Kellemes nagykarácsonyt és kiskarácsonyt mindenkinek !! :)

Elfogy a Föld...

A billion could live off the earth; 6 billion living as we do is far too many, and you run out of planet in no time. James Lovelock

Lezárult a koppenhágai klímakonferencia, különösebb eredmény nélkül. Az államok képviselőinek elég nehéz volt döntést hozniuk, még 13 nap után is. Az előre – világfontosságúnak minősített konferencia – legfőbb programja a globális felmelegedés csökkentése lett volna, az egyes államok széndioxid kibocsátásának 50%-os csökkenése, valamint a fejlődő országok támogatása, miszerint ezek ne érezzék meg a kibocsátás csökkentése miatt rájuk nehezedett negatív gazdasági eredményeket.

A klímakonferencia eredménye egy 2 és fél oldalas egyezmény lett, ami még csak nem is bír jogi erővel. Lényege, hogy a hőmérsékletnövekedés nem lépheti túl a 2 ºC. Ugyanakkor, a résztvevő államok képviselői, tudomásul vették az elhangzottakat, és elnapolták a döntéshozatalt, talán a következő évi Mexico Cityben megrendezésre kerülő konferenciára. Ez a „tudomásul vevés”, körülbelül egyenlő a nullával, mert lefordítva az államok képviselői annyit mondtak, itt voltunk, elmondtátok amit akartok, de mi úgy jöttünk ide hogy folytatni fogjuk amit eddig csináltuk, és ezt is fogjuk tenni, csak most már kicsit officiálisabban.

A hőmérséklet növekedés szabályozásának sem örült mindenki. A Csendes- és Indiai- óceán kicsi szigetei, már így is túlzottan megérzik a hőemelkedés növekedés hátulütőit. A legtöbbjük, már most árvizektől szenved, legtöbbjük erősen szeretett volna döntést hozni. Tuvalu szigete közölte, hogy ők, most is már csak maximum 1,5 ºC -os növekedést tudnák elbírni. A Maldív-szigetek, köztudottan a világ legalacsonyabban fekvő helye. Az új elnök, már új lakhelyeket szemel ki lakosainak Indiában, Srí Lankán vagy Ausztráliában, a jövőre nézve. Ezek a kis szigetállamok teljesen klímasemlegessé válnak, ami sajnos semmit sem jelentene, mert világszinten ők csak a gázok 0,06 %-át bocsájtják ki.

Röviden összefoglalva, ennyi mondható el, erről a kudarcba fulladt planetáris konferenciáról. Ezek az állam képviselők még mindig a jelen gazdagságával és jólétével vannak elfoglalva, ahelyett hogy a jövőbe néznének. Ilyeneknek azt kívánom, hogy ébredjenek fel így ők, 155 év múlva például, amikor lehet már ételük sem lesz, mert sivatagossá válik a Föld összes termőföldje, vizet hetente egyszer kapjanak vizeskocsiból, és napi 45 ºC-nál tegyék napi teendőiket. Mert ha ez így folytatódik, sajnos ez lesz a végeredménye azok számára is, akik már most megérzik a klímaváltozás kellemetlen hatásait és cselekednének ellene, miközben nem egyedülálló változásokra kellene gondolni, hanem csoportos és nagy céges csökkenések mintapéldául.

The road

Comac McCarthy mesteri munkája THE ROAD, nemhiába nyert Pulitzer díjat. Regényének főhőse egy hat év körüli fiúcska, pontosan nincs meghatározva a kora sem a neve, ahogyan az édesapjának sem.

Sok információt még nem olvastam a könyvről, úgyhogy háttér infóval nem tudok szolgálni. Annyit tudok, hogy a belőle készülő film, amelynek mozibemutatója novemberre várható, Oscar várományosnak hirdetik. Remélem az adaptáció miatt :).

