Fehér lámpás a Föld alján

Most már vagy kábé két éve, rendeltem az Amazonról egy könyvet az Antarktiszról. Nem egy múlt béli történet, vagy leírás valamelyik felfedezőről, hanem egy újabb-kori történet, egy nőről, aki megfigyelőnek utazott le a Déli sarkra. Na, de most nem a könyv tartalmát akarom leírni, hanem a kezembe vettem, és visszaolvastam az Antarktiszi érdekességeket, amiket a könyvben aláhúztam. Úgyhogy ez a bejegyzés most néhány offos, és érdekes, ismert, vagy kevésbé ismert antarktiszi tényről fog szólni.

• Scott, amikor visszatért az antarktiszi kunyhójába, megjegyezte, hogy milyen rendetlenséget hagytak Schakleton kollégái, és még az ajtót és az ablakot sem zárták be rendesen.
• Amikor már állomások voltak az Antarktiszon kutatók számára, eleinte nagy pazarlással működtek és hatalmas italfogyasztással. Annó, csak a McMurdo állomáson 30 bár üzemelt.
• A szánhúzó kutyák be vannak tiltva már az Antarktiszon, mert az ürülékük szennyezi az Antarktiszt és nehéz őket etetni is.
• A McMurdora Californiából szállítja egy nagy gép a felszerelést, 26 millió font áruval, még fénymásolót, vagy kávégépet is.
• Eleinte 2 évre elegendő raktározás volt a McMurdon, de már ez lecsökkent 18 hónapra.
• Az 1957-ben épült (az első amerikai) Amudsen-Scott bázis a déli sarkon már legalább 15 méter hó-és jégtakaró alatt van, és csak egy titkos alagúton keresztül lehet elérni.
• 
  
  
• A déli sarkot megjelölő tábla dátummal ellátott, mivel a jég kb. 10 métert tolódik nyugatra évente. Ezért szükséges mindig az új év kezdetén újra jelölni a pontos helyét.
• 1974-ig nők nem maradhattak a téli szezonra az amerikai állomásokon.
• A világot bejárta a hír, és könyvben is megszületett a történet arról az orvosról (Jerri Nielsen), aki mellrákkal kezelte magát egy antarktiszi télen.
• Az űrhajósok fentről, az Antarktiszt egy fehér lámpásnak hívják, ami a Főld alján világít.

Wáááá....brrrr...

Figyelmembe került egy iromány, amely bizonyos Ian Frazier íróról szólt, ami alapjában véve nem lett volna túl érdekes számomra, mert fogalmam sincs ki az, de a könyv címe, amit írt az „Travel sin Siberia” felkeltette az érdeklődésemet. Ez egy interjú volt a fickóval, hogy hogyan szerette meg Szibériát és miért. Aztán miután elolvastam, alapjában véve ekkor a tuskót még nem láttam. Nem tudom, hogy ezt csak a cikk okozta-e, de nagyon unszimpatikussá vált nekem már az elején.

Ahogy elkezdi mesélni, hogy milyen volt, amikor Oroszországban járt. A nagy amerikai. A tipikus amerikai (már bocsánat, és tisztelet a kivételnek), akinek gőze sincs, hogy a kelet-európai országokat eszik-e vagy isszák. Elmondja milyen szovjetes volt, a régi képeslap amin egy mezőgazdasági épületet ábrázolt. Hogy ilyet Amerikában, sosem tennének képeslapra. Vagy hogy a szovjetek mindent betonból építettek és a beton ha megázik, valami fura szaga van. Itt már kezdett elszállni az agyam, mert Amerikában nincs beton, ugye? Vagy amikor meglátott egy alapiskolát, hogy mennyire más. Hát mit gondolt? Eddig ki sem mozdult Amerikából, de még annyira sem volt nyitott, hogy utána nézzen dolgoknak, aztán erről büszkén mesél… A másik dolog, amikor mondta, hogy utaztak vonaton, és hogy 52 óráig tartott az út, amit azzal magyarázott, hogy túl lassan ment a vonat. Az fel sem merült benne, hogy nem a vonat ment lassan, csak akkora távolságot annyi idő alatt tesz meg?? Aztán amikor azt mondta, hogy itt tanulta meg először, hogy a -40°F és -40°C nem ugyanannyi… na akkor döntöttem el, hogy ezt le kell írnom. Mondjuk ez megmagyarázná kicsit, hogy miért gondolta, hogy lassú volt a vonat… Lehet a más mértékegységekkel sem volt nagyon tisztában.

Volt még 1-2 dolog, amin fennakadtam, de ezek voltak a leglényegesebbek. Nem akartam gonosz lenni, sem túlzásokba esni, de ez van. Valami nem stimmelt az interjúval, és a fickóval. Ha már valaki utazó, és erről könyvet is ír, annak legyen már valami fogalma dolgokról. És félreértés ne essék az oroszokat sem próbálom védeni. Róluk nekem is megvan a saját véleményem. De ez itt nem arról szólt. 

Bajkál-tó, a negyedik óceán

A Földrajzi Társaság e naptári év utolsó előadása volt a héten „Bajkál – a 4. Óceán” címmel. A cím nagyon találóan jellemezte a tényt, hogy a Bajkál-tó szubkontinensek találkozásánál és mozgásának következtében keletkezett, egy kontinensi ároknál, az Amurnál. Földrajz és földtörténeti kutatók állítják, hogy évmilliók távlatában, pont ezen a helyen fog megnyílni a 4. óceán. A Bajkál-tó folyamatosan szélesedik, 10 évvel ezelőtti önmagához képest már 20cm-el szélesebb.

A Bajkál déli környékének legnagyobb központja Irkutsz nevű város, ami tulajdonképpen Oroszország keleti fele, Moszkvától több mint 5000 km-re. Ettől a helytől északabbra (pontosabban a Bajkál-tó északi részétől), már a keményebb Szibéria van, nagy részében kihasználatlan terület (max. vízierőművek és bányákat). Annak ellenére, hogy maga Irkutsz városa is Oroszországnak déli részén van, elég hihetetlen, hogy jóformán ettől északabbra már csak a zordság van.

E tény miatt is, már évszázadokkal ezelőtt megindult a gondolat, hogy valahogyan össze kellene kötni a két helyet, hiszen nem lehet az, hogy a cár 5 hónapot utazzon, hogy eljusson egyik helyről a másikra. Eladni pedig nem akarták, mint Alaszkával tették, nem akarták Vlagyivosztokot (Japán és Kína miatt) logisztikai-transzport okok végett elveszíteni. Így keletkezett a Transzszibéria vasút gondolta, 3. Sándor cártól 1800-as évek végében.

