Tegnap megnéztem
a Phillips kapitányt. Nagy benyomást tett rám. Először nem is volt szimpatikus
az előzetese, gondolkoztunk is, hogy elkezdjük-e vagy sem, de nagyon örülök,
hogy mégis amellett döntöttünk hogy igen. A film a 2009-es szomáliai partoknál
történt kalózkodás cselekményeivel foglalkozik, és mutatja be, eléggé
hitelesen, ami egyben eléggé nevetséges és hihetetlen, de igaz.
Ebben a
bejegyzésben nem a filmről akarok írni, hanem ezekről a kalózokról ebben a
térségben. A film ébresztett rá, hogy ez valóban így van. Mármint nagyon jól
emlékszem arra az időszakra, amikor szinte heteken keresztül ez ment a
híradóban. De akkor nekem valami más kép volt a fejemben a kalózokról. A
meséket hibáztatom ezért, mert amikor kalózokat mutattak, azok félszemű,
kampókezű, nagykalapos, papagájos matrózok, akik nagy hajókon közlekednek,
halálfejjel a zászlójukon. Hát a valóság, az kicsit más… A szomál kalózok 40
kiló vaságyastól típusú, szakadt ruhájú, sárga fogú, mezítlábas lények, akik
rozsdás kis motorcsónakkal és egy létrával száguldoznak a szomál partoknál (sőt
ha a film igazat ír – azt mondanám egész mélyre behajóznak a tengerre), és egy
nagy gépfegyveren kívül (még azon is csodálkozok, hogy bírják ezt el) másra
nincs is szükségük, hogy megszálljanak egy kb. 20 legénységből álló teherhajót.
Szomáliában mi
sem könnyebb a kalózkodásnál. Mivel nemzetközi hajókon tilos a fegyvertartás,
ezért a kalózok rögtön fölénybe részesülnek, amint utolérik a hajót. Amit
szintén nem nehéz, hiszen ezek a több tonna rakományt szállító hajók csak
lassan tudnak közlekedni, és egy kis motorcsónakkal hamar utol lehet őket érni.
És ami a legrosszabb, a helyek, ahol a kalózkodást végrehajtják olyan
területek, ahol kérdőre sem lehet őket vonni. Nemzetközi vizek, ahol nincs
működő kormányzás, így hát ha el is kapják őket, mindössze kirakják a legközelebbi
szomáliai partoknál. Állítólag a nagy zsákmányokról, kémeken keresztül
szereznek tudomást, nagyon sok feltételezés szerint, nagyon is jól tudják
melyik hajó lesz megtámadva, hogy így lenyúlhassanak „hivatalosan” a
rakományból, kalózkodás címszó alatt.
Gyakran a hajósok
nagyon jól tudják mire számítsanak, és felkészülnek ha Afrika partjainál
hajóznak. Több esetben harcolnak is, olyan módon ahogyan tudnak. Ledobják a
létrájukat, vagy „házi” molotov-koktélt dobnak rájuk. Állítólag igaz példa a
üvegszilánkok szétszórása is (amit a filmen is eljátszottak), mert gyakran
mezítlábas kalózok érkeznek.
Jelenleg
szerintem már a helyzet kicsit változott, sok mindent lehet olvasni, hogy mit
próbálnak, és mit az, amit valóban meg is tettek a helyzet normalizálódásának.
Én azt mondom, aki eddig még nem látta a Phillips kapitány filmet az nézze meg,én
legszívesebben újranézném. Az pedig hogy mennyire beavatottak ezeknek a
rakományszállító hajónak a nagyfejesei, egy másik, konspirációelméletes
bejegyzésbe tartozna J.
No comments:
Post a Comment