Csipkézett hegyek – A Spitzbergák

Mivel a legutolsó tavaszi előadásukat kihagytam májusban, most már nagyon kiéhezett voltam egy kis földrajzi infóra. Remek témát választott a Magyar Földrajzi Társaság az első őszi előadásukhoz. Gőgös Norbert élménybeszámolóiban pedig egyszerűen nincs hiba.

Ahogy a cím is írja, a Spitzbergák jelentése csipkézett hegyek, de ugyanúgy, ha nem jobban, a Svalbard név alatt is ismerhető. Közel, a 80.°szélességi foknál található szigetcsoportnak 62 ezer km²-éből, 40 ezer védett terület. Jellegzetessége az a földrajzi/meteorológiai anomália, amely lehetővé teszi, az állandó életet, emberi jelenlétet ezen a vidéken. Ez az anomália a Svalbard vagy Spitzbergen áramlatnak köszönhető, ami megengedi ,hogy a térség nyugati fele ne legyen fagyos. Így vált a hely az északi sarkkutatás központjává. „Fővárosa” Longyearbyen, aminek a lakossága 2642 fő, és itt található a Föld legészakibb polgári reptere (állandó napi járatokkal), hivatala, iskolája, egyeteme, üzlete… Jegesmedve lakosságának a száma körülbelül 3000 egyed J.

Leghíresebb északi sarkköri kalandorok Williams Barensz, Horatio Nelson, Adolf Erik Nördenskjörd,  Fridtjof Nansen, John Munro Longyear és Roald Amudsen nevéhez fűződnek valamilyen formában. Külön részletezni őket nem akarom, talán csak a két leghíresebb nevet emelem ki, Nansen-ét és Amudsen-ét (most jöttem rá, hogy én annó nem írtam Nansen Grönlandi útjáról, pedig azt hittem igen). Mindketten emberfeletti képességeket hajtanak végre, annyira képesek voltak alkalmazkodni a sarki körülményekhez és annyira meg tudták szokni ezeket a zord téli közegeket.

Az újkori sarki utazások persze már nem ütköznek akkora akadályokba, mint annakidején a nagy hősök korában.  Ahogy az előadó is megjegyezte az 50-es évekig az volt a kérdés túléled-e az utazást, napjainkban pedig inkább az, hogy meg tudod-e fizetni. Mint említettem, napi norvég járatokkal lehet eljutni a világ ennek a nagyon északi pontjába. A tavaszi hónapokban olyan -10°C-es hőmérséklet uralkodik, télen -30-40°C lehet a maximum. A nagy hidegek miatt a leszálló és felszálló repülőgépeket fagyálló anyaggal borítják.

A jegesmedve veszély miatt a városban cm-re pontosan megvan, szabva meddig mehet az ember fegyver nélkül. Elhagyva a zónát, a fegyver, kötelező. Mindenkinek kell hogy legyen fegyvertartási engedélye, ezt értsd úgy hogy az óvónőnek, vagy a fél évre érkező nemzetközi diáknak. A területnek nincs önkormányzata, sem rendőrsége, ún. sysselmannen-ok a kormányzók, vezetők. Természetesen így a norvég adótörvények sem érvényesek, ami azt eredményezi, hogy érdekes módon (minden logisztikai nehézség ellenére), az áruk olcsóbbak, mint Norvégiában :).

Itt található az UNIS nevű egyetem, ami 200 diáknak ad otthon. Fél éves képzést tölthetnek itt a diákok, akik felének nemzetközinek kell lenni. Tanulmányaik finanszírozása ösztöndíjakból áll, és az általános klímakutatáson kívül, olyan érdekességeket is lehet tanulni, mint az arktiszi fúrótornyok kiépítésének a technikája. Azon kívül, hogy az ide érkező diákoknak is jól kell tudniuk bánni a fegyverrel, megtanulják a vadonban való túlélést is. Ezenfelül alá kell írniuk egy szerződést, miszerint 7 éjszakát kint töltenek a vadonban. Az iskola világ színvonalú arktikus ruha raktárral van ellátva, amit a norvég alap támogat.

Az egyetemen kívül  érdekesség természetesen a világ magtár (vagy nem is tudom minek nevezzem, magbank?) épülete. Ami a legbiztonságosabb, legstrategikusabban épített „bunkere”, ahol a világ növényfajtáinak a magjai pihennek, arra az estre, ha valami globális következmény hatására kihalnának.

Természetesen egyre jobban ível felfelé a turizmus is a vidéken. Július-augusztus hónapok kivételével (sarki nyár), motoros szánok vannak túlsúlyban mindenhol (főleg a benzinkutakon :)). Az ide érkezők is ezzel mehetnek terepre, ha túlélik az első 30 percet. Az ottani vezetők ennyi idő alatt döntik el, kit vihetnek ki a pusztaságba. Megjegyezném, hogy a sysselmannen már tiltaná a motoros szánok használatát is (ugyanis az itteni emisszió kibocsátás 0%), annak ellenére, hogy azért ezek a legmodernebb és legkörnyezetbarátabb darabok. Másik praktikus közlekedési eszköz a kutyaszán. A kutyák, akik alig várják, hogy útnak indulhassanak, és akik direkt erre a célra vannak kitenyésztve, nem azok a barátságos kis kutyuskák (de azért így is szeretjük őket) :).

És ha már állatok, meg kell említenem a rénszarvasokat és a jegesmedvéket. A rénszarvasok (akik nem csordákban, hanem max. 1-2 járnak) valamikor még az Uralból jöttek át erre a vidékre, és azóta kissé „mutálódtak”. Rövidebbek lettek a lábaik, vastag, jegesmedve-szerű bundájuk van, és nem növesztenek télen agancsokat, hogy energiát spóroljanak. Amire – mint később kiderült – nagy szükségük is van. Szegénykéknek minimális lehetőségük van élelemhez jutni a hó alatt, nagyon sokat kell keresgélniük, térdre ereszkedni és hóbányászni. Ez alatt annyi kavicsot és szemcséket esznek meg, hogy az átlagéletkoruk mindössze 11-12 év, mert elkopik a foguk és éhenhalnak :(. Az utóbbi időben ez volt a legszomorúbb történet amit hallottam… A jegesmedvékről pedig annyit, hogyha futnak nem viccelnek, tényleg támadás van. Mivel nincs ellensége, a reakciója mindenre amit meglát „végre eszem” (ezt az előadó pont így mondta) :).  Törvényileg nem szabad bántani a jegesmedvét, csak önvédelem céljából. 500m-nél közelebb meg sem szabad közelíteni őket. Ha baleset történik, jön a sysselmannen és bizonyítás után dönt, hogy jogos volt-e az önvédelem.