A könyv egy katasztrófa súlytotta Amerikába kalauzol el minket, amelyben apa és fia életükért menekülve vágnak át a kihalt, hamuval borított Amerika földjén, hogy leérjenek délre a partra, ahol legalább az időjárás szélsőséges viszontagságai miatt nem kell aggódniuk.

„You forget what you want to remember and you remember what you want to forget”

Az apa erős jellem, akinek legfőbb célja, hogy kisfiát megvédje és biztonságos helyre jutassa. Próbál ételt szerezni ahonnan csak tud, ami nem könnyű, tekintettel a körülményekre. Van úgy hogy napokig nem esznek és szinte az egész könyvön át, általában éheznek. Egy pisztolyuk van, amivel megvédhetik magukat, de abban is csak egy töltény. Egy bevásárlókocsit tolnak magukkal, amiben minden „vagyonukat” viszik. Esőn és hón keresztül vágtáznak, miközben az apa súlyos tüdő beteg.

A gyerek a jót képviseli a regényben, a „tűz hordozóját”. Nagyszerűen tükröződik a személyiségén, hogy nem sok emberrel találkozott élete során, mindenkinek megörül, már akik a „jó fiúk” közül valók, mint ők. Amikor meglát egy másik kisfiút – akiről még mindig nem tudni valóságos volt e vagy csak képzelte – folyton őt emlegette, és bánta hogy nem vitték magukkal, ahogyan a kutyát is. Sokáig sokkban marad, amikor szemtanúi lesznek, ahogyan feltételezhetően a „rossz emberek”, fogvatatott embereket ettek. Neki köszönheti egy öreg bácsika is, akivel út közben találkoztak, hogy kapott a kevés ételükből, és neki köszönheti a rabló is, hogy az apja végül visszaadja neki a ruháit (meg akarta büntetni, amiért ő is elvitte mindenüket – mármint a rabló). Talán a gyerek személyiségét leginkább az tükrözi, amikor egy bunkert találnak tele étellel és elraktározott hasznos holmikkal. Annak ellenére, hogy az olvasónak a könyv ennek a szakaszára nyilvánvalóvá válik, hogy nem sokan maradhattak élve, a gyerek bűntudatot érez, hogy elfogyasztják más ételét, és felhasználják mások készletét. Nagyon sokatmondó, ahogyan köszönetet mond: „Dear people, thank you for all this food and stuff. We know that you saved it for yourself and if you were here we wouldn’t eat it no matter how hungry we were and we’re sorry that you didn’t get to eat it and we hope that you are safe in heaven with God.”.

A könyv ugyanakkor a kötődésről is szól, ahogyan az apa kötődik a fiához. Megpróbálta úgy megvédeni, hogy a rossz embereket elcsalogassa, és a gyerek el tudjon szaladni. Felajánlotta neki a fegyvert, hogyha megtalálják ölje inkább meg magát. Viszont miután meglátta azt a félelmet a gyerek szemében, nem volt képes őt otthagyni.

“How does the never to be differ from what never was?”

"...4 év volt az életünkből..."

Hamarosan sorozatok zárórészei közelegnek, s ezzel egyre több a kérdés is az újságírók részéről kedvenc sorozataink főszereplőinek. Mivelhogy a Prison Break végső búcsút vesz tőlünk néhány nap múlva, vagyis holnap (!!!!jujj), sok interwiev-t látni a szereplőivel. persze, lehet hogy sokan Wentwoth Miller válaszait találnák érdekesnek, én viszont most egy részletet akarok leírni Robert Knepper (aka T-Bag) válaszáról, mégpedig, hogy milyen volt forgatni az utolsó részt.