Akkoriban 3000 km-t építettek meg első körben, ami 15 év alatt lesz készen. A vasútvonal megtétele Moszkvától Vlagyivosztokig kezdetben 12 napot vett igénybe, ma ez már csak 9 nap. A része a Bajkál-tó dél-nyugati csücskénél elég bonyolultan alakult.Rájöttek, hogy több száz hidat és alagutakat kell építeniük. A vonat csigalépcső szerű formába vágott alagutakon tesz meg hosszú kilométereket, néhol 300°-ban tekeredik, kanyarodik át a hegyek belsejében. Régen Irkutsz város közelében a vasútvonal teljesen a tó mellett haladt, ma már 30-40 km-el beljebb, így a tájat megcsodálni vonatból, már csak drága pénzért lehet nosztalgia járatokon.

A Bajkál természetföldrajza

Akkor még pár mondatban megpróbálom összefoglalni a Bajkál természetföldrajzát. Ez a világ legnagyobb édesvizű tava, annyira tiszta vizű, hogy 40 méterig le lehet látni az aljára. Vízhozama akkora, mint az amerikai Nagy-tavaké összesen. Nagyon sok endemikus élőlénynek ad otthont, vagyis ezek a fajok máshol nem lelhetők fel. A Bajkál-tóból ered az Angara folyó. Legnagyobb szigete az Olhon - sziget, amely 71 km hosszú és 20 km széles, mégis megtalálható a területén tajga, sztyeppe, tundra, magashegyi vidék, sivatag. A sziget nemcsak az idegenforgalom, de a táltizmus központja is. Ezzel van összefüggésben az itt található ún. Sámán szikla, amely földrajzi szempontból azért érdekes, mert a szikla egyik fele még a Bajkál-tóban van, a másik pedig már az Angara folyóban. Táltizmus, sámánizmus szempontból pedig állítólag akkora jelentősége van, hogy arra egy külön előadás kellene, de talán annyi, hogy a Sámán sziklán van egy mélyedés, ami végülis mint egy utacska a szikla tetejére, és aki ezen átmegy, skizofrénizmus tüneteit produkálja és hasonlók. Nagyon sok sámán jár ide találkozókra, meditálni és egyebek. Még megemlíteném a honos állatkát a nerpát, ami a fókák családjába tartozik, mégis csak itt él, legközelebbi rokonai az Északi- Jeges tengerben, ami szintén bizonyítja, hogy hajdanán a Bajkál-tó összeköttetésben állt az óceánnal. Ezek a fókák sokkal mélyebbre tudnak lemerülni a vízben, mint a tengeri társaik, kedvenc eledelük pedig egy olyan haltípus, aminek 40%-a olaj, így ez okozza ezeknek a fókáknak a pufiságát :).

80 nap alatt a Föld körül foggal körömmel..

Szerdán volt a Magyar Földrajzi Társaság első idei (2013/2014-es) előadása. A megszokott helyen a megszokott arcokkal. A téma 80 nap(lap) alatt a föld körül Phileas Fogg-gal.

Amin először meglepődtem, az a prezentáció megjelenése volt, már az első szlájdnál felfigyeltem, hogy itt valami nem stimmel, túl szépen szerkesztett, nem olyan mint máskor ami tőlük szokott lenni. Ezt inkább valami ügyes készítő állíthatta össze. Mind a végén kiderült, valóban.

Az előadás lényege végülis a Phileas Fogg dédunokájának az utazása volt, aki 2012-ben, az UNESCO és a Royal Geographical Society támogatásával megtette a dédapja útvonalát, azzal a feltétellel, hogy közben 80 UNESCO emlékművet is meg kellett látogatnia. Kapott 20 ezer fontot és valami travel cardot, amivel a repülőgép ingyenes volt neki. Az a helyzet, hogy ezt nem is nagyon szeretném ragozni, mert egy az nincs mit, másik az hogy semmi érdekeset nem tudtam meg földrajzi szempontból. Én láttam anno a 80 nap alatt a föld körül mesét, meg filmet is, az tetszett, de különösebben újat nem lehet róla mondani.

A végén kiderült, hogy az említett könyv a héten jelenik meg, tehát feltételezem ennek az alkalmából tartották ezt az előadást, vagy nem volt éppen témájuk amiről beszámolhattak volna, nem tudom. Ez megmagyarázta a szép megjelenítését is a prezentációnak, mert nyilvánvalóan a könyvből voltak a képek. A következő 1 hét múlva biztosan jó lesz, ugyanis ígértek benne infókat a transzszibériai expresszről. 

A magyrázat hozzá, máshol...

Szállj hajóra...

Ma délután a Greenpeace szervezésében globális szolidaritásra buzdította az embereket az Északi-Sarki 30-asokért, avagy The Arctic 30-ért. Részletezni nem akarom mi is történt néhány hete, és annakelőtte, biztos mindenkihez eljutott a hír. Ami a lényeg, hogy Oroszország 28 Greenpeace aktivistát, és 2 szabadúszó újságírót fogott el, amiért békésen tiltakoztak egy holland zászló alatt közlekedő Greenpeace hajóról, a Gazprom északi olajfúrásai ellen.

Az esemény elég csendesen indult, nagyon kevés résztvevővel, de a végére egyre többen csatlakoztak, és jelenlétükkel hangot adtak a véleményüknek, kicsik és nagyok, kétlábúak és négylábúak. Előkerültek az elfogott aktivisták fényképei, és más lobogó lebegő bannerek, társ szövetségeké, és Greenpeace-é. A Hősök terei akció végén 30 elfogott galambot bocsátottak szabadságra. Ezután fáklyákat gyújtottak, és a petícióval átvonultak az orosz nagykövetség épülete elé, ahonnét természetesen semmi válasz nem érkezett.

Örülök, hogy elmentem, aki ismer az tudja, hogy a sarkok a szívügyem, és ha másképp nem, legalább azokért kiállok, akik kiállnak a sarkokért magasabb szinteken. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire egy szimpatikus esemény volt ez, a szkeptikus édesanyám, aki csak azért jött velem, mert nem akart egyedül hazamenni, és aki oldalt várt, amíg én közel nézelődtem és fényképeztem, és aki a végére már egész közel jött, hogy meghallgassa a magyarországi Greenpeace elnökének (azt hiszem) szavait. 