A Spitzbergák nyugati partja a melegebb, itt a jégtakaró darabos, nincs állandó jég, a keleti, mindig fagyos partja pedig az utóbbi időben először kezdett ilyenné válni :(. Van itt egy orosz városka is, Barenszburg egy nagy Lenin-fej szoborral. Állítólag az oroszok nem hagyják el a helyet, annak ellenére hogy nem nagyon éri meg nekik fenntartani, ugyanis törvények szerint ha befejezel egy vállalkozást, és 3 évig nem történik semmi, mindent előröl kell kezdeni. Így hosszútávon jobban megéri az oroszoknak, ha maradnak. Egyébként a Spitzbergákok, bárki, bármilyen bizniszt nyithat, megkapja rá az engedélyt.

Elhangzott még sok információ, és ezzel természetesen ösztökélni is próbálják az embereket, hogy vegyenek részt az általuk szervezett utazáson. Akit esetleg érdekel, tényleg ajánlom, hogy őket keresse, mert nagyon jó szervezést és kalauzolást várhatnak. 

Toulouse-Lautrec kiállítás, utolsó pillanatban

Igaz utolsó nap, de végül eljutottam a Toulouse-Lautrec kiállításra a Szépművészetibe. Amióta megtudtam, hogy lesz, készülök rá, csak mert olvastam az életrajzi könyvét (amit a Kossuth kiadó adott ki sorozatban), és úgy gondoltam így látnom kell. Cézanne-ra is elmentem annak idején.

Ami a tömeget illeti, körülbelül pont annyian voltak mint a Cézanne-on. Igaz akkor is kábé az utolsó hétvégén mentem, úgyhogy nem tudom, hogy ez ennek-e a következménye, vagy mert vasárnaponként járok. De ami az emberek mennyiségét illeti, annyian voltak. Ami annyit tesz, hogy nehéz volt közlekedni, sokan torlódtak, főleg a szebb képek előtt és a fontosabb/hosszabb írások körül.

Maguk a képek olyan plakát-szerű, főleg újságokban és ténylegesen plakáton megjelent képek voltak, legtöbb ceruza skicc-nek látszott, kevesebb volt színes. Majdnem mind litográfia volt, amik – mint később kiderült – kőre festett képről keletkeznek. Nem vagyok nagyon művész lélek, mint írtam nem is az volt az elsődleges célom, tényleg csak a könyv miatt mentem, ezért a művészi oldalába nem megyek bele kicsit sem. A litográfiával kiégtem J. Olyan jó 90 perc kell a végignézéshez, ha tényleg mindent látni akar az ember.

Összefoglalva, az volt amire számítottam, nem csalódtam, és még a múzeum shop-ban is nyári vásár volt. Nem túl sok dolog van akcióban, de akit érdekel, az még augusztus végéig megnézheti, addig tart. 

A Manhattan project

A Manhattan project-et, az új nyári sorozat jutatta eszembe (Manhattan címmel), és olyan témának találtam, mi megér egy írást.

A Manhattan project az Egyesült Államok szupertitkos programja volt, aminek a célja az atombomba előállítása volt, a 2. világháború idején. A Manhattan projekt során a semmiből új városokat építettek fel, ami soha nem létezett a térképen, és nem derülhetett ki a létezésük. Nem csak egy helyszínen zajlott, de talán a legjelentősebb központi helyszín Los Alamos volt, Új Mexikóban – Y telep (további titkos helyszínek: Oak Ridge, TN, - X telephely,  Hanford, WA – W telephely, és egyéb más kisebb helyszínek). A telephely vezetője Oppenheimer lett, akit ugye bemutatni nem kell, az atombomba atyjának tartják számon.  Az uránium bomba fedőneve Little boy lett, a plutónium bombáé pedig Fat man.

Természetesen ezekről a helyszínekről senki nem tudhatott, ezért elég elszigetelt területeken építették fel a „városkákat”. Saját boltokkal, iskolával, szórakozási lehetőségekkel, ugyanis a meghívott tudósok nem egy esetben magukkal vitték a családjukat. A Los Alamosiak címe, mindössze annyi volt, hogy P.O.Box 1663. Azoknak a gyerekeknek a születési bizonyítványukban, akik itt születtek, szintén ez a postafiók szerepel, mint születési hely (aztán ha jól emlékszem egy időben túl sok gyerek született, mert az asszonyok unatkoztak otthonJ). Az ide került tudósok, senkinek nem szólhattak hová mentek, és mit csinálnak. A közvetlen családjuk, akik velük költöztek Los Alamosba, szintén nem tudták, mit csinálnak a tudósok a „kerítésen túl”. Levelek és fényképek engedélyezve voltak, de nagyon erősen cenzúrázták őket, nem derülhetett ki a családok lakhelye.

Magába a fizikai lényegébe nem akarok belefolyni, nem az én területem, és nem is az a legérdekesebb része az egésznek. De maga a folyamat, és a szervezés, amit amerika létrehozott, amint fenyegetve érezte magát. És ez évtizedekkel ezelőtt volt. Ilyenkor csak töröm a fejem, hogy vajon a 21. században milyen titkos projektek létezhetnek, és mi mindenre lehetnek képesek.