"Olyan, hogy soha nem felejtem el azt a napot, az utolsó napot, amikor tudtam hogy utoljára forgatok Dom-mal és Wentworth-el; úgyértem nagyon érzelmes nap volt mindhármunknak." ..."És megöleltük egymást, nagyon érzelmes volt, közeli tapasztalat, ahogyan a szavak ömlöttek oda-vissza egymáshoz, mesélve arról, hogy mennyire tiszteljük egymást és milyen egy csodálatos útunk volt 4 évig, meg ilyeneket, egyszerűen aranyos volt. És azután, elbúcsúzni ettől a stábtól, csodálatos volt. Feltételezem, néhányan csak átcsúsznak ezeken a munkákon, és azt mondják, ok tudod itt a vége, kezdünk egy másikat, de ennél ezt nem igazán tehetted." ... "Ez 4 év volt az életünkből, úgyértem, amikor a múltkor a fiamra néztem és azt gondoltam, több mint a fél életén keresztül csináltam ezt a show-t, 4 évig, ő majdnem 7 éves. Minden nap, amikor dolgozni mentem, öröm volt a számomra, mert rájöttem és hálás vagyok ézért a munkáért, ezért a hihetetlen karakterért, a tényért hogy mennyire népszerű világszerte, egy új élményt jelentett a számomra minden nap. Szóval a keserűbb, a szomorúbb részét számomra az jelentette, hogy vége van, a kedves része pedig az hogy mindennapot értékeltünk és egy nagyszerű lecke volt, úgygondolom mindannyiunknak, és mondhatom ez egy nagszerű módja élni az életet...soha semmit nem venni természetesnek, mindig értékelni, és viszonozni amit te is kaptál, és ez az ahogy mi is éltük az életünket ebben a show-ban."

A Robert Knepper interjú folytatódik, mint mondtam ez csak egy részlet, egy, szerintem nagyon kedves részlet. Mindig tudtuk, hogy Knepper jó fej lehet, hát ez az interwiev sem bizonyít mást. A fordítás csak szabadfordításban történt, és gondolom a script is egy TV-s interwievnak lehetett a szövege, mert elég ide-oda kapkodós volt, hosszú mondatokkal.
Arról inkább most nem írok mit jelent hogy vége a Prison Breaknek hamarosan, majd lehet az évadzáró után :). Sajnálom, tényleg remek show volt, remek színészekkel, örülök, hogy megismerhettem őket a karaktereiken keresztül.
Aki kíváncsi a teljes interwievra, eredetiben az a spoilertv, megtalálhatja.

Grey’s Anatomy (évad summary)

Közeledünk az évad végéhez. Annak ellenére, hogy a sorozat elég döcögősen indult, nehézségekkel, nem valami érdekes sorozatszállal, mondhatjuk, hogy kezdi magát egyre jobban összeszedni. Ugye mindenki emlékszik Danny szellemeskedésére az évad első felében és a túl sok szereplő apró-cseprő dolgai sok rajongót eltávolított a sorozattól, vagy legalábbis fontolóra bírta őket. Aztán jött Izzie betegsége. Akik addig nem döntöttek úgy hogy lehagyják a sorozatot, kellemesen csalódtak. Az utolsó néhány részről valóban mondhatjuk, hogy az igazi Grey’s Anatomy feelinget tükrözi.

SPOILER: Ahogy azt már sokfelé olvastuk, hallottuk, az évad végi 100. részre esküvőt ígér a sorozat készítője. Nemcsak hogy egy esküvőről esik szó, hanem dupla ceremóniáról is hallani. Nem tudni mi az igaz, de a találgatások folynak. DerMer? Vagy Izzie és Alex? Mark & Lexie? Cristina Owen páros? Shonda Rhimes elvetette, hogy az 5. éve tengő-lengő álompár lenne a szerencsés. De hát kitudja? Voltunk már tanúi annak, hogy nem játszott egy kicsit a nézők fantáziájával. Ausiello ugyancsak azt közölt, hogy nem Cristina és Owen (ami egyébként elég nevetséges lenne a kapcsolatukat elnézve). Marad Mark és Lexie, akiket viszont azért lehetne kizárni, mert a Lexie-t játszó színésznő valami 7 hónapos terhes (ami nekem eddig fel sem tűnt). Ez esetleg felvetheti a feltevést, hogy beleírják a gyereket a sorozatba és egy „muszáj” esküvőnek leszünk szemtanúi J. Az Alex-Izzie párban megvan a potenciál a kapcsolatuk hosszúságát nézve illetve Izzie eddigi súlyos állapotát. Ugyanúgy olyan híresztelések is szárnyra kaptak, hogy az egész Izzie álmában fog megtörténni (ami megmondom őszintén újra visszahozná az évad eleji hangulatot).

