszerűen az egyre könnyebb módokat a feljutásra és hogy az embereknek módjuk legyen véghezvinni az utat, ami azért érthető, hogy egyre több embert vonz, hiszen eredményként a világ tetején állhatnak.

Nagyon érdekesnek találtam a cikket, aminek a lényegét próbáltam itt átadni, ami kicsit hosszúra is sikerült, de valahogy amikor az információkban válogattam, mindet túl érdekesnek találtam ahhoz, hogy kihagyjam. Egyben elszomorít, hogy a világon, azt a nagyon kevés érintetlen területet (vagy kevés ember által érintett területet), egyre jobban ellepik az olyan emberek, akik pusztán azért mennek oda, hogy mondhassál, ők ott is voltak. Sajnos ez látható a kedvenc helyemmel is – az Antarktisszal, ami egyre több turistát vonz, akik ott mást nem tesznek, mint kárt.. De ebbe nem megyek bele, olvashattok korábbi írásokban róla.

Az Everesttel az aktuális brit National Geographic magazin foglakozik, valószínűleg a közeljövőben a magyarban is megjelenik. Az eredeti cikket pedig itt lehet olvasni.

"Whether you go to heaven or hell, you have to go via Atlanta"

Meg kellett osztanom ezt a nagyon szép képet. A globális repülőgépútvonalakat mutatja. Nagyon érdekes. Mint ahogy az egyik véleményező írja is, mintha Afrikában, és Dél-Amerikában nem élnének túl sokan...

Bővebb magyarázatok itt olvashatók, néhány nagyon érdekes ponttal.

Helmut Newton kiállítás a Szépművészetiben

     A napokban megtekintettem a Helmut Newton kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Ez volt a második látogatásom ott, kellemesebb légkörrel. Igaz, hogy az első amin voltam az a Cézanne kiállítás volt, és egy vasárnap délután, rengeteg látogatóval. Ezt persze lehetett betudni az időpontnak és Cézanne-nak is. Nyílván, Helmut Newton nevét kevesebben ismerik. Én sem. Nem ismertem. Egy hirtelen ötletből mentünk be. Fotói voltak kiállítva. Mint kiderült hírességeket és kevésbé hírességeket is fotózott Berlinben, Párizsban vagy Beverly Hills-ben. A kiállítás második fele, azokat a fotókat mutatta, amelyeket különböző divatcégeknek készített. A képek itt már színesek voltak.

     Elég jó képek voltak, a nagyrésze valami miatt tetszett, persze voltak kicsit elvont vagy akár morbid-felé közelítő képek. A kiállítást pozitívan értékelem összességében, jól elolvasva és megnézve is megtekinthető 1-1,5 óra alatt. Persze ha másoknak is olyan szerencséjük van, mint nekünk volt és elkerülik a tömeget.