MH17 esete a Malaysian airlines újabb tragédiája

Már egy ideje megtörtént, de mégsem tudtam rávenni magam hogy írjak róla. Először nem is akartam, nem tudtam volna mit írni az iszonyatos dühtől (és talán még most is ez lesz érezhető). Még csak pár hónapja tűnt el egy maláj utasszállító a semmibe, ami szintén érzékenyen érintett, na de ezt inkább nem is jellemezném milyen érzéseket hozott ki belőlem. Haragot, persze, mint már említettem, és ugyanolyan együttérzést, nem is a halottak iránt – mert nekik már mindegy, legyenek bárhol is – de a családjuk iránt. Megint. El sem tudom képzelni mit érezhetnek. És hogy ennek a gépnek nem kellett volna ilyen végzetet érnie csak olaj a tűzre. Mármint, itt nem egy meghibásodásról volt szó, vagy időjárási következményekről. Itt szimplán emberi mulasztásról, amiért nem tudom mikor fognak az illetékesek felelni, ha egyáltalán fognak. Az már csak még egy kis tejszínhab a tortán, hogy természetesen a becsapódás is a „forradalmi” Donyetsk vidéken történt, amit (tisztelet a kivételnek), paraszt ukránok/oroszok uralnak, ami minden téren megnehezíti a hely biztosítását, és a nyomozás gördülékeny lefolyását. Az ukránok a tragédia után, az emberiesség leghalványabb szikráját sem mutatták, sorról sorra jelentek meg fényképek a helyszínről, ahol kivehető holttestek, vagy testdarabok voltak. Még mindig az eszemben vannak a képkockák (legalább 100 különböző forrásban láttam) az I love Amsterdam trikóval, a Bali és Lombok lonely planet utazási könyvvel, és a kismajommal, ami méghozzá a legkülönbözőbb helyzetekben is előbukkant (egy katona-szerű ember kezében, vagy egy bőröndön csücsülve). Hogyan érezhettek azok a hozzátartozók, akik megismerték a tárgyakat, vagy egy szerettük holttestét… Aztán kábé az első perctől jöttek a hírek a fosztogatásról. Hihetetlen.  

picrure source

Szerintem nem kell senkinek összefoglalnom mi történt július 17-én, aki nem akart róla tudni, szerintem az is előbb-utóbb tudomást szerzett. Így több mint 2 hét távlatában, jelenleg – az akkorihoz képest – eléggé elcsendesültek a dolgok a gép körül. Ami talán pont, hogy aggasztó. Már egy ideje megvan a fekete doboz is, állítólag használható információkkal, és mégis nagy a hallgatás. A holttestek lassan haza kerülnek, ahol (jelen esetben Hollandiában) legalább méltósággal bánnak velük, nem holmi szemeteszsákként mint Ukrajnában. Szakértők is kiutaztak a tragédia helyszínére vizsgálódni, mégsem hallani mire is jutottak… Elgondolkoztató.

És természetesen (miért ne?) felmerülnek a konspiráció elméletek is. Van, ami egész hihető, van, ami teljes vicc. Van, aminek részei akár igazak is lehetnek, és talán nyugodtabban mehetnénk aludni, ha csak abban bíznánk hogy a „kedvesebb” elmélet lehet az igaz. De ezt a témát hagyjuk is, nem akarok terjeszteni vagy igazolni egy-egy teóriát sem, mindenki megtalálhatja máshol ha érdekli.

Rest in peace and prayers to the families.

Május/június repül

Szégyen, nem szégyen, sajnos egyre kevesebb poszt kerül fel repülőkutyára. Talán mert kevés időm is van a jó időjárás bekövetkezésével, talán mert mostanság kevesebb a kedvem is irogatni (jó idő lustaságban szenvedek J). Amit meg írok, azok pipire kerülnek fel, mert a olvasni meg olvasok még mindig eleget. 

Tartozok egy földrajzos előadással is, a nagy fehér cápákról, de arról talán nem is fogok írni külön posztot, mert nem volt túl „földrajzos”. Inkább biológia/tengerbiológia témakörű. De az előadó nevét tekintve (Elter Tamás) nem is várhattunk mást. 

Az utolsó földrajzos előadásra pedig nem tudtam elmenni májusban, mert aznap nagyon fáradt voltam, meg egyebek. Nagyon sajnálom, és azóta is eszembe jut, hogy az tuti jó előadás lehetett és mennyi érdekes infóról maradhattam le.

Ott volt még májusban a felfedezők napja is, ami most kicsit csalódás volt, ha nem az Antarktiszos térkép, akkor azt mondanám meg sem érte volna kimenni. Előadások nem voltak nagyon érdekesek, végülis 2 akartam meghallgatni. Egyik Nagy Balázs Antarktiszos beszámolója volt, amit sajnálattal kell konstatálnom, hogy a múlt évi ismétlése volt.

Ott volt még az a Napiskolás előadás, aminek egy kicsit nagyobb feneket kerítettek talán mint kellett volna. Nem tudom pontosan miért, de nekem a dolog nem volt szimpatikus. Mert jó dolog amit csinálnak, de valahogy ez az agyonhirdetés hogy mit csinálnak, és gyűjtsünk minél több pénzt, és még a nem tudom melyik társaság is milliókkal támogatta… Hát nem tudom…  Most nem azt mondom h akkor itthon abból a pénzből a etnikai kisebbségnek építsenek iskolát amit átadás után tönkretennének, de lehet itthon is lehetett volna valami jót belőle kihozni. Mondjuk jó az a napiskola, legalább a nepáli gyerekek nem fáznak télen, de azért egy kicsit elvont. Ennek ellenére azért én is támogattam egy 500 forintos kávéval a gyűjtést, csak úgy teljességében valamiért nem azt adta vissza amit várnék. Talán a szervező gyerek is egy kicsit túl nagyképűvé vált a nagy felhajtás miatt, ugyanis ez az ő ötlete és iniciatívája volt. Egyébként a dologról azt hiszem a májusi (?) Földgömb magazinban olvashattok részletesebben, és ha már magazin, akkor sikerültt féláron előfizetnem rá még egy évre J.

Aztán múlt hétvégén elmentem a múzeumok éjszakájára, amiről csak annyit mondanék, hogy inkább kifizetem  a teljes árú belépőjegyet, minthogy órák hosszú soraiba várjak a bejutásra. Egy látogatás után elegünk is lett. És tudom, állítólag ilyenkor nem a legközkedveltebb múzeumokba kéne menni, de hát itt még nem voltam, na. Amúgy maga a múzeum jó volt (a Sziklakórházat néztük meg, csak elég gyorsan kellett körbemenni a folyosókon), de a közlekedés meg volt bolondulva. Ahhoz képest, hogy 10 körül már indultam haza, kábé éjfél ellőttre értem haza…

Volt könyvhét is, amire ki sem dugtam az orromat (pedig utolsó percig készültem Vámos dedikálására), elmentem még egy szexuálpszichológus előadására is és talán ennyi volt ez a 2 hónap csend. Híradásban sem fogott meg semmi különös, amiről írnék, nem is vagyok nagyon up-to date a hírekkel kapcsolatban, de alig nézek tv-t, interneten sem olvasom. Hát így. Kábé így telt a május-június és a szótlanság okai.