A másik érdekes kérdés a sorozattal kapcsoltban, a fel-felrebbenő hírek színészek távozásáról. Az Izzie-t játszó színésznő már régóta el szeretne menni a sorozatból, hogy a hollywoodi pályáját egyengesse, de legutóbb már azt nyilatkozta nem bánja ha maradnia kell (ami érthető nézve a világgazdaságot – nem könnyű lemondani egy állandó bevételi forrásról). Legújabban T.R Knight távozása látszik a legszilárdabbnak. Elméletileg még az évad vége előtt George elmegy Irakba, ahol meghal.

A sorozat rövidebb szünet után április 23-án tér vissza a következő résszel, amiben remélhetőleg választ találhatunk néhány kérdésünkre…

Jeremy Enigk : Don't go racing

Don't go racing
When you're on your own
Your feet down and raining
You see that you have flown

Now then the years seem
like memories,
broken dreams.

How can I turn back around?
Slip back and join in the crowd

If I could love you

Don't go racing
With the world in your head
It's no generation

Now let the fear be
Memories broken dreams

How can you turn back around?
Slip back and join in the crowd
Forces keep pushing me down

Yet I would love you
If you could love everyone of us
If I could love you

Magyar Filmszemle

Hát... már máskor is természetesen felfigyeltem arra, amikor a híradóban a Magyar Filmszemléről beszéltek. Tisztában voltam vele, hogy magyar produkciókat mutatnak be és díjaznak. Azzal viszont nem voltam tisztában, hogy hogy is néz ez ki, hogyan csinálják, milyen körülmények között. Ma viszont valami rettenetes élményben volt részem. A híradóban videóbejátszásokat adtak a díjak átadásáról. Hát hogy mennyire alacsony szinten van ez az egész, nagyon meglepett. Persze, nem Oscart vártam, vagy ilyesmit, de hogy már még rendesen felöltözni sem öltözzenek fel a résztvevők... Hát komolyan mondom ott mindenki elment amiben kedve tarotta. Tyeplákiban meg bundzsérban, nó problémó (aki nem érti ezeket a szavakat, sorry). Tisztelet a kivételnek, azoknak akik esetleg valami zakófélében voltak, csak valami egyszerű nadrággal, miközben a zakó alatti ing felső gombjai persze ki voltak gombolva, hogy látszódjon a sexi teste, egy nem éppen vonzónak mondható középkorú férfin (olyan Lincoln-féle megoldás, a Prison breakből - csak természetesen Lincoln éppen menekült és legalább a zakója és a nadrágja párban voltak, egy szín, egy stílus). Nyakkendőről természetesen álmodni sem lehet. Ez a nulla színvonal... Hát legalább valamit kezdhetnének ezzel az egésszel. Lehet én látom rosszul - sőt remélem tévedek, és valamilyen csoda folytán az, amit láttam nem az volt, amit ide most leírtam - mondom, személyesen nem vettem részt még a filmbemutatón sem, dehát ez van... A rendezőség egy kicsit elgondolkozhatna, hogy most egy nemzeti fontosságú eseményről van-e szó, vagy az utcáról összeszerett emberek találkozójáról.

