Bajkál-tó, a negyedik óceán

A Földrajzi Társaság e naptári év utolsó előadása volt a héten „Bajkál – a 4. Óceán” címmel. A cím nagyon találóan jellemezte a tényt, hogy a Bajkál-tó szubkontinensek találkozásánál és mozgásának következtében keletkezett, egy kontinensi ároknál, az Amurnál. Földrajz és földtörténeti kutatók állítják, hogy évmilliók távlatában, pont ezen a helyen fog megnyílni a 4. óceán. A Bajkál-tó folyamatosan szélesedik, 10 évvel ezelőtti önmagához képest már 20cm-el szélesebb.

A Bajkál déli környékének legnagyobb központja Irkutsz nevű város, ami tulajdonképpen Oroszország keleti fele, Moszkvától több mint 5000 km-re. Ettől a helytől északabbra (pontosabban a Bajkál-tó északi részétől), már a keményebb Szibéria van, nagy részében kihasználatlan terület (max. vízierőművek és bányákat). Annak ellenére, hogy maga Irkutsz városa is Oroszországnak déli részén van, elég hihetetlen, hogy jóformán ettől északabbra már csak a zordság van.

E tény miatt is, már évszázadokkal ezelőtt megindult a gondolat, hogy valahogyan össze kellene kötni a két helyet, hiszen nem lehet az, hogy a cár 5 hónapot utazzon, hogy eljusson egyik helyről a másikra. Eladni pedig nem akarták, mint Alaszkával tették, nem akarták Vlagyivosztokot (Japán és Kína miatt) logisztikai-transzport okok végett elveszíteni. Így keletkezett a Transzszibéria vasút gondolta, 3. Sándor cártól 1800-as évek végében.

Akkoriban 3000 km-t építettek meg első körben, ami 15 év alatt lesz készen. A vasútvonal megtétele Moszkvától Vlagyivosztokig kezdetben 12 napot vett igénybe, ma ez már csak 9 nap. A része a Bajkál-tó dél-nyugati csücskénél elég bonyolultan alakult.Rájöttek, hogy több száz hidat és alagutakat kell építeniük. A vonat csigalépcső szerű formába vágott alagutakon tesz meg hosszú kilométereket, néhol 300°-ban tekeredik, kanyarodik át a hegyek belsejében. Régen Irkutsz város közelében a vasútvonal teljesen a tó mellett haladt, ma már 30-40 km-el beljebb, így a tájat megcsodálni vonatból, már csak drága pénzért lehet nosztalgia járatokon.

A Bajkál természetföldrajza

Akkor még pár mondatban megpróbálom összefoglalni a Bajkál természetföldrajzát. Ez a világ legnagyobb édesvizű tava, annyira tiszta vizű, hogy 40 méterig le lehet látni az aljára. Vízhozama akkora, mint az amerikai Nagy-tavaké összesen. Nagyon sok endemikus élőlénynek ad otthont, vagyis ezek a fajok máshol nem lelhetők fel. A Bajkál-tóból ered az Angara folyó. Legnagyobb szigete az Olhon - sziget, amely 71 km hosszú és 20 km széles, mégis megtalálható a területén tajga, sztyeppe, tundra, magashegyi vidék, sivatag. A sziget nemcsak az idegenforgalom, de a táltizmus központja is. Ezzel van összefüggésben az itt található ún. Sámán szikla, amely földrajzi szempontból azért érdekes, mert a szikla egyik fele még a Bajkál-tóban van, a másik pedig már az Angara folyóban. Táltizmus, sámánizmus szempontból pedig állítólag akkora jelentősége van, hogy arra egy külön előadás kellene, de talán annyi, hogy a Sámán sziklán van egy mélyedés, ami végülis mint egy utacska a szikla tetejére, és aki ezen átmegy, skizofrénizmus tüneteit produkálja és hasonlók. Nagyon sok sámán jár ide találkozókra, meditálni és egyebek. Még megemlíteném a honos állatkát a nerpát, ami a fókák családjába tartozik, mégis csak itt él, legközelebbi rokonai az Északi- Jeges tengerben, ami szintén bizonyítja, hogy hajdanán a Bajkál-tó összeköttetésben állt az óceánnal. Ezek a fókák sokkal mélyebbre tudnak lemerülni a vízben, mint a tengeri társaik, kedvenc eledelük pedig egy olyan haltípus, aminek 40%-a olaj, így ez okozza ezeknek a fókáknak a pufiságát :).