Sztrájkolnak a serpák? Sztrájkoljanak!

Valószínűleg mostanra már mindenki hallott a serpák lavina balesetéről, amikoris múlt héten egy lavina 16 serpán temetett maga alá, amelyek közül 13 halott 3 társuk pedig még elveszett. Akiknek nem ismert a serpák foglalkozás, ők azok, akik az – egyre több – hegymászónak segít, akik úgy gondolják, megmásznák a Mount Everestet (az ottani helyzet elfajulásáról, egy korábbi írásban, itt). A lényeg ami a lényeg a hegymászóknak jóformán semmi dolguk nincs, azonkívül hogy felmennek, mert a serpák, kis szolgaként dolgoznak nekik. Persze ennek meg is van az ára, ha valaki úgy dönt hogy megmássza a Mt. Everestet. 10 ezer dollárba kerül az engedély. A serpa „bizniszség” hogy mit ne mondjak, nagyon jól jön a Kathmandu kormányának, mert ez engedélyeken kívül, külön összegeket kell fizetni például filmezésért és egyéb tevékenységekért.

Jelenleg nagy a káosz a hegységben, ugyanis a serpák azt tervezik, hogy az elveszített társaik tiszteletére, nem másznak fel ezen az éven többé. Ezenkívül, megfenyegették a kormányt, hogy teljesen beszüntetik a munkásságukat, ha az nem emeli fel a fizetségüket valamit a biztosításukat.

Várom, mi fog kisülni ebből az ügyből, az igazat megvallva már nem is tudom melyik fél oldalára inkább. A múltkori írásom, a tömegekről a hegyekben elég lehangoló volt, de viszont egy nem gazdagsághoz szokott serpa, kezd kapzsinak tűnni a fizetésemelés kéréssel. A másik oldalról pedig, természetesen az ő munkájuk az igazi, nem maguké a hegymászóké. Nagyon sokáig, én tudatában sem voltam annak, hogy a hegymászókat serpák segítik. Amikor ezt megtudtam, azért nagyon estek a szememben… Már bocs, de az csak olyan fél munka… Menjen fel a saját erejével, vagy akkor ne örvendezzen, hogy megmászta a Mt. Everestet. Mint az előző írásban is rávilágítottam, ma már jól szituált, edzett, akár idősödő polgár is kevés megterheléssel megteszi az utat. Ez szomorú… Most már nem is bánom, ha sztrájkolnának, hogy meglássuk ki az a hegymászó, aki nélkülük is felmegy J.

Türkmenisztán

A Magyar Földrajzi társaság márciusi előadása egy kiemelkedő volt. Amilyen csalódás (vagy inkább úgy mondom gyengébb) volt a februári Vietnam, úgy hoztak 100%-ot, Türkmenisztánról szóló előadásukkal. Ehhez nagyban hozzájárult az előadó, Bíró András Zsolt kiváló hozzáállása és érdekeltsége a témában, valamint maga az országról kapott információk, amik valóban nagyon érdekesnek bizonyultak. Bíró András Zsolt pontos foglalkozása nem volt téma szerintem, de mivel előadás előtt is a Türkmén nagykövetségről jött, és kiderült munkája során sokat jár ezekbe az országokba, ezért feltételezem valami ilyesmi lehet.. Türkmenisztánban például genetikai vizsgálatokat végzett a történelmük feltárására, egyébként antropológus.

Az országnak szélsőséges, kontinentális klímája van, ahol megtalálhatók sivatagok, félsivatagok is. Középső részét a Karakum tölti ki. Demokratikus többpártrendszeri köztársaság, ám mindig ugyanaz nyer J. Az ország fővárosa Ashgabat, amely türkménül, szép helyet, kellemes helyet jelent. A város nagyrészét az 1948-as 9,2 erősségű földrengés lerombolta, így régi épületek nem nagyon találhatók a városban. 1991-től kezd a város szépülni, miután függetlené válik a Szovjetuniótól. Ez már a gáz és kőolaj kitermelésből sikerül nekik. Megtudhattuk, hogy az országon még mindig nagyon érezhető a kommunizmus.

Türkmenisztán híres a lovak szeretetéről, külön minisztériuma van a lovaknak, lovasversenyeket és konferenciákat rendeznek. A híres türkmén lovuk az Akhal-teke. És természetesen itt, tilos a lóhús fogyasztása. Van egy speciális kutya fajtájuk is, amit alabájnak hívnak, és 80kg-ra nő. Megtudhattuk, hogy a türkmén öregek, nagy becsben vannak tartva, öregotthonba senki nem kerül, nagy szégyen lenne. Az ország népessége nagyon fiatal, 40%-a a lakosságnak 15 éven aluli.

Türkmenisztán legnagyobb iparága a halászat, a Kazahsztán felőli határoldalon pedig kő és só sziklák. A só megtalálható a volt Aral-tó azon részén is, ami a tó zsugorodásának a helye (azt, hogy a tó ma már csak látképe a valaha 4. legnagyobb tónak, a Szovjet „leleményességnek” köszönhető, a 2 folyó, ami táplálta a tavat, az Amudarja és a Szirdarja, kihasználták, hogy a sivatagot növényesítsék, így ma már a két folyó alig táplálja a tavat). A kiszáradt részeken gyakoriak a sóviharok.

Az Aral-to ma mar csak 14%-a az eredeti meretenek

Egyébként az ország lakossága szegényesen él, de ingyen van a vezetékes telefon hasznlata korlátlanul, ahogy a korlátlan gáz és áramfogyasztás is csak kb. 1500-3000Ft körüli összegbe, kerül nekik egész évre, ahogy az orvosi ellátás is ingyenes. Így talán érthető, hogy az egyszerű embereknek nincs is szüksége sokkal többre.