US National Anthem at Super Bowl 2009

Great performance from Jennifer Hudson =)

A szibériai aranykeselyű

Na, épp most olvastam egy filmről ami a Transz-szibériai vasútvonallal foglalatoskodik =). Ezért jutott eszembe egy poros újság a padlásról (persze nem, csak innen a polcról). Volt benne 1 cikk a vasútról, ami miatt főleg akkor megvettem.
A Transzszibériai vasútvonal Moszkvát köti összi Oroszország keleti csücskével Vlagyvosztokkal, Kína határánál. Ez a világ leghosszabb és a legridegebb körülmények között haladó vasútvonala, összesen 9288,2 km hosszú. Megtétele egy hetet vesz igénybe és Oroszország 10 időzónájából 7-en halad keresztül. A vasútvonal megépítésének fő oka Szibéria bekapcsolódását jelentette az orosz gazdasági életbe (köztudott Szibéria bővelkedése ásványkincsekben), emellett nem kis oka volt hadi szempontból (védőfalat építeteni Japánnal szemben) A vasútvonalat extrém gyorsan felépítették, mindössze 10 évbe teltek a munkálatok, (habár újabb értesüléseim szerin 25-be, nem tudom melyik az igazabb) föleg száműzöttek, fegyencek, katonák és kínai fizetett munkások kemény erőfeszítéseibe.
Aki úgygondolja, hogy kedveszotyan ennek a kimerítő de egyben figyelemreméltó utazásra, 2 lehetösége van. A vonatat, a moszkvai Jaroszlavl pályaudvarról indul, csak hálókocsis vagonokkal, amik közül luxus-, és harmadosztályt biztosít. Persze a luxus osztály is minimum 2 ágyat jelent 1 kupéban, a harmadosztály pedig 1 egytérű teret, ágyakkal teli. A vonat a nagyobb megállókon 20-30 percet áll, ami épp elegendő idő, a kenyerüket kereső árusoknak, hogy eladják portékaikat (ami föleg élelmiszer, vodka...) az éhes utazók számára pedig a fontosabb dolgok beszerzésére. A legtöbb árus, csak azt árulja ami a kertjében megterem.
Az oroszok az omult, a vodkát és a kaviárt nevezik meg nélkülözhetetlen orosz hagyatéknak. Azt hiszem a vodka és a kaviár nem szorul bővebb ismertetésre, az omul a Bajkál-tóban élö lazacfélékhez tartozó hal.
Hát tömören ennyit erről a lokomotíváról, személyi véleményem szerint egyszer végig utaznék benne, de amíg ez bekövetkezik, addig marad a film és ez a cikkecske, amit a Földgömb című folyóirat alapján írtam =).
By the way, aki utazótársnak akar csatlakozni szóljon és majd megbeszéljük (LOL).

Truman Capote: In cold blood

Éppen befejeztem Truman Capote Hidegvérrel című könyvét, plusz a filmet a könyv keletkezésének körülményeiről (Capote).

Ritka érdekes könyvek egyikei közé sorolnám, valóban lekötötte a figyelmemet végig, szinte azon vettem észre magam, valahányszor a kezembe vettem, hogy 30 oldat már el is olvastam. Most nem is igazán a könyvről és a tartalmáról akarok írni, annak bárki utánanézhet. Capote egy tényregényt írt (bevallom számomra ez volt az első tényregény amit valaha olvastam), minden ami a könyvben elhangzik, vagy történik valóban úgy volt. Nem kis szerepe játszott ebben T. Capote képessége, miszerint az elmondottak 94%-ra ugyanúgy emlékezett, ahogy elhangzottak. Ami meglepett az Capote jelleme, személyisége volt. A filmből elsö szavai után rögtön kiderült, hovatartozása, amit később meg is jegyzett a filmben, hogy gyakran gúnyolták a hangja miatt :). Kansasi adatgyűjtésében és kutatásban a szintén író, és egyben barát, Harper Lee volt a segítsége, akinek a könyvet Jack Dunphyval egyetemben végül ajánlotta is. A filmből kiderült T. Capote, az évek alatt kialakult barátsága is az elítéltekkel, különösen Perry Smith-el. Ekkoriban kezdték róla azt is terjeszteni, hogy beleszeretett a férfiba. Ő ezt nem erősítette meg, tudtommal (meg kell jegyeznem nincs elég ismeretem az íróról, a könyv az életéről még mindig a könyvlistámon szerepel, még nem vettem meg, de meg fogom). Szintén a film ébresztett rá arra is, hogy a két gyilkos milyen különleges helyzetben volt. Nem sokakkal esik meg, hogy könyvet írnak róla, filmeket forgatnak, a nevük különböző helyeken szerepelne. Szerintem nem egy elítéltről a halálsoron lehetne könyvet írni, szinte biztos vagyok hogy lenne mit mesélniük. Capote nagyon fontosnak tartotta a könyv által bemutatni az elítéltek jellemét. Perry Smith naplóját is kölcsönadta neki, hogy felhasználhassa a könyv megírásához. Így már világos, honnan voltak azok a kimerítő, részletes elbeszélések a könyvben még a gyilkosság előttről is.
A könyvben szintén nincs említés hogy Capote kerített nekik új ügyvédeket, ezért ezt nem tudom megerősíteni vagy elvetni. Utána kell néznem.
Az elítéltek már nem élték meg a könyv kiadását. Többszöri halasztás, majden 2000 napnyi halálsoron való várakozásuk után, 1965 április 14.-én akasztás által kivégezték öket.