A kedvenc tüntetőim :)

Beton és cseresznyefavirág - Észak-Kórea

Nem tudom miért, de mindig érdekelt Észak-Kórea. Talán azért, mert nincs mégegy ország, ami körül ennyi rejtély lenne, amiről ilyen kevés szivárog ki. Persze annak alapján, ami kijut, érthető is, hogy nem tud több minden napvilágot látni, sőt az embernek kétségei támadnak, hogyha feltételezve ezek a „kisebb rossz” dolgok az országban, akkor mi lehet az, ami teljesen titkos, és esetleg a „ha megtudod meg kell hogy öljelek” kategóriába tartozik.

Az utóbbi időben, valahogy ebbe a témakörbe is gyakran beleakadok, ezért gondoltam, hogy itt az ideje, hogy írjak néhány gondolatot. Nem is azt szeretném hangsúlyozni, mik azok – a sokak számára már köztudott – furcsaságok, hanem inkább a teóriát ami e mögött meghúzódhat. Ami furcsa, hogy az utóbbi időben, körülbelül 2 különböző oldalról olvastam beszámolót, kb. két vég véleménnyel.

Az egyik, egy elég pozitív összegzés, egy kanadai diák „tollából”, aki érdekesen a beton tömbleteket állította kontrasztba a cseresznyevirággal. Ezzel próbálta jellemezni a kormányt, mint a kemény militarizmus képét, az emberekével, akikről teljesen pozitív véleménye volt. Szerinte boldogok így is, és szívesen megosztják azt a keveset is amijük van. Az egyedüli nap Észak-Koreában a május nap, amikor az emberek szabadon járhatnak-kelhetnek, piknikezhetnek a szabadban néhány órára. Persze felmerül a kérdés, hogy a kanadai jó benyomása, nem-e csak látszat, amit igazából nem tudhatunk.

A másik oldal, amiről nem olyan régen olvastam, már nem volt ennyire fényes. Ez a cikk magyaroktól származott, akik több oldalán át, sajnos egyetlen pozitívummal sem szolgáltak. Sőt. A cikk elolvasása után úgy voltam vele, hogy eddig is rengeteg elrettentő dolgot hallottam ÉK-ról de úgy látszik, még mindig vannak dolgok – és valószínűleg lesznek is – amiket újonnan tudok meg.

Nem is akarom túlszaporítani a szót, és nem is a példák miatt írtam ezt. Aki tudni akarja, szerintem nem gond bárhol utána olvasni interneten. Kicsit szomorú a tény, hogy ebből az országból – és így az emberekből – úgy érzem, kirakati majmokat csinálnak a turistáknak, akik azért járnak ide, hogy lássák milyen rossz is itt. És a szomorú, hogy az idegenforgalom, úgy ahogy hivatalosan kísérővel, de engedélyezett, de már egy riporter nem mehetne be az országba. 

15. Úszó VB

Ennek a posztnak már rég meg kellett volna íródnia, csak túl sok minden jött-volt. Nyár meg minden.

Eljött az ideje egy kis írásnak az Úszó VB-ről. Egyetlen fontos oka van annak, hogy ezt teszem. Anthony Ervin. Ő szerettette meg velem nézni az úszást még Fukuoka-ban, 2001-ben, ami akkoriban az utolsó világversenyei közé tartozott. A következő olimpián már nem vett részt. Persze aztán hamar találtam más kedvencet, akinek szurkolhattam, de sajnos pár éve már ő is visszavonult. És ekkor jött a meglepetés. Egyik este csak néztem a közvetítést, és hallom, hogy az egyik számnál a kommentátor említette Ervint. Ezt még olyan furcsának nem is találtam, mert tudtam hogy még ő tartja/vagy valamikor tartotta a világrekordot, de amikor a mondatai kezdtek számomra „furcsa” értelmet adni, felkaptam a fejem. Ekkor láttam, hogy már nem csak a neve szerepel, de ő maga is a képernyőn. Kicsit nehéz felismerni, változtatott a külsején, de ő volt az. Ekkor persze uzsgyi az internetre, és valóban kiderült, hogy visszatért. Az 50 méteres gyorsúszásban 6. helyen végzett végül. Nagyon kellemes meglepetés volt látni, de hát mégsem olyan, mint anno jó 10 éve volt.

Ami magát az VB-t illeti, eléggé csodálkoztam, hogy megint Barcelonában volt, hiszen nem olyan rég, 2003-ban is ott rendezték. Erről persze lehetne vitázni, sajnos nem tudtam túl sokat nézni, lehet mondták az okokat, csak közben kikapcsolták az analóg adásokat, így később már sok mindenről lemaradtam, hacsak nem mentem online.  Ami már biztos, hogy Budapest megkapta 2021-re, ami jelenleg még valami örökkévalóságnak tűnik, de végre lesz. Addig is érjük be a következő helyszínnel 2 év múlva Kazanban, Oroszországban. 

Földrajzos hírek - júúúlius

• Kinek mi jut eszébe, ha az Amazonast említjük? Esőerdő, nedvesség.. Hát valójában az Amazonas déli része évente 4-5 hónap száraz időszakot él meg, amelyet úgy él túl, hogy a fák a gyökereiket egészen 10 méteres mélységre nyújtják. Most a környezettudósok attól tartanak, hogy ez a déli rész, könnyen átalakulhat esőerdőből, trópusi szavannára, mint a dél-amerikai Cerrrrado.
• Az egyforma színekkel jelölt területeknek, megegyezik a népessége Californiájéval.
  
• A Mexikó City melletti Popocatepetl tűzhányó hamut lövellt ki magából, ami a fővárost is elérte.  4 légitársaság, összesen 17 járatot törölt. A repülőtér 65 km-re van a tűzhányótól.
• A következő térképet amikor megláttam, első szavam az volt, de szép.
  