A rétegek közötti metángáz robbanás

És ami a legérdekesebb. A Darvaza, avagy a pokol kapuja. A Karakum sivatag közepén található, és megintcsak egy „okos” szovjet húzásnak köszönhető a létezése. 1971-ben a földgáz projekt keretein belül, a fúró egy földalatti üregbe fúrt, ami beszakadt, és a gáz felszabadult. Az oroszok úgy döntöttek, hogy a legjobb megoldás ezt berobbantani, és miután elfogy a gáz, abbamarad a szivárgás. Hát ez olyannyira nem jött be, hogy a 70m széles és 20m mély kráter azóta is ég, világít éjjel-nappal a sivatag szívében. A fényeket és a gáz szagot 100km messzeségbe érezni lehet. A helytől nem messze található egy rétegek közti tó is a sivatagban.

A másik rendkívül érdekesség, a Gugiti Reservation-ben van. Ez majdnem az afgán határ mentén található, és ami az nevezetessége, hogy egy régi vulkánkitörés megfagyott lávafolyamában dinoszaurusz lábnyomok találhatók.

Annak ellenére, hogy ilyen sok, érdekesség, és unikum található az országban, a hely teljesen felkészületlen a turizmusra. Már hogyan is lehetne, amikor az országba nagyon nehéz mégcsak bejutni is. Még az üzbégeknek is vízum kell, az európaiak pedig csak meghívólevéllel juthatnak az országba. De nem akármilyen meghívólevéllel egy jurtapásztortól, hanem valamilyen állami szerv meghívásával juthat csak be. Még a villajetek (megye határok) között is fegyveres ellenőrzés van, ahol a belépéshez nem elég útlevelet bemutatni, de még teljes útvonaltervet is kell.

Más apróbb info, hogy az autókat az UAE keresztül vásárolják, az igazi jurtalakók ma már az 1%-ot sem érik el a lakosságnak, és kb. 7%-uk csak az oroszok, akik egyre csökkenek. A függetlenség megszerzése után, rögtön átálltak a ciril betűkről a latin betűkre. Minden könyvkiadás állami felügyelet alatt történik, magán könyvkiadás nincs. 

Még mindig mély befolyása alatt vagyok az előadásnak, nagyon tetszett, az igazat megvallva, nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen országban ennyi érdekesség van (még akkor is ha a fele orosz ostobaságnak köszönhető), engem például azzal a lángoló kráterrel kilóra megvettek, olyan szívesen megnézném :).

A fekete doboz - és még mindig MH370

Még mindig nagyon érdekel az eltűnt maláj gép sorsa, de túl sok új információval nem szolgálnak a keresők. Most legújabban a fekete doboz birizgál a legjobban. Ugyanis jeleket fogtak a kereső hajók, amiket valószínűleg a lezuhant gép fekete doboza sugároz (ámbár még ez sem biztos). Mivel elég rövidek a jelek, még az sem biztos hogy mitől származik. A fekete dobozzal pedig az a baj, hogy állítólag ma-holnap lemerül az akkumulátora, és így még nehezebb lesz a további keresés.

A fekete doboz 2 részből tevődik össze, az egyik a „cockpit voice recorder” a másik pedig a „flight data recorder”.  Az első funkciója a mindenféle elhangzott kommunikáció felvétele, és itt nem csak a személyzet hangjáról van szó, hanem minden hangról, amit a gép hallat (motor hangok, esetleges robbanás, gép hiba, hibás működés és hasonlók). A másodiknál a gép működési funkciója kerül felvételre. Ilyen az idő, a magasság, sebesség, irány, amelyek az alap vételek közé sorolhatók, de olyasmiket is meg tud állapítani mint a szárnyirány, üzemanyag fogyasztás, automata pilóta. Ez az alapja minden video rekonstrukciónak, amik valósan tükrözik magát a balesetet, miután a nyomozás véget ért és lezárult. A fekete doboz tartalmaz még egy ún. Underwater Locator Beacon (ULB) részt is. Ez az, ami a segítségére van a kutatóknak, ha a gép nagy valószínűség szerint óceánban landolt. Az a szerkezet, amint vizet ér, működésbe lép, és akár több mint 4.000 méter mélységről is sugároz jeleket. Jelen esetben állítólag a jelek több mint 4.500 méter mélységről származnak…

AZ AF 447-es fekete doboza, ami 2 év után is olvasható volt
(http://aviation.stackexchange.com/questions/2869/black-box-under-water-pressure)

A fekete dobozoknak is több fajtájuk létezik. Nem vagyok fekete doboz szakértő, de az a hír járja, hogy az L-3 FA 2100-as nagyon jó J. Képes működni 1100°C-os tűzben 1 órán keresztül, vagy 260°C-os forróságban 10 órán át, normál üzemben pedig -55°C és +70°C között 25 óra repülési adatot rögzít. Maga a szerkezet az egy ausztrál találmány. 

A jelek, egy hegyvidéki területről jönnek (mármint a víz alatt), mint már írtam több mint 4.500 méter mélységből, ami azt jelentené, hogy a gép mélyebben lenne, mint az elsüllyedt Titanic roncsai. A kutatók jelezték a problémát, hogy a tengeri állatvilág befolyásolhatja a jeleket, főleg a bálnák. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az Indiai-óceán mélysége elérheti a több mint 6.000 méter mélységet, de állítólag még ekkora, mélységben is 30 napig működnie kéne. Ezen felül minden 10 méter mélység után, 1 bar-ral megnő a nyomás is a tengerfenéken.

Persze a minősége és megbízhatósága nagyon jó ezeknek a szerkezeteknek, nem egyszer előfordult sajnos olyan példa is, hogy nem voltak képesek megtalálni a fekete dobozt, vagy az adatok rajta olvashatatlanok lettek. Egyelőre még optimisták a kutatók, és örülnek a talált jeleknek, de az a kérdés meddig sugároz még a doboz. Én azért sokkal nagyobb ambíciókkal láttam el ezt a fekete dobozt, valahogy azt gondoltam nem csak megsemmisíthetetlen, de végtelen életű is. Hát azért mégiscsak ez is akkumulátorral üzemel J. Szerintem van dolguk a mérnököknek és feltalálóknak, hogy még ettől is spécibb kis eszközöket tervezzenek, minden körülményre, aminek az lenne a dolga mint egy nagyon erős nyomkövetőnek, hogy amint szükség van rá, mutatná hol található a keresett objektum. 