Megjegyzés: szándékozom majd néhány sort írni a könyvben elhangzott angol-szász törvény szerinti érvényben lévő törvényekről, amit érdekesnek találtam :).

Second mind

Have you ever experienced the feeling? I would like to tell a story. More specifically I would like to quote.

“… There were sounds. And voices. It was only now that she realized what she was thinking, although it had been there for almost an entire day. A melody. She’s been singing this melody to herself ever since she heard it the other day on the radio… It was true; she had been humming the melody incessantly. To the end, and then once again, and then from start to finish again. She couldn’t get it out of her mind… That’s the second mind. – he said. It’s your second mind that’s humming the song. It can do that with anything. If you’re in love with someone, you can have that person inside your head. The same thing happens with someone you want to forget about. But the second mind is tough thing to deal with. It’s at work regardless of whether you want it to be or not… A song! We’re always impassioned about something. And it’s not always a song. Have you ever have someone you loved stick in your mind? It’s really terrible when that happens. You travel, you try to forget, but your second mind keeps saying: Oh, he would really love that! Oh, if only he were here...”

Interesting, isn’t it? So have you felt ever the same? I must tell I did. I always do, actually. Mind is the most complicated and endless empire that is hard to completely conquer. It is something that everybody should think about once or so. Observe it. Most of you, I’m sure, don’t even need to observe. Already noticed, right? Well, let me know :).

I can’t tell who is the one I always think about, who is in my second mind. Well, that’s all I wanted to write so far.

Oh, and that the quote was from Coelho’s Valkyries :).

Nyulka üzenete nekem :)

Ezt az üzenetet teganp kaptam, amikor eléggé elkeseredett voltam, de csak ma jött át mert nem voltam online. Hát megérdemli hogy felkerüljön ide. Köszi nyulka :).

Mosolygós majomka

Valamelyik nap, láttunk egy videóklippet a testvéremmel. Nagyon kedves kis klip volt, mert feltételeztük egy meséhez énekelt betétdalt az énekes. Szerepelt benne egy kismajom. Nagyon nagyon aranyos kis majomka volt, mosolygott, meg ugrabugrált. Erre ma reggel, felébresztettek túl korán, hát bekapcsoltam a tv-t. Mit látok?? Megy egy mese, amiben a majomka játszik :)). Úgy megörültem neki :). Kiderült, hogy George-nak hívják. A tv2-őn Bajkeverő majom címen megy a mesesorozat, de mint kiderült ebből van 1 egész estés mese is. Angolul Curious George cím alatt fut :).
Ez nem lehet véletlen. Hogy akkor úgy megjegyeztük, hogy milyen aranyos kismajom, erre néhány nap múlva meglátom a mesét is :). Örülök neki, majd még utánanézek bövebben :).