  Aztán elolvastam mit is jelképez. Az egyes földrészeket aszerint, mi a legelterjedtebb betegsége. Elméletileg, minden kontinens annak a testrésznek a mikroszkopikus képét mutatja, amelyiket éppen képviselik az emberek. Észak-Amerikát a zsírszövet, az  elhízás mértéke miatt, Európa és Oroszország agyi szövettel van képviselve, ami a idegelhalásos betegségnek a képviselője az idősödő lakosság körében. Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni térség a hasnyálmirigy szövettel van ábrázolva, ami a cukorbetegség okozója. Grönland pedig sperma sejtekkel, ami a terméketlenséget reprezentálja. Egy Odra Noel nevű orvos festette, és Londonban az egyik kiállításon megtekinthető. Ennek tudatában, tuti nem kéne ez a térkép.
• Nekem meg nincs hol laknom. Íme egy cikk Kína szellem városairól/szellem lakóparkjairól és szellem felhőkarcolóiról. Félelmetes. Kb. 64 millió szabad lakás. Projektek abbamaradva, vagy a befektetők adóságban. Egyesek szerint katasztrófa várható belőle, mások szerint hasonló az amerikai válsághoz, csak rosszabb. Képek a következő linken. Mégegyszer. Ijesztő. 
• Hallottunk már a tengeri cigányokról? Pedig vannak. Malajziai vizeken születnek, vannak aki szárazföldet nem látnak egész életükben. Nincs személyijük, nem szeretik a szárazföldet, többségük nem jár emiatt iskolába sem, viszont képesek a sós vizet édessé tenni bambusz pálcákkal.
• A Sochi-i olimpia biztonságáról cikkeznek. Miszerint a híres konfliktuszónában található az észak Kaukázusban. Az oroszok biztosítják, hogy problémamentesen és biztonságosan fognak lezajlani a játékok. További hír, hogy eddig a legnagyobb költségvetésű rendezés, de azt hiszem ez mindegyik olimpiánál előjön.
• Antarktisz hír: A Vostok-tó-ban, (ami több mint 3500m mélyen fekszik a jég alatt) különböző, összesen 3507 organizmust találtak az orosz tudósok. Több mint 2 mérföld mélyre fúrtak le a tóba, még 2012-ben.

Ó Canada!

Ha már Canada nap (tegnap volt július 1.-én), néhány érdekes találmány, amit a kanadaiaknak köszönhetünk:

• Mogyoróvaj –egy montreali gyógyszerész, Marcellus Gilmore Edson szabadalmaztatta 1884-ben, mint étel lehetőség olyanoknak, akik nem tudnak rágni.
• Wonderbra – avagy az egyik leghíresebb push-up melltartó (1939). ACanadian Lady Corset Company szabadalmazta a védjegyet, majd a céget és erre nevezte el (Wonderbra) 1961-ben.
• Lépésszámláló/kerékfordulatszámláló (odometer) – 1854-ben találta fel egy Új Skóciából származó feltaláló, Samuel McKeen, de a létrehozásán közreműködött Ben Franklin is.
• Körben forgó hóeke – Dr. J.W.Elliot, torontói fogorvos agyában született meg az ötlet, a vasúti sínek megtisztítására. A hómobil is kanadai találmány.
• Tojástartó kartondoboz – Joseph Coyle újságkiadó találta ki ezt a remek új módszert a papír felhasználására.
• IMAX mozi
• McIntosh almák – 1811-ben, John McIntosh volt az a farmer, aki elkezdte beoltani a vad alma fákat a farmján. 1835-től élvezhetik az emberek ezt a gyümölcsöt.
• Walkie-talkie – Don Hings találta fel a kezdetleges verzióját 1937-ben. Amikor 2 évvel később Canada háborúba lépett, „újrafeltalálta” a masinát, katonai használatra is.
• Inzulin – nyílván nem az inzulint hormont magát (azt a hasnyálmirigy termeli természetesen), de a lehetőséget, hogy ez gyógyítja a cukorbetegséget. Köszönhetjük Frederick Banting, Charles Best és James Collip tudósoknak.
• Azonnali visszajátszás – persze hogy egy hoki meccs közvetítés alatt találta fel a CBS producere George Retzlaff 1955-ben.
• A hajókürt – Robert Foulis nevéhez fűződik, de szegényen halt meg, mert nem szabadalmaztatta.
• A zöld pénz festék – na kinek köszönhetjük a zöldhasúúakat?? Hát persze, hogy azt is kanadaiaknak. 1882-ben Thomas Sterry Hunt találta fel a festéket, ami zöldre festi az amerikai dollárt.
• A csomag biléta – mármint amit most legjobban a repterekkel köthetünk össze. Megmondja kié, honnan és hova utazik a csomag. John Michael Lyons-nak köszönhetjük.
• A festőhenger – A kanadai Norman Breakey találta fel 1940-ben, de az amerikai feltaláló Richard C. Adams szabadalmaztatta először.
• Standard idő – Sandford Flemingnek köszönhetjük, aki elindította az amerikai és kanadai vasútban 1883-ban.
• A tolószék kompatibilis busz – Walter Harris Callow, egy vak, négy végtagbénulásos veterán találta fel ezt a járgányt 1947-ben. Az első és utolsó útját ebben a buszban a halála után tette meg, amikor szállították a temetésére.
• Az elektromos tolószék – 1952-es találmány, George Kleintől.
• A kukazacskók – Harry Wasylyk és Larry Hansen kezdte el forgalmazni 1950-ben. Az Union Carbide Company vette meg az ötletet, és vitte le a műanyag szemeteszsákokat az otthonokba. 

Földrajzos hírek - június

• - Vietnám aggódik, hogy elveszíti a tengerparti üdülőhelyeit a jövőben a növekvő tenger magasság miatt
• - Gyönyörűségek, nem csak a földrajzot szerető szemeknek :) http://www.guardian.co.uk/environment/gallery/2013/jun/11/satellite-eye-in-pictures#/?picture=410511036&index=0
•  - Colorado Springs megint tűz alatt, zsinórban másodszor :(
•  - Új tudósítás szerint, az Antarktisz jégpáncélja alatt egy nagy sziklás hegység húzódik.
•  - Nicaragua engedélyezte egy kínai konzorciónak, hogy építsenek egy Panama csatornához hasonló csatornát az Csendes-óceán és a Karib-tenger között. Hozzáértők szerint körülbelül 11 évet venne igénybe, és 40 ezer munkalehetőséget biztosítana
•  - Új kutatások szerint az északi földteke 80-as évek kitermelései okozták Afrika magas mértékű szárazságát (Chad-tó)
•  - Ha Bankokba mennél kirándulni az éven – nem lennél egyedül. MasterCard felmérése szerint Bankok a leglátogatottabb kirándulóhely, amelyet közel 16 millió turista látna az éven.
•  - Elsüllyedhet Shanghai? Shanghai és a Pudong körzet nagyon gyors fejlődésnek indult az elmúlt 25 évben. A talaj viszont, amire a várost építették nem, és elkezdett süllyedni. A körzetben 5 millió ember él (4000/km²), és az intenzív fejlődés évi 1,5 cm talajsüllyedést eredményez.