Az igazi kalózoknak, NEM Johnny Depp kinézetük van!!

Tegnap megnéztem a Phillips kapitányt. Nagy benyomást tett rám. Először nem is volt szimpatikus az előzetese, gondolkoztunk is, hogy elkezdjük-e vagy sem, de nagyon örülök, hogy mégis amellett döntöttünk hogy igen. A film a 2009-es szomáliai partoknál történt kalózkodás cselekményeivel foglalkozik, és mutatja be, eléggé hitelesen, ami egyben eléggé nevetséges és hihetetlen, de igaz.

Ebben a bejegyzésben nem a filmről akarok írni, hanem ezekről a kalózokról ebben a térségben. A film ébresztett rá, hogy ez valóban így van. Mármint nagyon jól emlékszem arra az időszakra, amikor szinte heteken keresztül ez ment a híradóban. De akkor nekem valami más kép volt a fejemben a kalózokról. A meséket hibáztatom ezért, mert amikor kalózokat mutattak, azok félszemű, kampókezű, nagykalapos, papagájos matrózok, akik nagy hajókon közlekednek, halálfejjel a zászlójukon. Hát a valóság, az kicsit más… A szomál kalózok 40 kiló vaságyastól típusú, szakadt ruhájú, sárga fogú, mezítlábas lények, akik rozsdás kis motorcsónakkal és egy létrával száguldoznak a szomál partoknál (sőt ha a film igazat ír – azt mondanám egész mélyre behajóznak a tengerre), és egy nagy gépfegyveren kívül (még azon is csodálkozok, hogy bírják ezt el) másra nincs is szükségük, hogy megszálljanak egy kb. 20 legénységből álló teherhajót.

Szomáliában mi sem könnyebb a kalózkodásnál. Mivel nemzetközi hajókon tilos a fegyvertartás, ezért a kalózok rögtön fölénybe részesülnek, amint utolérik a hajót. Amit szintén nem nehéz, hiszen ezek a több tonna rakományt szállító hajók csak lassan tudnak közlekedni, és egy kis motorcsónakkal hamar utol lehet őket érni. És ami a legrosszabb, a helyek, ahol a kalózkodást végrehajtják olyan területek, ahol kérdőre sem lehet őket vonni. Nemzetközi vizek, ahol nincs működő kormányzás, így hát ha el is kapják őket, mindössze kirakják a legközelebbi szomáliai partoknál. Állítólag a nagy zsákmányokról, kémeken keresztül szereznek tudomást, nagyon sok feltételezés szerint, nagyon is jól tudják melyik hajó lesz megtámadva, hogy így lenyúlhassanak „hivatalosan” a rakományból, kalózkodás címszó alatt.

Gyakran a hajósok nagyon jól tudják mire számítsanak, és felkészülnek ha Afrika partjainál hajóznak. Több esetben harcolnak is, olyan módon ahogyan tudnak. Ledobják a létrájukat, vagy „házi” molotov-koktélt dobnak rájuk. Állítólag igaz példa a üvegszilánkok szétszórása is (amit a filmen is eljátszottak), mert gyakran mezítlábas kalózok érkeznek.

Jelenleg szerintem már a helyzet kicsit változott, sok mindent lehet olvasni, hogy mit próbálnak, és mit az, amit valóban meg is tettek a helyzet normalizálódásának. Én azt mondom, aki eddig még nem látta a Phillips kapitány filmet az nézze meg,én legszívesebben újranézném. Az pedig hogy mennyire beavatottak ezeknek a rakományszállító hajónak a nagyfejesei, egy másik, konspirációelméletes bejegyzésbe tartozna J.

Update a maláj gépről… több mint 2 hét után…

Tegnap este, mikor végre hazaértem, a hírcsatornán olvasom a „breaking news” hírt, hogy bejelentették az eltűnt maláj gép az Indiai-óceán déli részén lezuhant, Ausztrália nyugati partjától körülbelül 2500km-re, amerre a madár sem jár.

Már nagyon vártam, hogy többet is megtudjak a dolgokról, mivel feltételeztem, hogy akkor találtak végre valamit ami miatt ezt így ki lehet jelenteni. Hát szépen csalódtam. Annak alapján jelentette be a maláj miniszterelnök a hírt, hogy valami új brit technikai rendszer, ott mérte be őket utoljára. Sem egy törmelék, sem egy holttest, semmi. De még csak információ sem. Annyi volt az üzenet – ami nagyon tetszett – „beyond reasonable doubts” . Hát elhiszem, hogy egy idegennek ez reális, hogy nem fogják őket élve megtalálni, de egy hozzátartozónak szerintem nem. Legalábbis jelen esetben én nem vagyok érintett, de még így is várom hogy mutassák már meg hol van az a gép. És legfőképpen, magyarázzák már meg mit keresett a kiindulási pontjától több ezer kilométerre? Miért ott zuhant le? Ennyivel le akarják tudni? Én megértem, ha megakarták nézni az Antarktiszt, csak elfogyott az üzemanyag. De akkor mondják már meg. Erről semmi hír nem volt, hogy miért feltételezik, hogy ott végezte ahol. Úgyhogy amíg nem bizonyítanak másképp, én is többet várok ettől az ügytől. Hogy elkönyveljem hogy lezuhant. Nem is csodálkozom, hogy Kína is elvárja a bizonyítékot. Az a minimum. Most pedig még az időjárás miatt el is halasztották a további keresést. Egyébként azt olvastam, a napokban mégegy Malaysian Airlines gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtania, valami meghibásodás miatt. Az egy Airbus volt. Rájár a rúd a malájokra…

Vietnam - de nem sok

Már 2 földrajzos előadás beszámolójával is adós vagyok. Februárban Vietnammal, márciusban Türkmenisztánnal ismerkedhettünk meg. Nem is csodálom, hogy a Vietnamosról nem írtam még semmit, mert az igazat megvallva, nem is lehet. Kesenyák Péter tartotta az előadást, akinek elismerem a földrajzi tudását, de sajnos ezt nem kamatoztatja az utazásai során, vagyis legalábbis rosszakról tart előadást. Az igazat megvallva, az egész beszámoló egy utazási irodával szervezett Vietnámi utazás volt, maga az előadás pedig egy erről készült élménybeszámoló, fényképekkel. Sajnos érthetetlen volt számomra, és igazat megvallva kicsit unalma. Azért szeretem ezeket a földrajzos előadásokat, mert az ember annyit mindent megtud belőlük. Ismeretlen helyeket, vagy olyan információkat, amit eddig nem tudott. És mint mondtam tisztelem ezeket a földrajz szakos embereket, mert akkora a tudásuk (amit én még mindig sajnálom, hogy nem tanultam valahol magasabb földrajzot), hogy öröm őket hallgatni.

