Wáááá....brrrr...

Figyelmembe került egy iromány, amely bizonyos Ian Frazier íróról szólt, ami alapjában véve nem lett volna túl érdekes számomra, mert fogalmam sincs ki az, de a könyv címe, amit írt az „Travel sin Siberia” felkeltette az érdeklődésemet. Ez egy interjú volt a fickóval, hogy hogyan szerette meg Szibériát és miért. Aztán miután elolvastam, alapjában véve ekkor a tuskót még nem láttam. Nem tudom, hogy ezt csak a cikk okozta-e, de nagyon unszimpatikussá vált nekem már az elején.

Ahogy elkezdi mesélni, hogy milyen volt, amikor Oroszországban járt. A nagy amerikai. A tipikus amerikai (már bocsánat, és tisztelet a kivételnek), akinek gőze sincs, hogy a kelet-európai országokat eszik-e vagy isszák. Elmondja milyen szovjetes volt, a régi képeslap amin egy mezőgazdasági épületet ábrázolt. Hogy ilyet Amerikában, sosem tennének képeslapra. Vagy hogy a szovjetek mindent betonból építettek és a beton ha megázik, valami fura szaga van. Itt már kezdett elszállni az agyam, mert Amerikában nincs beton, ugye? Vagy amikor meglátott egy alapiskolát, hogy mennyire más. Hát mit gondolt? Eddig ki sem mozdult Amerikából, de még annyira sem volt nyitott, hogy utána nézzen dolgoknak, aztán erről büszkén mesél… A másik dolog, amikor mondta, hogy utaztak vonaton, és hogy 52 óráig tartott az út, amit azzal magyarázott, hogy túl lassan ment a vonat. Az fel sem merült benne, hogy nem a vonat ment lassan, csak akkora távolságot annyi idő alatt tesz meg?? Aztán amikor azt mondta, hogy itt tanulta meg először, hogy a -40°F és -40°C nem ugyanannyi… na akkor döntöttem el, hogy ezt le kell írnom. Mondjuk ez megmagyarázná kicsit, hogy miért gondolta, hogy lassú volt a vonat… Lehet a más mértékegységekkel sem volt nagyon tisztában.

Volt még 1-2 dolog, amin fennakadtam, de ezek voltak a leglényegesebbek. Nem akartam gonosz lenni, sem túlzásokba esni, de ez van. Valami nem stimmelt az interjúval, és a fickóval. Ha már valaki utazó, és erről könyvet is ír, annak legyen már valami fogalma dolgokról. És félreértés ne essék az oroszokat sem próbálom védeni. Róluk nekem is megvan a saját véleményem. De ez itt nem arról szólt. 

Bajkál-tó, a negyedik óceán

A Földrajzi Társaság e naptári év utolsó előadása volt a héten „Bajkál – a 4. Óceán” címmel. A cím nagyon találóan jellemezte a tényt, hogy a Bajkál-tó szubkontinensek találkozásánál és mozgásának következtében keletkezett, egy kontinensi ároknál, az Amurnál. Földrajz és földtörténeti kutatók állítják, hogy évmilliók távlatában, pont ezen a helyen fog megnyílni a 4. óceán. A Bajkál-tó folyamatosan szélesedik, 10 évvel ezelőtti önmagához képest már 20cm-el szélesebb.

A Bajkál déli környékének legnagyobb központja Irkutsz nevű város, ami tulajdonképpen Oroszország keleti fele, Moszkvától több mint 5000 km-re. Ettől a helytől északabbra (pontosabban a Bajkál-tó északi részétől), már a keményebb Szibéria van, nagy részében kihasználatlan terület (max. vízierőművek és bányákat). Annak ellenére, hogy maga Irkutsz városa is Oroszországnak déli részén van, elég hihetetlen, hogy jóformán ettől északabbra már csak a zordság van.

E tény miatt is, már évszázadokkal ezelőtt megindult a gondolat, hogy valahogyan össze kellene kötni a két helyet, hiszen nem lehet az, hogy a cár 5 hónapot utazzon, hogy eljusson egyik helyről a másikra. Eladni pedig nem akarták, mint Alaszkával tették, nem akarták Vlagyivosztokot (Japán és Kína miatt) logisztikai-transzport okok végett elveszíteni. Így keletkezett a Transzszibéria vasút gondolta, 3. Sándor cártól 1800-as évek végében.

