Sunday, August 24, 2014

Toulouse-Lautrec kiállítás, utolsó pillanatban

Igaz utolsó nap, de végül eljutottam a Toulouse-Lautrec kiállításra a Szépművészetibe. Amióta megtudtam, hogy lesz, készülök rá, csak mert olvastam az életrajzi könyvét (amit a Kossuth kiadó adott ki sorozatban), és úgy gondoltam így látnom kell. Cézanne-ra is elmentem annak idején.

Ami a tömeget illeti, körülbelül pont annyian voltak mint a Cézanne-on. Igaz akkor is kábé az utolsó hétvégén mentem, úgyhogy nem tudom, hogy ez ennek-e a következménye, vagy mert vasárnaponként járok. De ami az emberek mennyiségét illeti, annyian voltak. Ami annyit tesz, hogy nehéz volt közlekedni, sokan torlódtak, főleg a szebb képek előtt és a fontosabb/hosszabb írások körül.


Maguk a képek olyan plakát-szerű, főleg újságokban és ténylegesen plakáton megjelent képek voltak, legtöbb ceruza skicc-nek látszott, kevesebb volt színes. Majdnem mind litográfia volt, amik – mint később kiderült – kőre festett képről keletkeznek. Nem vagyok nagyon művész lélek, mint írtam nem is az volt az elsődleges célom, tényleg csak a könyv miatt mentem, ezért a művészi oldalába nem megyek bele kicsit sem. A litográfiával kiégtem J. Olyan jó 90 perc kell a végignézéshez, ha tényleg mindent látni akar az ember.


Összefoglalva, az volt amire számítottam, nem csalódtam, és még a múzeum shop-ban is nyári vásár volt. Nem túl sok dolog van akcióban, de akit érdekel, az még augusztus végéig megnézheti, addig tart. 

4 comments:

Andrea said...

Azért irigyellek ám, hogy ott voltál :), csak az Aranymetszésben láttam, amikor beszámoltak róla nem sokkal a nyitás után.
A Kossuth Kiadós életrajzi regény nálam is várólistás, de ajánlom, amit olvastam, a Moulin Rouge-t :). Bár a címe becsapós.

repkuty said...

Hát lehet az el kéne olvasnom, mert a Kossuth-féle Toulouse-lautrec könyv nem volt nagyon izgalmas... Lehet, hogy az élete volt kicsit lapos... nem tudom, de pl. a Cézanne-os remek volt...

Andrea said...

Akkor ez (a Vince Kiadós) izgalmasabb, bár bevallom, már az elején majdnem sírtam, amikor a kettős lábtöréséről olvastam. A Moulin Rouge jó kis korrajz is egyben és részletesen ír az atelier-beli napokról, azt a részt nagyon szerettem :).

repkuty said...

Igen, arra a részre emlékszem ebből a könyvből is. Kicsit úgy éreztem szégényt még az ág is húzza...