Tömeg a világ tetején...

Először erről, csak 1-2 mondattal akartam szólni, mint friss földrajzos hír, de miután végig olvastam a cikket úgy döntöttem, érdemes egy hosszabb beszámolóra.

A világ, de főleg Nepál a napokban (1953.május 29) a Mount Everest meghódításának 60. évfordulóját ünnepelte. A bátor új-zélandi hegymászó, Sir Edmund Percival Hillary és serpája a nepáli Tenzing Norgay személyében történt meg az első feljegyzett érkezés. Na most, az egyik londoni kiállításon, egy sokkoló képpel találkozhatnak az érdeklődők. Egy forgalmi dugó látszik az ún. Hillary step-en, (egy körülbvelül 12 mérteres egyenes szikla, több mint 8800m tengerszint feletti magasságon), több tíz bátor emberke várja az utat, hogy felléphessen a tetejére… Nem nagyon talál ez precedenst, hogy egy ekkora magasságon túlzsúfoltság legyen az emberek legnagyobb gondja. Ami még megdöbbentőbb, hogy körülbelül 7600 m tengerszint feletti magasságnál, olyan 200 mászó sorakozik a feljutásra. 

Még az sem magyarázza a tényt, hogy meteorológiai szempontokból május vége az ideális idő megpróbálni a csúcs meghódítását, és hogy az utazási irodák „akciós évfordulós” csomagokat kínálnak a vakmerő mászóknak. Ez évben már 520-an érték el a csúcsot. Múlt héten, Arunima Sinha, egy 26 éves féllábú rendőrgyakornok Indiából volt az első nő aki felért, 2 nappal később a 80 éves japán lett a legidősebb, és 2010-ben hódította meg a legfiatalabb személy az Everestet, az amerikai Jordan Romero személyében, aki akkor 13 éves volt.

A valaha a legkihívóbb hegynek vélt Everest, ma már a könnyű mászás hírét kelti, állítólag megfelelő kondícióval, és tréninggel bárki feljuthat a tetejére. Persze ennek megvannak a következményei is. Állítólag a a 1996-os tragédiát, ahol 8 mászó meghalt és többen súlyos sérüléseket szenvedtek, pont az „üzletesítés” okozta. Állítólag túl sok „gazdag, tapasztalatlan egyén” (34) tartózkodott aznap a hegyen, ami a torlódást – és végül a tragédiát okozta.

Manapság fizikai sérülésekbe torkollnak a türelmetlenségek a mérges sorokban. A serpák gazdag ügyfeleknek (50 000 font értéket fizetnek nekik) erősítik ki a köteleket, amivel lelassítják a haladást. Ezek a mérges sorok és a keresztbe kasul kötelek ma már általánosak a hegyen. A hegy lassan elveszíti a szentségét, ahogyan eddig tartották – a tibeti buddhisták a Világegyetem Anyaistennőjének nevezik, a nepáliak az Egek Istennőjének.

Nem beszélve a pénzügyi oldaláról a dolognak. Nepál köztudottan a legszegényebb országok közé tartozik, de azok, akik az Everest vonalon élnek folyamatos pénzforrásnak örvendhetnek. Így egyre mérgesebb a gazdasági helyzet is az emberek között. Jelenleg, évente 35 000 hegymászó érkezik a régióba, amiből engedélyekre a nepáli kormány 2.2 millió fontot könyvelhetett el, 337 hegymászónak.  Egyébként a pénz kérdés és a meggazdagodási vágy is elég negatív hatással van az egész Everest képre. A gazdag nyugati hegymászók nagyon sok pénzt fizetnek a serpáknak, hogy cipeljék fel a luxus sátraikat, miközben nagyon gyakran még a nevüket sem tudják. Mire felérnek, már tea és hálózsák várja őket készen a sátorban. A pénzről természetesen meglehetne említeni a sok nagy céget, akik az Everestet használják promóciós anyagként, és egész egyszerűen az egyre könnyebb módokat a feljutásra és hogy az embereknek módjuk legyen véghezvinni az utat, ami azért érthető, hogy egyre több embert vonz, hiszen eredményként a világ tetején állhatnak.

Nagyon érdekesnek találtam a cikket, aminek a lényegét próbáltam itt átadni, ami kicsit hosszúra is sikerült, de valahogy amikor az információkban válogattam, mindet túl érdekesnek találtam ahhoz, hogy kihagyjam. Egyben elszomorít, hogy a világon, azt a nagyon kevés érintetlen területet (vagy kevés ember által érintett területet), egyre jobban ellepik az olyan emberek, akik pusztán azért mennek oda, hogy mondhassál, ők ott is voltak. Sajnos ez látható a kedvenc helyemmel is – az Antarktisszal, ami egyre több turistát vonz, akik ott mást nem tesznek, mint kárt.. De ebbe nem megyek bele, olvashattok korábbi írásokban róla.

Az Everesttel az aktuális brit National Geographic magazin foglakozik, valószínűleg a közeljövőben a magyarban is megjelenik. Az eredeti cikket pedig itt lehet olvasni.