Felfedezők napja a Millenárison (csapó 3.)

Még tartoztam a Felfedezők napjáról az utolsó bejegyzésről. Bizony, már nem is emlékszem mikor volt pontosan, valamikor májusban. Most pedig már akárhogy nézem június van.  Az utolsó cikk, amit meg akartam osztani, az a második előadás volt, amin részt vettem. A vulkánokról, pontosabban azok veszélyeiről, amit talán sokan fel sem fognak. Amit én sem tudtam, hogy valójában a Föld lakosságának 10%-a történelmi időkben működött tűzhányók közelében él ma is. A nagy kérdés, hogy ezek a tűzhányók már örök álmot alszanak-e, vagy csak elbóbiskoltak? A tudósok szerint, minden egyes vulkántól félni kell. Mindig. Az utolsó szunnyadótól is. Lásd, a nemrég bekövetkezett katasztrófát a Fülöp-szigeteken. Igaz a vulkán nem volt inaktív, mégis egy bátor turistacsoport felmerészkedett, és öten életüket vesztették a lezúduló kövektől. Ez a kis példa is szemlélteti az ún. vulkánturizmus veszélyeit.

A felfedezők napján erről közelebbről Harangi Szabolcs előadása ismertette az érdeklődőket. Maga a téma nagyon érdekes volt, az előadás mód kicsit monoton. Természetesen mint vulkanológust őt is az a kérdés foglalkoztatta a legjobban, mikor fognak kitörni a hosszú időn át mélyen szunnyadó vulkánok. Melyik lesz a következő és mikor? Beszámolt, hogy 2000 óta nem volt nagynak számító vulkánkitörés a világon (még a 2011-es izlandi is a kisebb kategóriába tartozott – ugye ott inkább a hatása okozott nagyobb problémákat). Az előző évszázadban 11 nagy vulkánkitörés volt, ebben pedig még egy sem. Egyik legemlékezetesebb szerinte, az 1815-ös indonéziai vulkánkitörés volt, aminek érezhető következményei lettek. Állítólag 1816-ban elmaradt a nyár. Egyébként egyik közismert klímahatása a vulkánkitöréseknek a lehűlés. Szerintük (mármint vulkanológusok szerint) a következő nagy vulkánkitörés egy olyan vulkántól fog származni, ami egy ideje békésen aludt. Mondjuk ehhez nem kell vulkanológusnak lennem, hogy ilyet kijelentsek J. Szerintem is várható majd valamikor a jövőben egy nem várt vulkán kitörése. Megemlítette még Auckland határterületeit, amelyek vulkánmezőre épültek, és egy Bolíviai vulkán az Uturuncu emelkedését 1992 óta. Hát az előadása körülbelül erről szólt, hiányoltam azt az „érdekes” feelinget belőle. Mondott jó dolgokat, de a legtöbb olyasmi, amit kiguglizva is megtalálunk. Ha már ilyesmivel foglalkozik professzionálisan, legalább mondhatott volna infókat, ami azért plusz mínusz laikus embereknek érdekes.

Összeszedtem a legtöbb halálesetet kívánt kitöréseket a múltból, és h mi okozta az emberek halálát elsősorban:

1815 – Trambora, Indonézia: 92 000 halott, halál oka: éhhalál

1883 – Krakatau, Indonézia: 36 417 halott, halál oka: tsunami

1902 – Mt. Pelee, Martinique: 29 025 halott, halál oka: hamuáramlás

1985 – Ruiz, Colombia: 25 000 halott, halál oka: sáráradat

1792 – Unzen, Japán: 14 300 halott, halál oka: a vulkán összeomlása és tsunami

1783 – Laki, Izland: 9 350 halott, halál oka: éhhalál

1919 – Kelut, Indonézia: 5 110 halott, halál oka: sáráramlás

Ezek a halottak számát tekintve a legnagyobbak, voltak ettől nagyobb kitörések is, de nem fenyegettek embereket. Azért érdekes, hogy hogyan okozhatja a vulkánkitörés az emberek éhhalálát, habár ha a kort nézzük, belefér, hogy nem jutott el hozzájuk olyan könnyen élelem. Nyílván azok a halálesetek inkább közvetetten kapcsolhatók a vulkánhoz, és nem azonnali halállal járt.

A veszélyekkel ellentétben, rengeteg utazási iroda van, aki jó pénzért nagyon érdekes utakat szervez vulkánokhoz, amik még aktívak is. Egy jó 9 000 euróért, egész kis világ körüli aktív vulkánlátogatást kaphatnak az érdeklődők, egy hónapon keresztül. Függetlenül a szinte mindig fennálló veszélytől, biztos hogy engem sem hagyna otthon ülni csak az a tény, hogy lehet hogy épp kedve lesz felélednie a vulkánnak. Sajnos eddig nem sok helyen voltam, ahol aktív vagy inaktív vulkánt láttam volna, de amikor voltam, nem hagytam ki. És ezt még a hozzá kapcsolódó jó két órás séta sem tudta megváltoztatni, az élmény meg egyenesen felejthetetlen volt.