Felfedezők napja a Millenárison (csapó 3.)

Még tartoztam a Felfedezők napjáról az utolsó bejegyzésről. Bizony, már nem is emlékszem mikor volt pontosan, valamikor májusban. Most pedig már akárhogy nézem június van.  Az utolsó cikk, amit meg akartam osztani, az a második előadás volt, amin részt vettem. A vulkánokról, pontosabban azok veszélyeiről, amit talán sokan fel sem fognak. Amit én sem tudtam, hogy valójában a Föld lakosságának 10%-a történelmi időkben működött tűzhányók közelében él ma is. A nagy kérdés, hogy ezek a tűzhányók már örök álmot alszanak-e, vagy csak elbóbiskoltak? A tudósok szerint, minden egyes vulkántól félni kell. Mindig. Az utolsó szunnyadótól is. Lásd, a nemrég bekövetkezett katasztrófát a Fülöp-szigeteken. Igaz a vulkán nem volt inaktív, mégis egy bátor turistacsoport felmerészkedett, és öten életüket vesztették a lezúduló kövektől. Ez a kis példa is szemlélteti az ún. vulkánturizmus veszélyeit.

A felfedezők napján erről közelebbről Harangi Szabolcs előadása ismertette az érdeklődőket. Maga a téma nagyon érdekes volt, az előadás mód kicsit monoton. Természetesen mint vulkanológust őt is az a kérdés foglalkoztatta a legjobban, mikor fognak kitörni a hosszú időn át mélyen szunnyadó vulkánok. Melyik lesz a következő és mikor? Beszámolt, hogy 2000 óta nem volt nagynak számító vulkánkitörés a világon (még a 2011-es izlandi is a kisebb kategóriába tartozott – ugye ott inkább a hatása okozott nagyobb problémákat). Az előző évszázadban 11 nagy vulkánkitörés volt, ebben pedig még egy sem. Egyik legemlékezetesebb szerinte, az 1815-ös indonéziai vulkánkitörés volt, aminek érezhető következményei lettek. Állítólag 1816-ban elmaradt a nyár. Egyébként egyik közismert klímahatása a vulkánkitöréseknek a lehűlés. Szerintük (mármint vulkanológusok szerint) a következő nagy vulkánkitörés egy olyan vulkántól fog származni, ami egy ideje békésen aludt. Mondjuk ehhez nem kell vulkanológusnak lennem, hogy ilyet kijelentsek J. Szerintem is várható majd valamikor a jövőben egy nem várt vulkán kitörése. Megemlítette még Auckland határterületeit, amelyek vulkánmezőre épültek, és egy Bolíviai vulkán az Uturuncu emelkedését 1992 óta. Hát az előadása körülbelül erről szólt, hiányoltam azt az „érdekes” feelinget belőle. Mondott jó dolgokat, de a legtöbb olyasmi, amit kiguglizva is megtalálunk. Ha már ilyesmivel foglalkozik professzionálisan, legalább mondhatott volna infókat, ami azért plusz mínusz laikus embereknek érdekes.

Összeszedtem a legtöbb halálesetet kívánt kitöréseket a múltból, és h mi okozta az emberek halálát elsősorban:

1815 – Trambora, Indonézia: 92 000 halott, halál oka: éhhalál

1883 – Krakatau, Indonézia: 36 417 halott, halál oka: tsunami

1902 – Mt. Pelee, Martinique: 29 025 halott, halál oka: hamuáramlás

1985 – Ruiz, Colombia: 25 000 halott, halál oka: sáráradat

1792 – Unzen, Japán: 14 300 halott, halál oka: a vulkán összeomlása és tsunami

1783 – Laki, Izland: 9 350 halott, halál oka: éhhalál

1919 – Kelut, Indonézia: 5 110 halott, halál oka: sáráramlás

Ezek a halottak számát tekintve a legnagyobbak, voltak ettől nagyobb kitörések is, de nem fenyegettek embereket. Azért érdekes, hogy hogyan okozhatja a vulkánkitörés az emberek éhhalálát, habár ha a kort nézzük, belefér, hogy nem jutott el hozzájuk olyan könnyen élelem. Nyílván azok a halálesetek inkább közvetetten kapcsolhatók a vulkánhoz, és nem azonnali halállal járt.

A veszélyekkel ellentétben, rengeteg utazási iroda van, aki jó pénzért nagyon érdekes utakat szervez vulkánokhoz, amik még aktívak is. Egy jó 9 000 euróért, egész kis világ körüli aktív vulkánlátogatást kaphatnak az érdeklődők, egy hónapon keresztül. Függetlenül a szinte mindig fennálló veszélytől, biztos hogy engem sem hagyna otthon ülni csak az a tény, hogy lehet hogy épp kedve lesz felélednie a vulkánnak. Sajnos eddig nem sok helyen voltam, ahol aktív vagy inaktív vulkánt láttam volna, de amikor voltam, nem hagytam ki. És ezt még a hozzá kapcsolódó jó két órás séta sem tudta megváltoztatni, az élmény meg egyenesen felejthetetlen volt.

Tömeg a világ tetején...

Először erről, csak 1-2 mondattal akartam szólni, mint friss földrajzos hír, de miután végig olvastam a cikket úgy döntöttem, érdemes egy hosszabb beszámolóra.

A világ, de főleg Nepál a napokban (1953.május 29) a Mount Everest meghódításának 60. évfordulóját ünnepelte. A bátor új-zélandi hegymászó, Sir Edmund Percival Hillary és serpája a nepáli Tenzing Norgay személyében történt meg az első feljegyzett érkezés. Na most, az egyik londoni kiállításon, egy sokkoló képpel találkozhatnak az érdeklődők. Egy forgalmi dugó látszik az ún. Hillary step-en, (egy körülbvelül 12 mérteres egyenes szikla, több mint 8800m tengerszint feletti magasságon), több tíz bátor emberke várja az utat, hogy felléphessen a tetejére… Nem nagyon talál ez precedenst, hogy egy ekkora magasságon túlzsúfoltság legyen az emberek legnagyobb gondja. Ami még megdöbbentőbb, hogy körülbelül 7600 m tengerszint feletti magasságnál, olyan 200 mászó sorakozik a feljutásra. 