Sajnos a Vietnám előadás egy gyenge 3 pontot ért el a 10-ből… Nem szoktam pontozni, csak valahogyan próbálom imitálni, hogy milyen süllyedésről beszélünk. Pedig mint már említettem az igazság az, hogy ő is sokat utazott, és sok időt töltött például Kínában (erről akkor is tudnék ha nem akarok, mert minden előadásán próbálja árulni a könyvét J), akkor miért nem lehetet valami olyan beszámolót tartani, ami kicsit élményesebb és részletesebb. Nem azt akarom hallani mi van egy utazási iroda programjába, hanem hogy mi van a színfalak mögött L.

Vietnámról annyit, hogy turisták által kedvelt és általában látogatott hely például a Halong-öböl, ahol több mint 2000 karszt hegy emelkedik ki a tengerből. Ezek kúpokat formáznak ez adja az egyediségüket. Tengeri üledékes mészkőből formálódtak. Érdekesség továbbá még, hogy az adót aszerint kell megfizetni milyen széles a házak utcai frontja. Ezért nagyon sok ház vékonyka. Most arra nem emlékszem, hogy csak ez egy városban volt-e, vagy egész Vietnamról.  Persze Vietnam történelme is elég érdekes, például hogy az ország területére 3x több bombát dobtak le, mint a 2. világháborúban. A Vietcong bázist is sokan látogatják, ez egy 3 emeletes alagútrendszer az esőerdőben. Olyan vékonyka folyosók és bejáratok, hogy egy nagy darab amerikai katona be sem férne.

Hová tűnt a maláj gép??

Annyi mindenen jár mostanában a fejem, listám van, hogy mi mindent kéne ide megírnom, úgy le vagyok maradva, de most mégis valami más, valami jobban „jelenlegi” hírről írnék kicsit.

Nem tudok eleget gondolkodni, és elmélkedni az eltűnt Malajziai utasszállító ügyében. Mindig is valahogy jobban megviselt, ha egy utasszállító balesetéről hallottam, talán azért mert annyira ritkán fordul elő, vagy azért mert valahogy az utasszállító repülőket sérthetetlennek képzelem, legalábbis szeretném képzelni. Amikor legjobban felfigyeltem erre, az a majdnem 4 éve lezuhant Air France gép esete volt Rio de Janeiro-ból Párizsba az Atlanti-óceán fölött. Akkor annak az érdeklődését inkább annak tettem be, hogy rá két napra szólt az én Air France jegyem is Párizsból Chicagóba… De most nem ez a lényeg. Ott ha jól emlékszem rögtön tudták, hogy lezuhant a gép. De itt? Eltűnt? Már 2 napja? Se híre se hamva? Ez annyira furcsa mint a Langolierek, vagy a Lost… Talán ezért is írnak, és születnek konspirációk az ügyben. Vagy csak egy újabb Bermuda háromszög, ezúttal a Dél-Kínai tengeren? Hogy veszíthetnek el minden adást egy óriási géppel? Nem vagyok egy repülőgépmérnök, de feltételezem a fekete doboz bocsát ki jeleket, hogy belehessen mérni hol van az esetleges roncs… De itt nincs semmi, abban sem biztosak, földrajzilag hol lehet a gép.

Lássuk a lehetséges okokat:

Katasztrofális szerkezeti hiba – ami eléggé valószínűtlen. Ezek a Boeing 777-esek hosszú távú útvonalakra lettek tervezve, nagyon jó biztonsági bizonyítvánnyal. Nagyobb esély van a hasonló meghibásodásra a kisebb gépeknek, rövid távú utakon, akik például napjában 10x-20x szállnak le-fel, ezzel nagy nyomásnak kitéve a gépek alumínium szerkezetét.

Rossz idő – a gépek úgy vannak tervezve, hogy azért keresztül tudjanak száguldani komoly viharokon is, de nem példátlan az időjárás miatt lezuhant gépek esete. Ez volt az a bizonyos Air France, amit már említettem. Ott sem igazán az idő okozta a problémát, hanem az ennek következtében kialakult hibás helyzetjelentés a pilótáknak, és maguk a pilóták rossz döntéshozatala tehető be ennek a szerencsétlenségnek. Ebben az esetben sem küldtek a pilóták vészjelzéseket. A malajziai ügyben talán ez is kizárható, ugyanis abban az időben, tiszta eget mutattak a jelzések.

A pilóták zavara – megintcsak, kicsi esély, de megeshet. Levehették a gépet automatapilótáról, és valahogy elkeveredtek az egekben, és mire erre rájöttek, már túl késő volt. Állítólag a gép még repülhetett 5-6 órát az utolsó érintkezést követően. Viszont ha ez a szcenárió történt volna, akkor valami radar már rájuk talált volna. Azért nem kóvicálhatnak eltévedt repülőgépek az égben..

Mindkét motor meghibásodása – elemzők szerint lehetséges, de az ilyen esetek mindig adnak elegendő időt a pilótáknak a vészjelzés leadására. Precedensileg ilyen estek eddig hamar felszállás után következtek be, így halálos következményei nem voltak. Persze sokan emlékezhetnek, a 2009-es Hudson folyóban kényszerlandoló pilótára. Chesley Sullenberger „Sully” kapitányt később szinte nemzeti hőssé hirdettek (függetlenül ettől az a fickó egy tipikus pilóta megtestesítője, aki mellett nem fél az ember, és megbízna abban amit mond, és tudná hogy lerakja a gépet ha csak rajta függ. Mintha egy filmcastingból hozták volna a pilótaszerepre).