Akkoriban 3000 km-t építettek meg első körben, ami 15 év alatt lesz készen. A vasútvonal megtétele Moszkvától Vlagyivosztokig kezdetben 12 napot vett igénybe, ma ez már csak 9 nap. A része a Bajkál-tó dél-nyugati csücskénél elég bonyolultan alakult.Rájöttek, hogy több száz hidat és alagutakat kell építeniük. A vonat csigalépcső szerű formába vágott alagutakon tesz meg hosszú kilométereket, néhol 300°-ban tekeredik, kanyarodik át a hegyek belsejében. Régen Irkutsz város közelében a vasútvonal teljesen a tó mellett haladt, ma már 30-40 km-el beljebb, így a tájat megcsodálni vonatból, már csak drága pénzért lehet nosztalgia járatokon.

A Bajkál természetföldrajza

Akkor még pár mondatban megpróbálom összefoglalni a Bajkál természetföldrajzát. Ez a világ legnagyobb édesvizű tava, annyira tiszta vizű, hogy 40 méterig le lehet látni az aljára. Vízhozama akkora, mint az amerikai Nagy-tavaké összesen. Nagyon sok endemikus élőlénynek ad otthont, vagyis ezek a fajok máshol nem lelhetők fel. A Bajkál-tóból ered az Angara folyó. Legnagyobb szigete az Olhon - sziget, amely 71 km hosszú és 20 km széles, mégis megtalálható a területén tajga, sztyeppe, tundra, magashegyi vidék, sivatag. A sziget nemcsak az idegenforgalom, de a táltizmus központja is. Ezzel van összefüggésben az itt található ún. Sámán szikla, amely földrajzi szempontból azért érdekes, mert a szikla egyik fele még a Bajkál-tóban van, a másik pedig már az Angara folyóban. Táltizmus, sámánizmus szempontból pedig állítólag akkora jelentősége van, hogy arra egy külön előadás kellene, de talán annyi, hogy a Sámán sziklán van egy mélyedés, ami végülis mint egy utacska a szikla tetejére, és aki ezen átmegy, skizofrénizmus tüneteit produkálja és hasonlók. Nagyon sok sámán jár ide találkozókra, meditálni és egyebek. Még megemlíteném a honos állatkát a nerpát, ami a fókák családjába tartozik, mégis csak itt él, legközelebbi rokonai az Északi- Jeges tengerben, ami szintén bizonyítja, hogy hajdanán a Bajkál-tó összeköttetésben állt az óceánnal. Ezek a fókák sokkal mélyebbre tudnak lemerülni a vízben, mint a tengeri társaik, kedvenc eledelük pedig egy olyan haltípus, aminek 40%-a olaj, így ez okozza ezeknek a fókáknak a pufiságát :).

80 nap alatt a Föld körül foggal körömmel..

Szerdán volt a Magyar Földrajzi Társaság első idei (2013/2014-es) előadása. A megszokott helyen a megszokott arcokkal. A téma 80 nap(lap) alatt a föld körül Phileas Fogg-gal.

Amin először meglepődtem, az a prezentáció megjelenése volt, már az első szlájdnál felfigyeltem, hogy itt valami nem stimmel, túl szépen szerkesztett, nem olyan mint máskor ami tőlük szokott lenni. Ezt inkább valami ügyes készítő állíthatta össze. Mind a végén kiderült, valóban.

Az előadás lényege végülis a Phileas Fogg dédunokájának az utazása volt, aki 2012-ben, az UNESCO és a Royal Geographical Society támogatásával megtette a dédapja útvonalát, azzal a feltétellel, hogy közben 80 UNESCO emlékművet is meg kellett látogatnia. Kapott 20 ezer fontot és valami travel cardot, amivel a repülőgép ingyenes volt neki. Az a helyzet, hogy ezt nem is nagyon szeretném ragozni, mert egy az nincs mit, másik az hogy semmi érdekeset nem tudtam meg földrajzi szempontból. Én láttam anno a 80 nap alatt a föld körül mesét, meg filmet is, az tetszett, de különösebben újat nem lehet róla mondani.

A végén kiderült, hogy az említett könyv a héten jelenik meg, tehát feltételezem ennek az alkalmából tartották ezt az előadást, vagy nem volt éppen témájuk amiről beszámolhattak volna, nem tudom. Ez megmagyarázta a szép megjelenítését is a prezentációnak, mert nyilvánvalóan a könyvből voltak a képek. A következő 1 hét múlva biztosan jó lesz, ugyanis ígértek benne infókat a transzszibériai expresszről.