Még az sem magyarázza a tényt, hogy meteorológiai szempontokból május vége az ideális idő megpróbálni a csúcs meghódítását, és hogy az utazási irodák „akciós évfordulós” csomagokat kínálnak a vakmerő mászóknak. Ez évben már 520-an érték el a csúcsot. Múlt héten, Arunima Sinha, egy 26 éves féllábú rendőrgyakornok Indiából volt az első nő aki felért, 2 nappal később a 80 éves japán lett a legidősebb, és 2010-ben hódította meg a legfiatalabb személy az Everestet, az amerikai Jordan Romero személyében, aki akkor 13 éves volt.

A valaha a legkihívóbb hegynek vélt Everest, ma már a könnyű mászás hírét kelti, állítólag megfelelő kondícióval, és tréninggel bárki feljuthat a tetejére. Persze ennek megvannak a következményei is. Állítólag a a 1996-os tragédiát, ahol 8 mászó meghalt és többen súlyos sérüléseket szenvedtek, pont az „üzletesítés” okozta. Állítólag túl sok „gazdag, tapasztalatlan egyén” (34) tartózkodott aznap a hegyen, ami a torlódást – és végül a tragédiát okozta.

Manapság fizikai sérülésekbe torkollnak a türelmetlenségek a mérges sorokban. A serpák gazdag ügyfeleknek (50 000 font értéket fizetnek nekik) erősítik ki a köteleket, amivel lelassítják a haladást. Ezek a mérges sorok és a keresztbe kasul kötelek ma már általánosak a hegyen. A hegy lassan elveszíti a szentségét, ahogyan eddig tartották – a tibeti buddhisták a Világegyetem Anyaistennőjének nevezik, a nepáliak az Egek Istennőjének.

Nem beszélve a pénzügyi oldaláról a dolognak. Nepál köztudottan a legszegényebb országok közé tartozik, de azok, akik az Everest vonalon élnek folyamatos pénzforrásnak örvendhetnek. Így egyre mérgesebb a gazdasági helyzet is az emberek között. Jelenleg, évente 35 000 hegymászó érkezik a régióba, amiből engedélyekre a nepáli kormány 2.2 millió fontot könyvelhetett el, 337 hegymászónak.  Egyébként a pénz kérdés és a meggazdagodási vágy is elég negatív hatással van az egész Everest képre. A gazdag nyugati hegymászók nagyon sok pénzt fizetnek a serpáknak, hogy cipeljék fel a luxus sátraikat, miközben nagyon gyakran még a nevüket sem tudják. Mire felérnek, már tea és hálózsák várja őket készen a sátorban. A pénzről természetesen meglehetne említeni a sok nagy céget, akik az Everestet használják promóciós anyagként, és egész egyszerűen az egyre könnyebb módokat a feljutásra és hogy az embereknek módjuk legyen véghezvinni az utat, ami azért érthető, hogy egyre több embert vonz, hiszen eredményként a világ tetején állhatnak.

Nagyon érdekesnek találtam a cikket, aminek a lényegét próbáltam itt átadni, ami kicsit hosszúra is sikerült, de valahogy amikor az információkban válogattam, mindet túl érdekesnek találtam ahhoz, hogy kihagyjam. Egyben elszomorít, hogy a világon, azt a nagyon kevés érintetlen területet (vagy kevés ember által érintett területet), egyre jobban ellepik az olyan emberek, akik pusztán azért mennek oda, hogy mondhassál, ők ott is voltak. Sajnos ez látható a kedvenc helyemmel is – az Antarktisszal, ami egyre több turistát vonz, akik ott mást nem tesznek, mint kárt.. De ebbe nem megyek bele, olvashattok korábbi írásokban róla.

Az Everesttel az aktuális brit National Geographic magazin foglakozik, valószínűleg a közeljövőben a magyarban is megjelenik. Az eredeti cikket pedig itt lehet olvasni.

"Whether you go to heaven or hell, you have to go via Atlanta"

Meg kellett osztanom ezt a nagyon szép képet. A globális repülőgépútvonalakat mutatja. Nagyon érdekes. Mint ahogy az egyik véleményező írja is, mintha Afrikában, és Dél-Amerikában nem élnének túl sokan...

Bővebb magyarázatok itt olvashatók, néhány nagyon érdekes ponttal.

Helmut Newton kiállítás a Szépművészetiben

     A napokban megtekintettem a Helmut Newton kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Ez volt a második látogatásom ott, kellemesebb légkörrel. Igaz, hogy az első amin voltam az a Cézanne kiállítás volt, és egy vasárnap délután, rengeteg látogatóval. Ezt persze lehetett betudni az időpontnak és Cézanne-nak is. Nyílván, Helmut Newton nevét kevesebben ismerik. Én sem. Nem ismertem. Egy hirtelen ötletből mentünk be. Fotói voltak kiállítva. Mint kiderült hírességeket és kevésbé hírességeket is fotózott Berlinben, Párizsban vagy Beverly Hills-ben. A kiállítás második fele, azokat a fotókat mutatta, amelyeket különböző divatcégeknek készített. A képek itt már színesek voltak.

     Elég jó képek voltak, a nagyrésze valami miatt tetszett, persze voltak kicsit elvont vagy akár morbid-felé közelítő képek. A kiállítást pozitívan értékelem összességében, jól elolvasva és megnézve is megtekinthető 1-1,5 óra alatt. Persze ha másoknak is olyan szerencséjük van, mint nekünk volt és elkerülik a tömeget.

Az északi sarkkör elhagyatott radarállomásai

Ahogy ma belebukkantam a szomorú hírbe, a magyar himalája expedíciótról, eszembe jutott, hogy még tartozok egy írással az egyik idei földrajzos előadással kapcsolatban. Akkor téma Grönland volt, Kollár Lajos előadásában, aki nem más mint tagja a „Magyarok a világ 8ezresein”, aki jelenleg is Nepálban tartózkodik, és szervezi a mentőakciót, bajba jutott társai megmentésére.

Na de visszatérve a tartozó irományhoz, hogy elvonatkoztassunk ettől a szomorú eseménytől, az a DYE radarállomások.

DYE radarállomások

Distant Early Warning. Avagy távoli korai figyelmeztetés. Talán így lehetne lefordítani az amerikai radarállomások közös nevét, amelyeket sorozatosan épített az USA 1955 és 1960 között Alaszkában, Kanadába, Grönlandon és Izlandon, összesen 58-at. Céljuk a hidegháború idején figyelni az eget szovjet gépeket keresve és időben figyelmeztetni amerikát az esetleges szovjet támadástól.