Bomba – Ilyen esetről már többet tartanak számon. Jelen esetben, még ez a lehetőség is benne van a pakliban.

Eltérítés – a tipikus esete, azért eléggé ki van zárva, mivel olyankor a gépek azért leszállnak, és az eltérítőknek valamilyen követelésük van. De egy szeptember 11.-ei hasonló eltérítést elképzelhetőnek tartanak, bekényszerítve a gépet az óceánba.

Öngyilkos-pilóta-merénylet – a 90-es évek végén történt 2 olyan eset, amikoris a pilóták szándékosan zuhantak le a géppel. Egyik eset sem lett hivatalosan öngyilkos merényletként elkönyvelve, ám a szakértők megegyeznek a szándékos műveletben.

Véletlen „leszedés” (shoot down-csak a lelövés nem tetszik) – voltak sajnos olyan esetek is már, amikor az országok katonaságai, véletlenül civil gépeket lőttek le. Egyszer amerikaiak lőttek le egy Iran Air gépet, egyszer pedig oroszok egy Korean Air Lines gépet. Mindkét eset 80-as évekből való, nem hiszem, hogy most ilyesmit elkövetnének, véletlenségből.

Az ügyhöz hozzájön az „ellopott útlevelek” eset, ami szintén mondhatni elég furcsa, és még jobban követeli hogy a szakértők és a laikusok is az utóbbi felsorolt esetekre vonatkoztassanak. Kérdéses még az is, hogy mit jelentett a Vietnam mellett megtalált 2 nagy olajfolt a tengerben, aminek az eredményét még mindig várják. Örülök, hogy más – talán kifejlettebb és kifinomultabb technikával rendelkező – országok is segítenek a keresésben. Kíváncsian várom a híreket, és végre, hogy találjanak valami nyomot a gép hollétére. És persze hihetetlenül sajnálom és imádkozom azokért, akiknek a hozzátartozóik a gépen voltak.

Sochi te várva várt (avagy ahol a lift egy különösen veszélyes eszköz)

A 2014-es téli Olimpia helyszínéül Sochi szolgál, Oroszországban. Már a város kijelölése után fellebbentek az első negatív kommentek és félelmek a választással helyességével kapcsolatban, de talán ezek a félelmek az elmúlt 2 év alatt voltak jobban előtérben és az Olimpia közeledtével egyre hangosabbá és láthatóbbá váltak.

Háttérzaj

Iszlamista csoportok több bombatámadást hajtottak végre Oroszországban, az Olimpia előtti időkben, és leveleket küldöztek különböző országok Olimpiai bizottságának fenyegetésekkel. Putinnak is többször említették, hogy a sportolók veszélyben lesznek, ahogy a látogatók is. Az USA segítséget nyújt az oroszoknak az ellenőrzésben és a biztonság biztosításában. Már talán meg is érkeztek a hajók a Fekete-tenger partjaihoz. Állítólagosan, az oroszok örültek a segítségnek, de nagyon sok információt visszatartottak, és nem adtak ki az amerikaiaknak. Azt mondják az olimpiai falu lett a világ legvigyázottabb helye ezekben a napokban. Ennek ellenére sok ország magasabb képviselője visszamondta a részvételt. Persze nem csak a biztonsági kérdések miatt van az olimpiai helyszín a média középpontjában. Mindenhol cikkek, és fotók keringnek a lehetetlen körülményekről, a koszos utcákról, a nem megfelelő infrastruktúráról. Járdák, utak, nem készültek el időben, hotelek félig készen állnak – ahol állítólagosan újságíróknak kellett volna lakniuk. Most az újságíróknak probléma szállást találni. Persze külföldi megfigyelők, ezt úgy adják elő mint a legnagyobb problémát, míg az oroszok szerint  – a melegek és leszbikus problémákon kívül –  a kóbor kutya helyzet a legveszélyesebb. Befogták, és nem tudom mit csináltak a kóbor ebekkel, mert szerintük ha egy is bekerülne egy ilyen sportversenyre, az maga lenne a katasztrófa. De ne lepődjünk meg semmin…

Sportok és sportolók

Persze ez csak néhány apróság ami Sochi körül kering, lassan úgy gondolom több szó esik minden másról, mint magáról az eseményről. Nem az oroszok, vagy a problémáik a lényeg, hanem a sportolók. Arról nem is akarok túl sokat megjegyezni, talán csak annyit, hogy Lindsey Vonn nem épült fel teljesen a balesetéből, ezért „csak” szakkommentátorként lesz jelen az olimpián. Vagy ami meglepetés Vannesa Mea Tájföldet fogja képviselni a síléceken. Mármint nem az a meglepő, hogy Tájföldet (az apja oda valósi – gondolom könnyebben kvalifikálódott ott, habár így is elég abszurd), hanem hogy hát nemcsak hegedülni tud ezek szerint… Meglátjuk milyen a sí tudása. Egyébként ha keresitek Vanakorn néven találjátok meg (szintén az apjától).

Hát izgatottan várjuk a holnapi megnyitó ünnepséget, az eddigi legdrágább Olimpiának (persze ez valahogy majdnem minden Olimpiánál előjön). Milyen szép outfittel mutatkoznak be az amerikaiak :). Nemcsak ezért. Elsőként mutatkozik majd be a női síugrás, mint új sport szám (erről jut eszembe akkor már tényleg belobbizhatnák a rúdtáncot a nyárira),vagy hogy meglássuk az amerikaiak bobjait melyeket a BMW tervezett. A verseny már elindult, azt hiszem a snowboardosokkal, ahol csak úgy megjegyzem a leggazdagabb sportoló is indul Shaun White személyében.

És hogy miért Sochi?

Tudtátok, hogy a zord hidegeiről híres oroszok azt a helyszínt választották a téli olimpia helyszínéül, amit az orosz riviérának emlegetnek? E szubtrópusi környezet a Fekete-tenger partján, ahol a hőmérséklet télen is ritkán esik 12°C alá, várja a versenyzőket. Azért persze a hardcore havas sportok a hegyekben (Krasnaya Polyana) lesznek megrendezve, ahol Finnországból importált hógépekkel várnak mindenkit, ha esetleg a meleg idő bekopogna.