Közéjük tartozik 2 állomás, Grönlandon. A DYE-2 az egyik legjobban megmaradt állomás az összes közül. 1988-ban hirtelen hagyták el a területét az ott tartózkodók. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint a hátrahagyott élelmiszerek és italok, bútorok és drága felszerelések. Állítások szerint, azért hagyták el olyan gyorsan a „fedélzetét”, mert azt hitték süllyed a hó alá. Nem tudom mennyire hihető ez az állítás, hiszen nyilvánvaló, hogy évtizedek után is még a helyén áll, habár a fehér dómja egyre jobban elmerül a fehér hóban. A bátor egyedek, akik megvállalkoznak egy Grönland átkelésre, gyakran útjukba ejtik, és a közelében vagy benne szállnak meg mind a mai napig. 

Felfedezők napja a Millenárison (csapó 2.)

Ígértem a Felfedezők napja második felvonását.

Kezdem inkább egy kicsit a körülményekkel. A játékok nem nagyon érdekeltek, mivel nem voltam ott túl sokáig, de minden állomásnál megálltam. Sok volt az ismerős arc, mármint néhány előadó már nem egyszer előadott a Földrajzi társaság előadásain is. Mikor megérkeztem még volt egy kis idő az Antarktisz előadásig, addig a NASA eredeti Curiosity Marsra szállását mutatta be eredeti hanggal. Hát akkora teremben, nem mondom, nem volt semmi azt a hangot hallani. Elég rémisztő és félelmetes volt. Magán a Felfedezők napján is sok előadást szenteltek a Mars tematikának és a Curiositynek, és ingyen ellehetett venni a Földgömb újság Curiosity-s számát. Kár hogy nekem már megvolt, de azért hoztam még tartalékba. A Földgömb újsággal kapcsolatban, egész nap a régebbi lapszámok 350Ft-ért voltak kaphatók, és új előfizetők 50%-os kedvezménnyel fizethettek elő az újságra. Ugyancsak, rám nem vonatkozott, mert én már előfizető vagyok. Az előadások szüneteiben szintén NASA-s videókat mutattak, ha jól ismertem, az Apollo 12 fellövéséről – The incredible journey of Apollo 12. 

Földrajzos hírek

Úgy gondoltam, megosztok pár földrajzos  információt, híreket, amik a közelmúltból származnak.

• A Whashington Post világ szekciója összeszámolta, hogy a következő körben a föld lakosainak több mint 50%-a él.

                          

• Egyesek Bali szépségért aggódnak. 2012-ben több mint 3 millió turista töltötte a szabadságát ezen az Indonéz szigeten, ami egyre koszosabb, és a természetet egyre jobban felváltja a beton.
• Kína Fujian régiója tiszta levegővel várja Kína szennyezett terület lakóit.
• Megint Kína. Megnövekedett az érdeklődés a kínaiak részéről Északi és Déli sarki utazásokra L
• Washington D.C. már nem dominál a fekete lakosokkal, számuk 1970-es évek óta egyre csökken a „Chocolate City”-ben.
• A Chad tó 38 000km² –es területe az 1960-as évekből mára mindössze 1 300 km² –es, ezzel veszélyeztetve nemcsak az emberek, állatok és növények életét, de 4 ország (Chad, Kameron, Niger és Nigéria) vízellátását. A bűnös a Sahara és az egyre nagyobb mértékű elsivatagososdás. A sivatag egyre mélyebben nyúlik délre, minden évben körülbelül 48km²-t. Sajnos a Chad-tó esete az egyik legszörnyűbb példa  az elsivatagosodásra.

Felfedezők napja a Millenárison (csapó 1.)

     Ma volt a Millenárison a Felfedezők napja, a Földgömb újság szervezése alatt. Egész napos programok és előadások sorozata, mindenféle földrajzos és tudományos témákban. Én már a csak délután csatlakoztam a programhoz, 2 előadást hallgattam meg. Persze, nem túl hosszú előadások voltak, még 1 órát sem tartottak.
     Az első a Magyar Antarktisz expedícióról, Nagy Balázs előadásában (aki többek között a Földgömb főszerkesztője is). Mivel az előadás eléggé általános volt, attól még nekem is szolgált újdonsággal ami mindig érdekes.
     Kiderült, hogy 50 év alatt mindössze 10-12 magyar kutató járt az Antarktiszon (összehasonlításképpen lengyelekből körülbelül 500-an…). Az Antarktisz partvidéke az enyhébb terület, kimutatkozik a szárazföld is, ezeket oázisoknak hívják. Ezek a kutatások legfontosabb helyei. Itt található ivóvíz is és az Antarktiszi élet legnagyobb része is. A téli hónapokban körülbelül 800 ember tartózkodik az Antarktiszon, de egy januárban akár 3000-4000 ember is lehet, amiből mindössze 200 a kutató.
     7 magyar kutató utazott le az Antarktiszra, Chiléből, ami a legközelebb található hozzá, csak 1000km-re. A chilei légierő szállította őket. Hajóval oda-vissza körülbelül 100 napig tartana az út, de több mindent lehet szállítani. Kerekes repülőgépek, csak 3 helyen tudnak leszállni az Antarktiszon, egy amerikai, egy chilei vagy egy argentin állomáson. Az Antarktiszon tartózkodnak egyes országok katonai bázisai, fegyvertelenül, akik körülbelül nem csinálnak itt semmit, csak reprezentálják az adott országot. Őket meg lehet kérni a helikopteres helyi szállításra, ingyenesen. Azt is megtudtuk, hogy sok ember, akik a bázisokon tartózkodnak (szakácsok, technikusok…) nem mehetnek messzire az állomástól, mert nincs engedélyük. 
     Sajnos az egyetlen gazdasági tevékenység ami az Antarktiszon engedélyezett az a turizmus. A legtöbb turista az oázis részekre érkezik. Ez azzal a negatívummal jár, hogy ha olyan ruhát viselnek, amit előtte már az otthoni környezetben is, behozhatnak különböző növényeket, amik megtelepednek ezeken a területeken. Ilyenkor ezeket kiirtják a bázisokon tartózkodók, mert felbontják a természetes folyamatot. Ha természetesen megtelepednének az jól van, de az ember ne hozzon be semmilyen növényt.
     Még pár szó az örök fagyról, ami a föld felszíne alatt található, akkor is, ha nem látszik, de olvad, ilyenkor a felszín nagyon gyorsan átalakul. Nyáron felmelegszik a felszín és lehet mintákat venni a kutatóknak. És a tanúsága, hogy mekkorát változik az oázisok felszíne, abból is lehet látni, hogy egy új tó keletkezett az Antarktiszon, amire először 2005-ben figyeltek fel. Ez kifejezetten csak az örökfagy olvadásából alakult.

Nagyon tetszett ez az előadás, más ismerős arcokkal is lehetett találkozni a földrajzos előadások előadóival, ha minden jól megy, holnap folytatom az összefoglalást a másik előadásról.

Ausztrália

Február elején a Magyar Földrajzi Társaság az idei évi első előadását tartotta meg. Témája Ausztrália volt. Serényen jegyzeteltem mint mindig, hogy leírhassam mindazt az okosságot amit megtudtam. Az igazság az, ebben az előadásban én egy kicsit csalódtam.

Na most már, nem tudom hogy azért-e, mert kivételesen ennek az előadásnak a helyszínén én is jártam, vagy csak azért mert az előadás kicsit strukturálistalan volt, de kicsit csalódtam az előadásban. Persze voltak vetítési gondok is, el is húzódott így a prezentáció. De ne is akarjanak már az emberekkel megismertetni egy egész kontinenst (mégha a legkisebb is) másfél óra alatt. Talán ha az előadó csak egy részére koncentrál, de nem így volt. Sőt. Próbálta elmondani a történetét a felfedezésétől a mai városjellemzésekig. Elmondta milyen nemzeti parkokba lehet például eljutni honnan, de magáról a nemzeti parkról egy-két mondaton kívül többet nem mondott. Na most már én AU nyugati és középső részén nem voltam, nem ismerem az ott található természeti nevezetességeket (az Ayers Rock-on kívül, természetesen), de ebből az előadásból sem ismertem meg őket túlzottan. 

Én gondolkodom, mit is osszak meg az információból, amit megtudtam, amelyek bár érdekesek, de nekem kevésnek tűnnek. Szinte mindenre visszanéznék interneten, hogy valóban hogy is van az, amiről beszélt. Azért ennek ellenére megemlítem a dolgokat, amik számomra is újak voltak, de előre elnézést kérek, ha nem lesz teljes az információ, vagy ha esetleg hibás…

1. Ausztrália északi területén nincs sebesség korlátozás, és a kengurubaleseteknél nem fizet a biztosító.

2. Valamilyen érdekes történet volt egy Burke és Wills nevű felfedezőről, akik végülis meghaltak, valami butaság miatt – de utána kell még nézni

3. Nullarbor-síkság arról híres, hogy ezer km-eken keresztül nincs fa. Nagyon monoton terület.

4. A canberrai parlament legtöbb helyisége a föld alatt található. Erről mem tudtam, pedig bejártuk azt a parlament épületet azért.

5. A sydneyi Harbour Bridge terveit egy rab álmodta meg.

6. Amit nagyon érdekesnek találtam az a Sydney torony. Ennek jobban utána is néztem. Ugye Sydneyben messziről kimagaslik. A déli féltekén a második legmagasabb megfigyelő torony, az aucklandi Sky Tower után. A 420 ablakát egy Charlie nevű, félig automatizált gép tisztítja, ami újrahasznosít és tisztít 50 liter vizet, és 2 napba telik míg megmossa az összes ablakot. A 162 ezer literes víztartály stabilizálóként is szolgál a torony kilengései ellen. További stabilizálását az az 56 kábel biztosítja, amelyeket ha teljes hosszukban kifektetnénk, elérnének Sydneytől Új-Zélandig. 

A képek a sajátjaim.

Greenbrier Hotel - Az atombunker

Projekt X, projekt Casper, projekt Greek Island... Ezek voltak a megnevezései az amerikai kormány által létesített és fenntartott atom bunkernek, amely Eisenhower kormányzása során volt kialakítva és fizetve. Az USA félt és komolyan felkészült az atomtámadás lehetőségére, mondjuk ez a hidegháború környékén érthető volt. Ezt a föld alatti bunkert, White Sulpher-beli (West Virginia) Greenbrier Hotel alatt igazgatták. Valójában az új szárnyát a hotelnek (West Virginia szárny) pont azért építették, hogy alá kerüljön a bunker, ami 1958-ban lett kész.  A bunker a képviselőknek volt építve, nem volt lehetséges a családjukat magukkal hozni egy esteleges atomtámadáskor. A bunker úgy volt létesítve, hogy a tagok túléljenek egy lehetséges atomtámadást akár 15-30 mérföldnyire is. Sokan a fausti egyességnek nevezik (vagyis alku az ördöggel). 

A bunker egy álcéggel volt vezetve, aminek a munkatársai hotel dolgozóként voltak öltözve. 4 bejárata volt,  az ajtók 25 tonnás légnyomásosak, amit csak olyan 20kg nyomással volt lehetséges kinyitni. A bunker mindig teljesen fel volt szerelve élelemmel, még aktuális újságokkal is. Az általános kollégiumszerű hálószobákon kívül, volt étterem, gyógyszertár, laboratórium. Speciális szoba a képviselők nyugtatására és, bármilyen morbidnak is hangzik, krematórium a ún. „biológia hulladéknak” vagy a szennyezett testeknek. Természetesen teljesen fel volt szerelve ülésteremmel és minden ahhoz szükséges dologgal, hogy a külvilágnak azt a jelet adhassák, hogy „minden rendben”. Volt egy fal, amire feltapétázva a Kapitólium volt, ami elé állva azt az érzést kelthették, hogy a közvetítések valóban onnan zajlanak. Voltak zászlók, mikrofonok és képek az alapítóatyákról, tehát minden, hogy az amerikai kormány folytathassa munkáját egy nukleáris támadáskor is.

A bunker nyilvánosságra kerülése után 1992-ben teljesen kiürítették, és 1995-től megnyitották a nyilvánosságnak. Feltételezem, az hogy ez nyilvánosságra került nem azt jelenti, hogy nincs másik, sőt… Szerintem sokkal több van. És az, hogy egyáltalán egy nyomozó riporter (a Washington Post embere, Ted Gup hozta nyilvánosságra egy cikkében) a helyére tudott bukkanni, valószínűleg azt jelenti, már nem törődtek vele annyira, mint kellett volna. Egy ilyen helyzettől azért sokkal nagyobb profizmusra számítanék. Nyílván Amerika nem engedné meg, hogy ekkora súlyú információ csak úgy nyilvánosságra kerüljön. Én teljes profiknak gondolom őket. Azért ez nem egy Superman rész, ahol Lois és Clark olyan jók, hogy persze hogy erre rájönnek :). Egyébként állítólag a hidegháború idején több hotelt is építettek, hasonlóan, hegyek oldalába, egyet például Colorado Springsbe is…